Hosszú Katinka aranyos zárása

Vasárnap délutánig egy-egy arany- és ezüst- mellett két bronzérem volt az összmérlegünk a római vizes világbajnokságon, ami azonban a zárónapon két további medállal gyarapodott: s újabb arannyal is, mert Hosszú Katinka megnyerte a női 400 méteres vegyes úszást! A férfiak hasonló számában Cseh László harmadik lett. Magyarország ezzel visszatért legalább a sportág középhatalmai közé; olyan státus ez, amilyet az élet milliónyi tevékenységi köre közül talán néhány tucatban foglalunk el, és ebbe már a matyóbaba-készítést is beleszámítottuk.

Ha Róma, akkor 5. hely. Férfi vízilabda-válogatottunk a szombati helyosztón 9-6-ra verte Németországot, ezzel ötödikként zárt. Csakúgy, mint az előző római vb-n, 1994-ben, ám az a társaság nem háromszoros olimpiai bajnokként rajtolt. Igaz, a mostani gárda is csupán a későbbi vb-aranyérmes szerbektől (Udovicsicsék a döntőben hoszszabbítás és 7-7 utáni büntetőpárbajban kerekedtek felül a spanyolokon) kapott ki, egyetlen góllal, a negyeddöntőben, és ez így önmagában védhető. Az ellenben támadható és valószínűleg védhetetlen, hogy az athéni olimpiai döntő óta sorrendben tizedszer sem sikerült legyőzni a déli szomszédot, de minderről később, a részletesebb értékelésben. Egyelőre Kemény Dénes szövetségi kapitánytól is beértük e gyorsmérleggel: „Aki kudarcként akarja megélni az ötödik helyezést, az élje meg úgy. A játékosokra nem vagyok dühös, magamra már inkább, de remélem, hogy a sportág valódi erőviszonyait a következő, sanghaji vb sokkal pontosabban meg fogja mutatni.” Biros Péter csapatkapitány erre rímelve tette hozzá, hogy a csapat igazi helye „nagyon nem itt van”, aki azonban pár év múltán a római vb férfi vízilabdatornájának sorrendjét böngészi majd, az szóbeli kiegészítések nélkül láthatja az alábbi listát: 1. Szerbia, 2. Spanyolország, 3. Horvátország, 4. Egyesült Államok, 5. Magyarország, 6. Németország.

Nem a részvétel, hanem a győzelem a fontos – adta ki a jelszót, ezzel egyszersmind fejére állítva a klasszikus coubertini elvet Gyárfás Tamás, az úszószövetség elnöke tegnap délben, miután Cseh László a második, Kis Gergő és Hosszú Katinka a harmadik, Jakabos Zsuzsanna pedig a nyolcadik idővel jutott be a 400 férfi, illetve női vegyes fináléjába. Kiss László szövetségi kapitány előbb arra emlékeztetett, lám, még a már mindent százszor megnyert Michael Phelps is farkasember módjára vicsorgott, amikor szombaton lehajrázta 100 pillangón a szerb Csavicsot, majd hozzátette, a két vasárnapi számban összesen egy-egy magyar arany-, ezüst- és bronzéremmel lenne elégedett. Igaz, e csomagot nem kívánta részeire bontani.
Aztán hamarosan már csak elméleti esély maradt a terv valóra váltására, hiszen Cseh harmadiknak, Kis ötödiknek jött be, azt pedig ép ésszel nem remélhettük, hogy a lányoknál kettős magyar diadal születik. Első számú aktív úszónk száznál még elsőként fordult, háton azonban egy teljes testhosszt kapott Lochtétól, és a két négyesre kettészakadt mezőny hajrájában csupán annyi tét látszott a számára, sikerül-e a dobogóra felkapaszkodnia. Mivel a nála is jobban elfáradt brazil Pereirát megelőzte, Cseh László harmadikként csapott célba, hat századdal elmaradva a második amerikai Clarytől, és valamivel többel vágyainktól. E többes szám első személybe ő is beleértendő, hiszen pár perccel később, még erősen oxigénhiányos állapotban kijelentette: „Nem történt tragédia, de csalódott vagyok. A taktikám szerint ragadnom kellett volna Lochtéra, és onnan indítani, de nem ment, a végére alig volt már erőm. Úgy látszik, négy hónapnyi edzéssel nem lehet a négyszáz vegyesre rendesen felkészülni.”
Ha ennyi rövidnek bizonyult, kíváncsian vártuk, milyen eredményt hoz a „Hosszú-felkészülés”. Száznál ő is az élen haladt, de kétszáznál is, agyonverve a négyesen a favoritnak hitt Stephanie Rice-ot. Csupán az egyesen a zimbabwei Coventry tartotta vele a tempót, háromszáznál picit előtte is járt, de gyorson Hosszú visszavette a vezetést, és az utolsó hosszra fordulva nyilvánvalóvá vált a második magyar római világbajnoki cím. Ki a hitetlenkedéstől, ki a meghatottságtól dörzsölte a szemét, de az ok ugyanaz volt: Hosszú Katinka szédületes fölénnyel söpörte be a vb-aranyat! Jakabos Zsuzsanna hetedik helyezése picit meghiúsította Kiss kapitány jóslatát, de a mérleg így is tündökletes. Természetesen Hosszú Katinka szerint is az: „A kétszáz pillangó után kicsit csalódott voltam, hogy csak bronzérmet szereztem, most viszont, mondanom sem kell, rettenetesen boldog vagyok! Abba a rajt előtt bele sem gondoltam, hogy mi történik, ha nyerek, és mi, ha nem. Csakis saját magammal foglalkoztam, de a végén, amikor láttam, hogy nagyon elöl vagyok, már éreztem, hogy győzni fogok. Imádom Rómát!” – csacsogta a jelenleg az Egyesült Államokban tanuló, amúgy bajai illetőségű Katinka (aki Kiss László szerint a magyar–amerikai együttműködés legjobb példája) fülig érő szájjal a vegyes zónában olyan természetességgel, mint aki már sokadik vb-címét nyeri.
Részünkről így tegnap Rómában pazar véget ért a vb, a jövő évi Eb-n pedig már Budapesten találkozik az úszóvilág. Pontosabban annak egyre kisebb szelete, Európa.

Eredmények: Férfiak: 50 m gyors: Cesar Cielo Filho (brazil) 21.08 mp; 50 m hát: Liam Tancock (brit) 24.04 mp – világcsúcs; 100 m pillangó: 1. Michael Phelps (amerikai) 49.82 mp – világcsúcs; 400 m vegyes: 1. Ryan Lochte (amerikai) 4:07.01 p, 2. Tyler Clary (amerikai) 4:07.31, 3. Cseh László 4:07.37, …5. Kis Gergő 4:10.40; 1500 m gyors: 1. Uszama Melulli (tunéziai) 14:37.28 p; 4x100-es vegyes váltó: 1. Egyesült Államok 3:27.28 – világcsúcs. Nők: 50 m gyors:
1. Britta Steffen (német) 23,73 mp – világcsúcs; 50 m pillangó: 1. Marieke Guehrer (ausztrál) 25.48 mp; 50 m mell: 1. Julija Jefimova (orosz) 30.09 mp – világcsúcs; 200 m hát: 1. Kirsty Coventry (zimbabwei) 2:04.81 p – világcsúcs; 400 m vegyes: 1. Hosszú Katinka 4:30,31 p, … 7. Jakabos Zsuzsanna 4:37.28; 800 m gyors: 1. Lotte Friis (dán) 8:15.92 p; 4x100 m-es vegyes váltó: 1. Kína 3:52.19 p – világcsúcs.