Óriásit változott a világ az olajcégek körül. Tavaly ilyenkor minden nagyobb társaság profitcsúcsról szóló második negyedéves beszámolókkal büszkélkedett, s az egész iparágat a fellendülés folytatódását feltételező optimista hangulat lengte be. Mindenki új beruházáson gondolkodott, és olyan mezők – például a kanadai olajpalakincs – kitermelését is tervbe vették, amelyek 80–100 dolláros árszint alatt bizonyosan ráfizetésesek. A fejlesztés körüli eufória akkora igényeket támasztott, hogy a háttéripar már nem is bírta a tempót, s csak úgy lehetett megrendelni egy új tankhajót vagy egy fúrófejet, ha valaki hosszú, többéves várakozólistára iratkozott fel. Most ehhez képest az a helyzet, hogy a vállalatok sorra mondják le korábbi háttéripari megrendeléseiket, olajból pedig annyi van a piacon, hogy be sem fér mind a nagy kikötőkbe. A tankereket ezért szállítás helyett tárolásra használják azok a kereskedők, akik „bennragadtak” egy-egy határidős ügyletben.
Az iparági környezet tavaly őszszel változott meg. A világgazdaság teljesítményének visszaesésével párhuzamosan az olaj ára is meredek zuhanásba kezdett, s a nyár közepi, 150 dollár körüli szintről az év végére már 50 dollár közelébe süllyedt. Az áresés természetesen meglátszott az olajtársaságok tavalyi negyedik negyedévi számain, de a megelőző időszak fényes eredményei miatt 2008 egésze még remek eredményeket hozott számukra. Csakhogy az árcsökkenés az idei év első negyedében is folytatódott, és bár a fekete arany ára mostanra visszakapaszkodott a 60-70 dolláros szint közelébe, az olajtársaságok a második negyedévben sem lélegezhettek fel. Az Exxon Mobil, a Shell, a British Petrol és a Total is arról számolt be, hogy a profit a tavalyi második negyedévben elérthez képest szinte a felére esett vissza, s szinte mindegyikük költségcsökkentő lépéseket tervez. A spórolásnak elsősorban az új mezők kitermelésbe állítása látja majd kárát, de elbocsátások is várhatók. Az olajcégek jövedelemtermelő képességét nemcsak az olcsó olaj, de a finomítói árrések zsugorodása is rontja. A már említett Total friss tájékoztatása szerint Európában az idei év második negyedévében a finomítók hatvan százalékkal alacsonyabb árréssel dolgoztak, mint a 2008-as esztendő azonos időszakában.
Számtalanszor hallhattuk már az elemzőktől, hogy az olajipar ciklikus ágazat, amelyben egymást váltogatják a jó és a rossz időszakok. Ilyen értelemben tehát a mostani visszaesésben nincs semmi különös, körülbelül tíz éve is átélhettünk hasonlót. Hatásában azonban a mostani lejtmenet mégis kiemelkedhet az átlagos nehéz időszakoktól, hiszen egybeesik a világgazdaság visszaesésével. Ha utóbbinak vége lesz, gyorsan a visszájára fordul majd a jelenlegi keresleti-kínálati viszony, vagyis bekövetkezik az a pillanat, amikor az olajtársaságok már nem fogják tudni kényelmesen kielégíteni az olaj és az olajtermékek iránti igényeket. S mivel a jelenlegi szűkös hónapokra tekintettel sok társaság lemondott a fejlesztésekről, ez a helyzet akár évekig is eltarthat, ami alighanem újra az olaj árának elszabadulásához vezet majd.
Ennek akár a nyitánya is lehet az iráni olajipari miniszter MTI által idézett tegnapi bejelentése. Mohammad Ali Khatibi szerint – aki az OPEC egyik vezetője – az idei év végére, a jövő év elejére a nyersolaj hordónkénti ára elérheti a 80 dollárt.
Előre megvan az ítélet a Trump-kormányzat elleni perben?
