Terrorra akadva

Az egyenlet a következő: valódi magyar terroristák követték el a bűneseteket. Mi bizonyítja ezt? A videó. És mi bizonyítja a videó eredetiségét? Hogy valódi magyar terroristák számítógépén találták. Hogy egészen másról, máshol és máskor készült a felvétel? Nem számít, hisz a lényeg az, hogy valódi magyar terroristákról van szó

Tiszta szerencse, hogy nem a Csillagok háborúját találták meg a valódi magyar terroristák – copyright Draskovics Tibor – számítógépén. Képzeljük el, milyen felfordulás támadna, ha Harrison Fordról adnának le személyleírást az Interpolnak, s valóságos hajsza indulna ellene a nemzetközi körözés nyomán. A legpechesebb Chewbacca lenne, mert egyéni ismertetőjelei igen jellegzetesek, és hamar horogra akadna valahol Hollywoodban. Úgyhogy nagy mázlija van nevezetteknek, hogy ama bizonyos híres-neves Magyarok Nyilai-különítmény összeesküvői nem gyűjtik a filmművészet klasszikusait. Még belegondolni is hátborzongató, micsoda kalamajka keveredne, ha az összes filmcsillagot raportra hívná a Nemzeti Nyomozó Iroda, mert bűnös kapcsolatba keveredtek nevezett honi szélsőséges szervezettel. Különben egyre gyanúsabb az ügy. Eddie Murphy is forgatott nálunk pár éve, Christopher Lambert szintén meg szokott itt fordulni, az meg kimondottan kísérteties egybeesés, hogy Jean Reno éppen most tartózkodik Budapesten, mert egy filmben szerepel, amit részben itt vesznek fel. De érdekes ez így egy szuszra. Nem gyanús egy kicsit ez a hirtelen támadt tumultus? Éppen akkor, amikor a rendészeti miniszter terroristaszagot érez minden kinyitott laptop mögött, a videojátékokról nem is beszélve. A városban arról is suttognak, hogy listát készítenek mindazokról, akik nagy tételben vásároltak tavaly karácsonykor lengyel csillagszórót.
Ami gyanús, az nem gyanús, ami nem gyanús, az gyanús – szól Virág elvtárs legendás szentenciája A tanúban. Drazsé azonban továbbmegy, nem áll meg félúton: neki mindenki megbízhatatlan és veszélyes, aki él és mozog szerte e hazában – természetesen a kormánypártot és kapcsolt részeit kivéve.
De hát mit kell itt még többet bizonyítani, ha olyan egyszerű a képlet, mint a pofon? Másként szólva: ha Draskovics velünk, ki ellenünk? Az egyenlet a következő: valódi magyar terroristák követték el a bűneseteket. Mi bizonyítja ezt? A videó. És mi bizonyítja a videó eredetiségét? Hogy valódi magyar terroristák számítógépén találták. Hogy egészen másról, máshol és máskor készült a felvétel? Nem számít, hisz a lényeg az, hogy valódi magyar terroristákról van szó. Elvégre mégsem lehet leragadni szőrszálhasogató módon holmi pitiáner videóknál, amikor a szélsőséges terrorszervezet felszámolásának sikere forog kockán. Terroristák, tehát bűnösök. Bűnösök, tehát terroristák. Draskovicsnak ebben a körben mindig igaza lesz, hiszen saját maga állításaival bizonyítja az igazát. Úgy hívják ezt az eljárást, hogy tautológia. Az érvelést bizonyos állítások, feltevések ismétlése pótolja. Előnye: alkalmazásával sosem kerülhetünk ellentmondásba. Elég, ha egy hipotézist más szavakkal történő megismétlésekkel próbálunk igazolni. Megtalálták hát az univerzális megoldást, gyógyírt minden problémára, hiszen az „Azért igaz, mert Bajnai vagy Draskovics mondja” és „Bajnai– Draskovics mondja, tehát igaz” logikai láncolatot senki sem tudja kikezdeni.
Most, miután lefektettük a kormányzati tévedhetetlenség elvét, ugye, hogy mindjárt nem tűnik semmi sem akkora falrengető baklövésnek, amit ez a balfácángroup lankadatlanul tesz? Mit kell vacakolni annyit azzal a robbantási helyszínnel? Nem édes mindegy, hogy Bonyhádon vagy Caracasban, a Magas-Tátrában, netán a Bahamákon esett meg az a nagy durranás? Nem mondjuk, ha Cipruson lett volna a tűzijáték, egy kicsit melege lett volna a fél – vagy egész? – kabinetnek, hiszen vállalkozásaik volt vagy jelenlegi és reményteli jövőbeni színhelyeiről van szó. Ahová mint fatornyos kis falujukba szinte hazajárnak gazdálkodni. De ilyen veszély nincs, fellélegezhetnek, a felvételeken olyan lankás szántóföld és bozótos, facsoportos rész látható, amely Cipruson nemigen található.
Jó ómen tehát, hogy nem valami offshore-helyszín keveredett az ügybe, de a lényeg mégis az, hogy a banditákat fülön csípték. Ehhez képest piszlicsáré kötözködésnek számít, hogy mit vetít le a Drazsé. Ha a Háború és békét játszotta volna le corpus delictiként a borogyinói ütközettel, vagy A halál ötven óráját, az sem rendíthette volna meg azt a határtalan bizalmat, amit a miniszterelnök úr volt oly kegyes személyesen belé helyezni. Szilárd, állhatatos tekintettel kijelentette: fontosabb gond, hogyan tudott létrejönni egy politikai alapon megszervezett terrorszervezet, mint az, hogy mi a bemutatott videó eredete. A rendőrség kitűnő munkát végzett, s Draskovics teljesítményét sem úgy kell megítélni, hogy honnan származik a felvétel. Hogy éppen ezt kellett volna bizonyítania a tárcavezetőnek? B. Gordon lapos pislogásából arra lehet következtetni, hogy ez nem hatolt el tudata mélyrétegeibe. Az azért érthetővé vált, a Medián felmérése miért hozta azt az eredményt, hogy a legtöbben az ÁNTSZ-ben bíznak, s a legkevésbé a jelenlegi kormányban. Az emberek szimata nem csal. Javasoljuk: ha már annyira gyűlöli a Fideszt az álbaloldal, és semmiképpen sem engedi az előre hozott választást, legalább arra a hátralévő pár hónapocskára hadd alakítson kormányt az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat vezetője. Erre persze körömhegynyi esély sincsen. Amint hajlandóságot mutatna a poszt betöltésére az illető, cirka másfél napon belül előlépne szélsőséges közellenséggé.
A legfrissebb Drazsé-cécó tovább rongálja a renoméjukat, úgyhogy a Mediánnak legközelebb valószínűleg más kontinensre kell mennie kérdezősködni, ha számukra hízelgőbb mutatókat akarna kitermelni. Pedig most nincsen igaza az ellenzéknek – tényleg terrorveszély van. Már hogyne lenne ott komoly és permanens terrorveszély, ahol a végrehajtó hatalom összekeveri a bűnügyi bizonyítást egy videokölcsönző vadnyugati- és indiánfilm-választékában való tallózással. Hogyne volna veszettül kiszolgáltatva a népesség, ahol saját bevallása szerint a rendészeti miniszternek fogalma sincsen, mi szerepel a videón, mielőtt leadja a sajtótájékoztatón, amelyen Shakespeare királydrámáit elhomályosító felütéssel konferálja föl mint fő bizonyítékot. Mit csinált volna, ha az Emanuelle-t játsszák be a munkatársak? Előfordultak a Kádár-rendszer idején is hasonló félreértések. Egyszer egy szuperprotekciós lány a filmművészeti főiskola operatőr szakára felvételizve helytelenül értelmezte azt a követelményt, hogy saját fotókat kell bevinnie a vizsgára. Saját fürdőruhás képeit tette le a bizottság asztalára. Lássuk be tehát: Drazsé járhatott volna rosszabbul is az inkriminált robbantós filmmel. Nem tudni, ez az ember hogyan végezhette el a jogot? Feltűnő a jogi ismeretektől való érintetlensége. Állandóan összekeveri a vádat, a bizonyítást és az ítéletet. De hát emlékezzünk csak: ezalatt a kormány alatt történt meg, hogy a Miniszterelnöki Hivatal, a MeH rövidítéseként értették a Macintosh szakzsargonváltozatát, a Macet, s emiatt vádolták kormány utáni kémkedéssel az UD Zrt.-t. Tönkre is tették. És nem ez a társaság volt az, amelyik ott páváskodott egy világháborús bazi nagy bomba mellett, ami egy vacak üstnek bizonyult? Aztán eszünkbe juthat, amikor a robbanóanyagnak kikiáltott kristálycukor képezte a vád alapját. Az sem régen történt, hogy félelemkeltő fekete lufik ürügyén állítottak elő többeket. Fel kell tenni a kérdést: létezik a Magyarok Nyilai, vagy csak Drazsé járja be mutogatós mozgalmi kísértetként Európa itteni szomorú szegletét? A kormányülésen a szóvivőnő szerint nem volt téma a Draskovics-malőr. Ez pedig csak egyet jelenthet: nemcsak a miniszterelnök tudott a hamisítós-robbantásos videós játékról, hanem az egész kabinet rábólintott.