Kolbász, kerítés

Lóápolás, juhnyírás, csirkeetetés, bozótirtás, szőlőmetszés, gyümölcsszedés – mindez hozzátartozik a fővárosi önkormányzat Béke Gyermekotthonának mindennapjaihoz, ahol egy időben még kecskesajtot is gyártottak. Az alkalmazott munkaterápia országosan egyedülálló, csodás eredményeket érnek el a súlyos magatartászavaros, speciális nevelésre szoruló fiataloknál.

Gyümölcsfás, szőlőültetvényes környezetben fekszik a hárshegyi gyermekotthon, néha Kalambó, az angol telivér nyerít vidáman egyet. Korábban száz hízót is tartottak, de a hárshegyi elit környéken élők panaszt tettek, már-már politikai üggyé vált a sertések kérdése. Maradtak a lovak, csirkék, kecskék, a gyümölcsös s az öthektáros kaszáló mint a sajátos munkaterápia kellékei.
A Békébe azok a súlyos magatartászavaros gyerekek kerülnek, akiken már mindenhol túladtak. Állami gondozottak, s nem tudtak beilleszkedni semmilyen gyermekek számára létesített intézményben. Nyolcvan százalékuk bűncselekményt követett el, ebből hatvan százalék kábítószerezett.
– A növendékek harmada túlkoros általános iskolás – ismerteti a tényállást Szabadka Péter, aki beavatott munkaruhában fogad. Éppen a sportpálya környékét tisztították meg a gyerekekkel. Mivel a nevelési intézményben a munka szerepére építenek, az igazgatónak is példát kell mutatnia.
Amikor húsz évvel ezelőtt idekerült, szembesült a bűncselekményt elkövetett fiatalokkal és a szipuzással. Azt mondja: a környékről összeszedett szipuszacskókkal két zsákot lehetett megtölteni, a gyerekekkel nagy szipuszacskó-égetést rendeztek. Akkoriban a bentlakóknak nem volt semmiféle foglalatosságuk. Nem tettek mást, mint bementek a városba csellengeni vagy focizni. A nevelők pedig jól megvoltak magukban, már aki nem félt, de akadt, aki magára zárta az ajtót.
Aztán hozzáfogtak a gyerekek múltjának feltérképezéséhez, igyekeztek alaposabban megismerni őket. Vidéki életéből tanulva a mintát, kertészetet hoztak létre, szőlőt telepítettek, kiirtották a cserjéket az elhanyagolt erdőben. Szabadka Péter lecserélte a nevelőtestület egy részét is. A pedagógiai program négy elemre épül: a közös, „békés” szellemiség kialakítására, amelyben a gyerekek érezhetik, hogy közösségbe tartoznak, a növendéki önkormányzatra, az utógondozással párhuzamosan megvalósított speciális segítésre és a fizikai munkára.
Magyarul a Békében mindenkinek tennie kell valamit: vagy dolgoznia, vagy tanulnia. Azok a 18–22 éves fiatalok, akik már nem járnak iskolába, s munkahelyük sincsen, valamint a fiatalabb korosztály tagjai mezőgazdasági munkát végeznek, az állattenyésztésben segédkeznek. A munkára alapozott üzleti tevékenység olykor még profitot is termel.
– Az egyik legfontosabb eszköz a munkára épülő nevelés – mondja az igazgató. Ebben nem maga a munka a cél, sokkal inkább a munkával járó fizikai, lelki erőpróbát, az erkölcsi, jellemformáló tulajdonságokat próbálják kihasználni. Idetartozik a kitartás, a hűség, de a szerszámfogási ismeretek, a fizikai készségek fejlesztése is. Sőt még az is, hogy a serdülőkorú bátran alkudozzon a munkaerejére. Az otthonban fizetést kapnak, persze csak zsebpénznyit, de már itt megtanulhatják, hogyan képviseljék érdekeiket.
Ugyancsak a munkára épül a növendéki önkormányzat intézménye, amelynek célja – túl a szereplésigény és a karriervágy kielégítésén – a közösség elvi képviselete. Az igazgató szerint óriási szerepe volt az önkormányzatiságnak abban, hogy annak idején sikerült visszaszorítaniuk a szipuzást. A közösségek kimondták, hogy ez nem sikk. Ha valakit rajtakapnak, vagy szipuzó új gyerek jön, azonnal jelzik, és tesznek ellene a maguk eszközeivel: kigúnyolják, kirekesztik.
A régi pedagógiai szakkifejezések átalakulnak Szabadka Péter sajátos értelmező szótárában. Más fogalmakkal írja le az eredményes nevelés fázisait: bizalmatlan, azaz ősbizalomvesztett állapot, aztán bizalom-visszaállítás, majd biztonság, bizonyosság és végül a remény állapota.
De mi is az a növendéki önkormányzat? Valamennyi csoportban végzett tevékenységet (munka, sport, drámafoglalkozás, kortárssegítés) egy növendék koordinál felnőtt támogatása mellett. A nevelők a növendéki önkormányzattal együttműködve pontozzák a bentlakók szinte valamennyi cselekedetét. Pontokat kapnak az iskolában töltött időért, egy kulturális program meglátogatásáért, szökött növendéknek az intézetbe történő visszatereléséért s egymás segítéséért. Viszont a verekedésért, meg nem engedett üzletelésért, lógásért, szökésért pontlevonás jár. A fiatalok pontjai összeadódnak, és „forintosítják” őket.
A Békében alapvető elv az okozott kár megtérítése. A jóvátétel bocsánatkéréssel, a másik megkövetésével, illetve a károk fizikai helyreállításával valósulhat meg. A helyreállítás nevelő jellege abban az esetben érvényesülhet, ha a konfliktust a közösség elé viszik. Csak így alakulhatnak ki helyes ítéletek – magyarázza Szabadka Péter. A kárt okozó növendék pedig leviszi például az általa megrongált ajtót az asztaloshoz, ahol közösen javítják meg.
Közben hallom, hogy a titkársági feladatokat is egy intézeti fiú látja el, illedelmesen beszél a telefonálókkal, van, akinek visszahívást ígér. A forró kávét is a hatvanhat növendék egyike teszi az asztalunkra.
– Míg a tanulás egyéni törekvéseket segít, a munka közösségi célokat szolgál – hallom. Az igazgató szerint enélkül nem alakul ki a szocializációhoz szükséges felelős gondolkodás. Azzal, hogy sajátos nevelési célokat fogalmaztak meg, sok mindenben nehezedett a helyzetük. Ugyanis nincs olyan pályázat, amely a munkával végzett nevelést támogatná. Egy ásót nem tudnak elszámolni, ráadásul most traktorra, szénázó- és trágyázósorra lenne szükségük, hogy bálázni, kapálni tudjanak. A Béke célja, hogy a munkaterápiás programra támaszkodva kezelje a súlyos személyiségi problémákat, segítsen leszokni a drogról, hosszú pszichológusi, pszichiátriai, nevelői munkával felkészítse a gyermekeket a középiskolára. És hogy mennyire nem reménytelen ez a törekvés, példaként sorolja, ki mire vitte: minősített hegesztő, szállítási vállalkozó, kéményseprő, rendőrkutya-kiképző, rendőr… Sőt akadt, aki művészettörténészi diplomát szerzett.
Kétségtelen, hogy a nevelők munkája megnehezedik egy olyan társadalomban, ahol az értékvesztés mindennapos. Szerdán lelki napot, csütörtökön úgynevezett életbeszélgetést tartanak, erkölcsi fogalmakról vitatkoznak. Ám amikor egy miniszterelnök azt mondja valamiről, hogy nem erkölcsös, de jogszerű, óriási pofont ad a nevelőmunkának. Amikor a bankár megússza a sokmilliárdos ügyet hárommilliós büntetéssel, akkor ezt a gyerekek is érzékelik. Azt mondták: „Én is tudok »okosságot« csinálni, s nem jutok börtönbe…” Itt fontos problémakört említ az igazgató: ha egy gyermek veszélyeztetve van otthon, s a gyámhatóság határozata alapján állami gondozásba kerül, a családdal nem történik semmi sem. Az intézetekben a fiatalt felhozzák egy bizonyos szintre, de a családot nem. Így meggondolandó a hazaengedése, mert milliókat dobunk ki az ablakon.
Az épületen belül kialakított Dobó és Zrínyi lakásotthonban a lányok éppen ebédet főznek, egy kisfiú rántott hússal kínálja az igazgató urat. A testépítők termének bejáratára kiírták: „A sport és a dohányzás nem fér össze egymással. Örülünk, hogy Te is a sportot választottad.” Az istállóknál Laci a két magyar félvér lovat, Mercédeszt és Böbét ápolja. Gondosan simítja szőrüket egy barna kefével. A fiú asztmásan került az otthonba, s azóta már négyszer lefutotta a maratoni távot, egyszer a hegyi félmaratonit is. Arrébb elkerítve két-három száz tyúk kapirgál. Szeptembertől májusig disznót vágnak, s már a hús füstölését is megoldották. A növendékek gyakran kapnak kolbászt reggelire. Egy gyerek egyszer az asztalra csapta, s azt kiáltotta: „Ebben a rohadt Békében csak kolbászt lehet enni!”
Talán azóta ő is rájött, hogy ha még nincs is kolbászból a kerítés, ez az az otthon, ahol a munkának értéke van.