Prágai tavasz osztrák szemmel

Van valami zavarba ejtő abban, hogy a prágai tavasz vérbefojtásának évfordulója – amelyben magyar csapatok is részt vettek – ezeréves államiságunk ünnepének éjszakájára esik.
Osztrák televíziós szemmel, különösen az ORF munkatársai szemszögéből egészen más a prágai tavasz, hiszen a csatorna, amelynek dokumentumfilmjét a Duna TV hétfőn este bemutatta, már évekkel Dubcek reformmozgalma előtt barátságot kötött a cseh tévésekkel, kissé merésznek számító közös műsort is sugároztak, és a reményteli, majd drámába forduló hónapokban együtt lélegeztek a cseh néppel. Egyedül az ORF tudósította az egész világot a prágai történésekről, s így indult a csatorna későbbi felfutása is. Filmjükben az általuk felvett, eddig nem ismert dokumentumokat adták közre szokatlan érzékenységgel és részletgazdagsággal. A film a nyugati diákmozgalmak kontextusában is elhelyezi a csehszlovákiai eseményeket, halljuk Jim Morrisont, John Lennont, látjuk a tüntető, a letartóztatott diákokat, a jobb, őszintébb életre vágyó cseheket. Dubceket tisztességes, elvhű kommunistaként, jólelkű álmodozóként mutatja be a film, s a többi korábbi résztvevő is azt hangsúlyozza, nem akartak ők mást, csak tényleg emberarcú szocializmust, a szovjeteket és a tábor többi népeit nem tekintették ellenségnek. Nem számítottak fegyveres megszállásra, de még arra sem, hogy a szovjetekkel nem sikerül megértetni, hogy ők csak jó kommunisták, szocialisták akarnak lenni. Az osztrák filmből azonban úgy tűnik, a szovjet vezetés betegesen paranoid, amikor jobboldali hatalomátvételtől tart, s még attól is, hogy Csehszlovákiát elveszítheti a szovjet birodalom.
A bevonulás előtti napokban A rimageni csata címmel nyugati történelmi filmet forgatnak Csehszlovákiában, amelyhez osztrák tankokat kért kölcsön a stáb, s amerikai felségjelet festettek fel rájuk. A szovjetek a harci járművek láttán arra következtettek, hogy Csehszlovákiában már ott vannak az amerikai csapatok…
Az augusztusi titkos tárgyalásokat, a bevonulás óráit, Dubcek és három másik politikai személyiség elfogását a pártközpontban részben dramatizált formában, színészekkel mutatja be a film, ami zavaró is, de megszokható is. A tévét és a rádiót csak ostrommal tudják bevenni a testvéri csapatok, a cseh újságírók titkos helyekről sugároznak, míg el nem fogják őket, köztük Jiri Pelikant, a tévé intendánsát. A cseh Pelikán elvtársat, ugye. Dubcek nem bitófán, hanem egy erdőgazdaság íróasztalánál végezte, hívei deklaszszálódtak, ötvenezren emigráltak, így végződik cseh módra a forradalom.
(Prágai tavasz – Duna TV, augusztus 17., 21.50.)