Szárnyas ajtók és ablakok

A napokban ért véget a Verőcén és Visegrádon megrendezett XXI. Ekszpanzió nemzetközi kortárs művészeti találkozó, amelynek alkotó-rendezője, Németh Péter Mikola már a szeptemberi templomos napokra és a Madách-napokra készül, de körvonalazódik a jövő évi Ekszpanzió programja is.

Az idei találkozó hívó szava a Reangelizáció, vagyis a Visszaangyalítás volt. A zsidó–keresztény kultúrából táplálkozó, a Magyarországon a honfoglalás után is búvópatakszerűen tovább élő zoroaszt-rista (szeredás) vallás tanításaiból árnyalt, sokrétű angyali hierarchiát ismerhetünk meg. A visegrádi felolvasásokból is változatos angyalminőségek és angyalállapotok bontakoztak ki, a haragvó, a bosszúálló, a lázadó angyaloktól az őrzőangyalokig. Mire gondolt, amikor ezt a feladványt adta az íróknak, a költőknek, a zeneszerzőknek, a performance- és a képzőművészeknek, a zenészeknek, a táncosoknak?
– Az idei találkozó mottója ez volt: kimérák, angyaloszlopok, szárnyas ajtók és szárnyas ablakok naprakész angyalfelfogásban. A tavalyi Visszasejtesítés folytatása volt az idei cél. Az angyalokban a különféle tanok szerint közös, hogy közvetítők Isten és ember között, öröktől vannak, nem születnek, nem halnak meg, esetleg csak elfelejtkezünk a létezésükről. Amikor ezt a témát adtam, elsősorban arra gondoltam, hogy mindenkinek van személyes őrzőangyala, s ezt ma újra tudatosítani kell. Azt sem árt tisztázni, hogy a közhiedelemmel ellentétben az avantgárd nem csupán a szétszedés, a lerombolás művészete. Ha például Kassák Lajos pályáját végigkövetjük, láthatjuk, hogy az analízis éveit szintézis, a szakralitással átjárt meglelt egység követi. Én is voltam bukott angyal, de ma már inkább visszasejtesítek, reangelizálok.
– Gondolom, ez azt jelenti, Kassák is fókuszba kerülhet egy következő ekszpanzión.
– A teljes kassáki örökség folytatója a Párzsi Magyar Műhely. Remélem, sikerül bevonni őket egy következő találkozó programjába, annál is inkább, mivel Nagymaroson a Duna-parton még mindig áll a ház, ha nem is jó állapotban, ahol Kassák Lajos évekig élt.
– A mostani visegrádi felolvasás egyúttal megemlékezés volt Áprily Lajosról, az Erdélyből Visegrádra települt költőről.
– Áprily azt az Ady utáni költészetet képviselte, amely visszanyúlt az Arany Jánosra jellemző lírához, egyfajta jellegzetesen magyar, hiteles, melankolikus költészethez. Áprily pontosan tudta azt is, hogy miért éppen Visegrádot választotta, s ez éppúgy szimbolikus, mint az, hogy ma egyetlen költő sem él Visegrádon, pedig úgy gondolom, önmagában is rang Visegrádon alkotni, vagy Visegrádon bármilyen műalkotást előadni. A találkozót támogató önkormányzat részéről egyébként kedvező volt a fogadtatás, visszahívtak minket, és vissza is fogunk térni Visegrádra.
– A Dunakanyarra persze nem a visegrádi elhagyatottság jellemző, inkább az, hogy például csak a börzsönyi kistelepülésen, Kosdon hat költő él, de valahogy az ön által létrehívott rendezvényeken kívül csak szórványos felolvasások vannak, és saját irodalmi lapja sincs a régiónak. A Dunakanyar-antológia sem tud megjelenni évek óta. Mi lehet ennek az oka?
– Nem tudom, ahogy azt sem tudom, hogy bizonyos, általam tehetségesnek tartott és meg is hívott szerzők miért maradnak távol. Talán egyszerűen csak begubóznak, talán magukkal sincsenek jóban, nem találják a helyüket és a társaikat, akik pedig közel vannak.
– Az Ekszpanzió korábban még váci rendezvény volt, és x-szel kellett írni nevét. Akkoriban még számos, ma kegyelt szerző is részt vett a találkozókon.
– Az Expanziót Bárdosi József művészettörténésszel alapítottuk 1989-ben. Vácról, ahol a művelődési ház igazgatója voltam, és egyebek mellett azon dolgoztam, hogy a városnak saját színháza legyen. 2000-ben jöttem el úgy, hogy a váci pályaudvaron elszavaltam Abderából című versemet, és vittem magammal az Ipoly menti régióba az Ekszpanziót is. Én ma is meghívom a régieket, de vannak, akik kimentik magukat ezzel-azzal. Ez nem az én dolgom. Az erőtér, ami itt létrejön évről évre, az a fontos igazából. Egyébként is egyre karakteresebben jelentkezik egy új, sokféle műfajt képviselő és nagyon lelkes alkotó-, előadó-generáció.
– Az ön egyetemista gyerekei is rendszeres közreműködők az Ekszpanzión.
– Most már azon is gondolkodom, hogy adjam át az ő kezükbe a találkozókat, mert az, hogy alkotó-rendező vagyok, vagyis menet közben is alakítom a spontaneitásban rejlő lehetőségeket is kiaknázó programokat, hatalmas szellemi-fizikai megterhelést jelent.
– Mi az, amit már biztosan tud a jövő évi Ekszpanzióról?
– Az egyik fő téma mindenképp a MASZK lesz, amelyhez ajánlott olvasmány Hamvas Karneválja; a másik alkotó, akinek életművét középpontba állítjuk, Kassák. De addig még hátravannak szeptemberben a templomos napok, s aztán a Madách-napok, ahová Mikszáth alakját is beemeljük. Fontos közös feladatnak tartom, hogy a határon túli alkotókat is vonzzák ezek az eurorégiós művészeti találkozók.