Gyilkosság miatt augusztus végén folytatódik a büntetőügye a Hajdú–Bihar Megyei Bíróságon, a napokban azonban felgyorsultak az események. D. Lajos, aki betöréses lopás miatt került a rendőrség látókörébe, és beismerte az ön terhére rótt bűncselekményt, korábban visszavonta azt. Hogy bírja ezt idegekkel?
– Lélekben már felkészültem arra, hogy D. Lajos visszakozni fog, ezért nem is voltam soha száz százalékig nyugodt. A vádlott pedig akkor is én voltam, amikor már más beismerte az emberölést, a képlet tehát mindig adott volt: mindenáron engem akarnak gyilkosként megjelölni. A rendőrség a kezdetektől fogva engem pécézett ki, D. Lajos vallomását nem ellenőrizték le, így most annak sincs következménye, hogy ezt visszavonta. Erre csak annyit tudok mondani, hogy én ártatlan vagyok.
– Akkor ezek szerint még a beismerő vallomás sem javított a helyzetén.
– Hiába mondta el D. Lajos többször is, hogy ő ölte meg az édesanyámat, ezt bármikor visszavonhatta, és mivel ez bekövetkezett, így a rendőrség nem kezeli ezt bizonyítékként. Ez most pont olyan, mintha nem is mondott volna semmit. Eltűnt a süllyesztőben, volt, nincs alapon…
– Ügyvédje azonban kérte az új információkra tekintettel a tárgyalás felfüggesztését.
– Igen, de elutasították az indítványát, mert a bíróságnak az a feladata, hogy a vádlott, azaz az én bűnösségem felől hozzon ítéletet.
– Mi lehetne egy ilyen helyzetben a normális forgatókönyv?
– Az ügyészségnek ejtenie kellene ellenem a vádat, a rendőrségnek újra kellene kezdenie a nyomozást, és el kellene kapniuk az igazi gyanúsítottat. Nekem úgy tűnik, azért lettem én a bűnbak, mert a hatóság mást nem talált. De ez nem is csoda, hiszen a rendőrök végig azzal voltak elfoglalva, hogy az általam elmondottakat ellenőrizzék, így másra nem maradt idő.
– A gyilkosság felderítésére pedig még nyomozócsoport is alakult.
– Igen, de az a benyomásom, hogy alkalmatlanok voltak erre feladatra, fontosabb volt a felhajtás. Sajnos, vakvágányon haladtak végig.
– Mikor kezdte sejteni, hogy önre gyanakodnak?
– Rendszeresen jártam a rendőrségre vallomást tenni, és már a nyomozás elején is furcsa dolgokat kérdeztek tőlem. A gyilkosság után egy héttel még a poligráfos vizsgálatot is elvállaltam, ami engem igazolt, ezért próbáltam hinni abban, hogy jobb irányt vesznek a dolgok.
– A rendőrség bizonyára feltételezett valamilyen indítékot.
– Igen, szerintük az örökségemet akartam megszerezni, és emiatt követtem el a bűncselekményt. Ezzel a hipotézissel egy a gond: semmi olyat nem örököltem, ami korábban ne lett volna az enyém.
– A vádiratban azért minden bizonnyal voltak terhelő bizonyítékok.
– Nincs bizonyíték a bűnösségemre, de nem is lehet. Az alibimet a barátok igazolták, illetőleg az is az én állításaimat támasztja alá, hogy az édesanyám telefonjáról az ominózus este az elkövető hívást kezdeményezett Debrecenben, pedig ekkor én 30 kilométerre bográcsoztam a várostól. Később az is kiderült, hogy D. Lajos is azon az útvonalon járt haza, ahol a készüléket elásták.
– Akkor ezek szerint ön duplikálódott.
– Nem, a megoldás a hatóság szerint az, hogy édesanyám elveszítette a telefonját, és valaki megtalálta, használta, majd elásta.
– Ez elég abszurdnak tűnik.
– Az ügyészség nem így vélekedik. Egyébként a nyomozó hatóság ellen elfogultsági indítványt is benyújtottunk.
– Balla Irma meggyilkolása után egy évvel tartóztatták le, ha jól tudom, Budapesten.
– Igen, kommandósok egy reggel rám törték az ajtót, és a földre tepertek olyan erővel, hogy az alkaromról lejött a bőr. A vicc csak az volt az egészben, hogy ezt megelőzően hatszor felhívtak, és megkértek, hogy menjek be meghallgatásra, és az adott időben mindig zokszó nélkül megjelentem.
– Hosszú időt töltött előzetes letartóztatásban, de D. Lajos vallomásaitól függetlenül kiengedték.
– Azért vagyok ma szabad, mert egy év előzetes után az ítélőtáblán megállapították, hogy esetemben nem áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. Egyébként több mint egy évig éltem a rácsok mögött, ebből nyolc hónapot Debrecenben, a fennmaradó időben pedig Állampusztán. Bevallom, nagyon nehezen viseltem, az volt a holtpont, amikor a kapcsolattartást is megtiltották a családommal.
– Mit szóltak az ismerősök ahhoz, hogy lezárták a nyomozást, majd ön lett a vádlott?
– A családom mindent megtett azért, hogy kihozzanak a börtönből, és próbáltak segíteni abban, hogy tisztázni tudjam magam.
– Balla Irma egy kegyetlen gyilkosság áldozata lett. Ön mennyire tartja magát agresszívnak?
– Egyáltalán nem vagyok erőszakos alkat. Nyugodt ember vagyok, de még ezt is felrótták nekem, azt mondták, hogy túlságosan higgadt voltam, amikor bejelentettem az édesanyám halálát.
– Visszaemlékezne a gyilkosság napjára, a körülményekre?
– Mindenre emlékszem, de nem mondhatok semmit, mert nem akarom az igazi tettest lépéselőnyhöz juttatni. Annyit elárulok, hogy van egy feszítővas, amit az ügyvédemmel szakértői vizsgálatra vittünk, mert az is lehetett a gyilkos eszköz.
– Ha a bíróság kimondaná, hogy ön ártatlan, akkor kit hibáztatna?
– Először, amikor azt hittem, hogy nem találják meg édesanyám gyilkosát a rendőrök, arra gondoltam, hogy nem voltak elég ügyesek a nyomozók. Onnantól kezdve viszont, amikor már nem arról van szó, hogy nemcsak nem találják meg a gyilkost, de még engem tartóztatnak le, akkor az ember már csak azt feltételezheti, nemcsak hogy nem végzik jól a munkájukat a rendőrök, hanem kifejezetten roszszul dolgoznak.
– A letartóztatása miatt megszakadt a megszokott élete, és felröppentek már hírek a kártérítéssel kapcsolatban is.
– Igen, 2007-ben a Corvinus Egyetemre jártam gazdaság-informatika szakra, de ezt már nem tudtam befejezni a történtek miatt. Most pedig folytatni nem tudom, mert az évek alatt megváltozott a képzési rendszer. A kártérítéssel kapcsolatban nem tudok konkrétumot mondani, de több tíz millió forint lehetne a reális összeg.
– Az elsőfokú bírósági tárgyaláson szóba került, hogy a barátaival sokszor játszottak szerepjátékokat, amelyekben voltak áldozatok és elkövetők.
– Ez egy egyszerű társasjáték, ártalmatlan, olyan, mintha leülnénk kártyázni. De az ügyész azt próbálta a tárgyaláson bebizonyítani, hogy ez hatással lehetett rám, mert előfordult olyan, hogy a játékban én voltam a gyilkos.
– Milyen kapcsolata volt az édesanyjával? Nem minden szülő-gyerek viszony felhőtlen.
– Ő nagyon határozott személyiség volt, aki mindig megmondta a véleményét, és ez néha kellemetlenül érintett. Előfordult, hogy csak azért sem úgy cselekedtem, de azért később mindig elgondolkoztam azon, amit mondott. Adott egyfajta útmutatást, ami jó volt.
nézőpont intézet
A tiszások túlnyomó többsége sem akar kétpárti parlamentet
