Megélne a magyar kistermelő, ha hagynák

Balogh Imre dinnyés saját jó híréből él, ugyanis azért mennek hozzá a vevők, mert az ő termése finomabb, mint a többieké. Az összkép már nem ilyen rózsás: a hatóság azokat szorongatja, akik betartják a szabályokat.

Balogh Imre Mezőberény határában, három hektáron termel dinnyét, s a termés egy részét a föld szélén, a főút mellett rögtön értékesíti is. Van itt minden, mint a jó boltban: sárga és a piros bélű görög-, magos és mag nélküli és valódi sárgadinnye, bár annak szezonja lassacskán lecsengőben. A kistermelő, aki egyúttal önmaga kiskereskedője, nem csinál üzleti titkot abból, hogy forgalmának harmada, árbevételének viszont a fele erről a telekről származik. Piacra is szállít, éppen most vittek el tőle teherautóval 15 mázsa dinnyét Békéscsabára. Kamionosokkal, sőt külföldiekkel is szóba áll, már ha rögtön fizetnek – vagyis nála dúl a szabad kereskedelem, nem könyvekből értelmezi a közgazdaságtant.
– Nincs panaszra okom, nálam elmegy a forgalom, még sohasem száradt rám a portéka – meséli a klasszikus csőszkunyhó árnyékában, amilyet már csak elvétve lát az ember az Alföldön. – Mások már akkor kiállnak a placcra az áruval, amikor még uborkás az íze, én pedig türelemmel kivárom a megfelelő időt. Én akkor kezdek hozzá, ha olyan édes a dinnye, mint a méz, s ezt értékelik a vásárlóim. Itt biztosra mehetnek, sohasem éri őket csalódás – magyarázza. Balogh Imre úgy tartja, hogy Magyarországon jelenleg a külföldről behozott dinnyéhez szabják a hazai árakat, tehát nem nagyon ugrálhat senki, így ő sem. Mindenesetre nekem megérte a vásárlás nála, ugyanis 130 forintért jutok egy kisebb, két és fél kilós gyümölcshöz, ami nem tűnik horribilis összegnek.
A békési gazdálkodó jobban tart a nyulaktól, mint a tolvajoktól, bár utóbbiak száma feltűnően megszaporodott a tíz-húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Hiába a kifeszített védőháló, előfordul, hogy az éhes állatok tucatnyi dinnyét végigkóstolnak egyetlen éjszaka alatt. Volt rá példa, hogy a nyulat úgy kellett vadásszal kilövetni, mert különben a szezon alatt felfalta volna a teljes hasznot.
– Elmúltam hetven, egyedül végzem a munka dandárját, nem könnyű ez már nekem – gyújt rá egy cigarettára a gazda.
– Februártól októberig talpon vagyok, éjjel-nappal dolgozom, egy-két év múlva szívesen megpihennék. Hogy az éjjeliőr is én vagyok, bizony kissé megterhelő. Remélem, a vejem továbbviszi az ipart, mert rá akarom hagyni a földet.
Vendéglátóm segítője a fiatal Durkó Lajos, aki környezetvédelmi szakon tanul a Szent István Egyetem szarvasi intézményében. – Bár nem könnyű meglátni most a mezőgazdaságban a fantáziát, engem ez érdekel. Sőt ezt szeretném folytatni, ha végzek. Arra számítok, hogy egyszer nagyobb becsülete lesz a magyar agráriumnak – mondja.
Simonka György, a Magyar Görögdinnye-szövetség elnöke azt szeretné, ha termékeiket az idei nyáron végig közepes árfekvésen értékesíthetnék. Bízik abban, hogy a termelők és a felvásárlók most megússzák a pánikhangulatot, amely tavaly eluralta a vidéket. Ezen a nyáron ugyan kevesebb a dinnye, de várhatóan nem marad a gazdák nyakán.
– A kilónkénti felvásárlási árat 35-40 forint felett kell tartani – fejtegeti Simonka György, aki azon túl, hogy Medgyesbodzáson ilyen jellegű kereskedelmi céget vezet, Pusztaottlaka polgármestere is. – Ellenkező esetben az ágazat megint súlyos veszteséget szenved el, és jövőre összeomlik. A görögdinnye ára a Balkánon ugyan csak 15-20 forint, ám mire Németországba, Skandináviába, a csehekhez vagy a lettekhez jut, a tetemes távolság miatti szállítási költség megnövekszik. Nincs értelme feleslegesen sanyargatni a beszállítóinkat! Örök harcban állunk a nepperekkel és azokkal, akik politikai tőkét akarnak maguknak kovácsolni a dinnyetermelők kiszolgáltatott helyzetéből – hangsúlyozza.
A dinnyeszövetség elnöke levezeti, hogy az alacsony nettó felvásárlási árból hogyan lesz kétszer annyi, mire asztalunkra kerül a dinnye. Ez pedig úgy jön ki, hogy a kereskedő és az áruházlánc is hozzáteszi a magáét, nem beszélve az adóról. Az utak szélén talán valamivel olcsóbban juthatunk a hűsítő és édes terméshez, ám azt tudni kell, hogy az ottani árusok megspórolják a járulékok befizetését.
Simonka György szerint az ellenőrizetlen minőség ezen a téren is rontja a magyar agrárosok jó hírét Európában. Itt bárki megállhat teherautójával a termőföld mellett, s úgy tehet, mintha felvásárló lenne. Biztosítási rendszer sehol, az előírásokat semmibe veszik, a kifizetés is gyakran elmarad, egyszóval dinnyefronton még mindig nagy a káosz. Az áruházak beszerzői gyakran bort isznak és vizet prédikálnak, mert miközben a törvényesség betartására buzdítanak, előfordul, hogy az olcsóbb árut veszik meg a szürkegazdaságból. Így verik le az árakat, aminek végső soron a termelő issza meg a levét, mert nyár közepére a kiadás-bevétel rovat egyensúlya felborul. A magyar dinnye zamatossága miatt Európa legjobbja lehetne, ellenben a tisztázatlan viszonyok miatt a jó nem érvényesülhet.
– Sajnos a hatóságok nem azokat ellenőrzik, akik határokon átívelően ügyeskednek a dinnyével – panaszolja a dél-alföldi kereskedő. – Nagyban megy az átcímkézés és a félérett gyümölcs utaztatása, utána pedig ránk fogják, hogy a magyar termés rossz. Rendre azokat sújtják, akik szabályosan működnek. Ez ellen küzdünk mi, ezért hoztuk létre a Magyar Görögdinnye-szövetséget, amelyet a legnagyobb külkereskedelmi cégek és vetőmag-forgalmazók alapítottak a közös érdek védelmére – tájékoztat Simonka György.