Janus Pannonius zenei újjászületése

Elképesztő dinamizmus jellemzi az új évezredben az énekelt versek műfaját. Olyan zenei stílusokkal kísérleteznek az utóbbi években a verséneklők (szving, free dzsessz, funky, blues, rock, pop, hiphop, punk), amilyenekre aligha gondolnának, akik a népzenei alapú megzenésítéseken nőttek fel. Az előadók már nem csak egy-egy jól ismert verset tesznek még népszerűbbé, énekelhetővé, olykor táncolhatóvá, hanem életműveket is divatba tudnak hozni.
A reneszánsz év fináléjára elkészült Janus Pannonius-lemez éppen ilyen: benne van a sajátos, és nem teljes mélységében közismert magyar reneszánsz robusztus életereje és sebezhetősége, Janus Pannonius korabeli világirodalmi nívója, az a bizonyos petrarcai minőség és valami döbbenetes ív, amely a reneszánsz közvetlenségtől indulva megelőlegez rokokót és érzelmekre, drámákra fogékony romantikát, s egy megkockáztatható mai, érlelődő kortárs romantikát egyaránt. A lemezen az előadók egy része arra is törekedett, hogy különféle korabeli karaktereket jelenítsen meg a zenei produkcióval: énekel itt udvari muzsikus (Kobzos Kiss Tamás), dalra fakad, tanácsot is ad a királlyal bizalmas viszonyban álló udvaronc (Heinczinger Miklós), éneket mond az ízig-vérig katona-táltos (Kátai Zoltán).
A lemezen felvonuló régizenészek, a Vagantes Trió, a Musica Historica együttes tagjai, Kátai Zoltán, Kobzos Kiss Tamás, de a kalákások és a Szélkiáltó is arra törekedtek, hogy nagy intenzitással jelenítsék meg Janus Pannonius korának zenei világát – több aspektusból bemutatva az általuk megzenésített verseket.
Sebő Ferenc maradt a népzenei alapnál. Az ő dalait átjárják a keleties és balkáni ritmusok, éneklése szikárabb, mint valaha. Tolcsvay Béla a szerelmes és a nagyon szolidan pajzánba hajló két vershez népies-mágikus zenét társított. A legmerészebb zenei vállalkozásokat a Misztrál együttes tagjai mondhatják magukénak: ők némi meglepetésre romantikus attitűdökkel hozzák kapcsolatba Janus Pannonius költészetét. A lemez egyik kimagasló dala Hoppál Mihály és Pusztai Gábor szerzeménye: érzelemgazdagon, drámaian, férfiasan lüktet, dübörög latinul reneszánsz költőnk könyörgése az istenekhez a török ellen hadba induló Mátyás királyért. A Dunántúli mandulafácskáról szóló vers Török Mátétól kapott lágy, pasztelles, fülbemászó, csaknem popos, együtténeklésre csábító zenei formát. Legalább több alkalom marad, hogy elgondolkodjunk, mennyi mindent is jelent számunkra ez a páratlanul terhelhető szimbólum.
A legmeghökkentőbb kompozíció Tóbisz Tinelli Tamásé, aki Janus Pannonius Békéért című imáját a két világháború közti népénekek és hazafias dalok stílusában adja elő. Ki gondolta, hogy nem felejtődik el örökre ez a kerekdeden, légiesen érzelmes attitűd, hanem épp egy eredetileg blues-rock énekes kelti új életre?
(Janus Pannonius, MACs Records, 2009.)