Az idei ráadásul a belföldi kulturális turizmus éve, „Itthon láss csodát!” jeligére, megfejelve a reneszánsz év apropójával; dupla ok egy kis szombathelyi múltidézésre. Mert Szombathely ebben a néhány napban, Szent István ünnepéhez rendelve minden augusztusban egykori fénykorát éli. A vasiak ilyenkor talán másképp néznek a naponta koptatott utcakövekre, sarut, tógát, gyalogsági páncélzatot öltve, vagy csak valamelyik jelmezes hadijáték rituáléját figyelve bizton eszükbe jut a Borostyánút, a rettegett Római Birodalmat egykor a Földközi-tengertől a messzi Északig átszelő ókori kereskedelmi országút, amely éppen itt, Savarián át keresztezte a pannon tartományt. Az antik Szombathelynek pedig elhozta az aranykort.
A magát Közép-Európa legnagyobb historikus fesztiváljának hirdető Savaria karnevál nem más, mint ókori időutazás, némi reneszánsz kitekintéssel; tegnaptól vasárnapig megszámlálhatatlan program hívja a vasiakat, és minden vándor fesztiválozót arra, hogy hagyja a jelent holnapra, és feledkezzen bele egy kis történelmi szerepjátékba. Mint minden alkalommal, az idén is lesznek utcai mutatványosok, hastáncbemutatók, tűzvarázslók, talpig vasba öltözött legionáriusok – épp csak a nyomukba kell szegődni. Külön utcát szentelnek a művészeteknek (Kossuth utca), meg lehet lesni a kézműveseket alkotás közben, vagy utazni az időben kürthangra, fuvolaszóra, barokk régi zenére. A színházi program akár önmagában is megáll. Csak néhányat említve: ma este a Romkertben Kálloy Molnár Péterék S.Ö.R.-be sűrítve állítják színpadra újra Shakespeare „nem komplett műveit”, vasárnap Soltis Lajos színháza ad elő középkori vásári komédiákat ugyanitt. A borok utcáját kihagyni vétek, már csak az Ajde Braco, a Cimbaliband vagy a Cabaret Medrano ma esti koncertje miatt is. Holnap érkezni sem késő; a vasárnapi zárásig csak a zenei merítésbe fér török zene (Myzrab), ír bulizene (Paddy and the Rats), japándob-őrület (Ataru), Bognár Szilvi és Szalóki Ági koncertje.
Megható pillanatokat élt át Kapu Tibor Houstonban
