Vatikáni arany

k ö n y v e s h á z

Ha a Gondviselés még öt évet adott volna a lengyel emigráns politikai irodalom kimagaslóan eredeti alakjának, Józef Mackiewicznek (1902–1985), valószínűleg a szerző kénytelen lett volna néhány sokat és sokféle formában hangoztatott tételét megváltoztatni. Igaz, csak azért, hogy még jobban világítson igaza. Mert az 1989-es fordulat új távlatokat nyitott Mackiewicz gondolatainak: részben beteljesítette meglátásait-próféciát, részben pedig feltárta a doktriner alapállásából következő nézeteinek nehezen tartható voltát. Mackiewicz antibolsevizmusa kérlelhetetlenül következetes volt, minden kis kompromisszumot, taktikázást, engedményt elvetett; a politika – ma már a történelem – egyetlen szereplőjének sem nézte el az internacionalista kommunizmussal való legcsekélyebb együttműködést. Legyen szó bármiféle világi vagy egyházi hatalomról.
Vérében volt az antibolsevizmus; már kora ifjúságától kezdve konfrontálódott a kommunista diktatúrával. Szentpéterváron született litván származású nemesi családban; Vilnában járt gimnáziumba, így már gyerekként láthatta, milyen eszmék nőttek ki és erősödtek meg a széteső cári birodalom romjain. A polgárháború idején gimnazistaként jelentkezett a bolsevizmus elleni fegyveres harcra; s később ősei földjére, Litvániába visszatérvén mind a német, mind az orosz megszállást átélte és elszenvedte. 1943-ban részt vett a katyni tömegsírok feltárásában, és amikor 1947-ben emigrált, meg is írta tapasztalatait. Londonban, majd Münchenben élt, s egymás után kiadott műveivel igyekezett a lengyel emigráció és a szabad nyugati világ figyelmét felhívni a bolsevizmus valódi természetére.
Ha 2009-ben elővesszük Mackiewicz könyveit, újraolvassuk gondolatait, sajnos sok tekintetben igazat kell adnunk neki. A fasizmus valóban komoly veszélyt jelentett a nyugati civilizációnak, de a kommunizmus nem csupán az elpusztított emberek számával vívta ki az elsőséget a történelem képzeletbeli szégyenpadján, hanem túlélőképességével is. Ez az eszme napjainkban sem „csupán” veszedelmes föld alatti búvópatakként él; változatlan intenzitással, a totális diktatúra minden vonását magán viselve, államhatalomként is létezik. Igaz, ehhez az egzisztáláshoz manapság kevesebb segítséget kap, mint amennyit annak idején a létező szocializmus kapott, de mégiscsak az a helyzet, hogy a kommunista – és egyéb – diktatúráknak a nyugati világ különféle megfontolásaiból van lehetőségük a fennmaradásra.
Mielőtt azonban bárki kizárólag a politikai nagyhatalmak kétes és tisztességtelen ügyleteire gondol, le kell szögezni, hogy Mackiewicz ennél sokkal körültekintőbb volt. A kereszt árnyékában című kötete például azokat a Vatikán és főként XXIII. János által elkövetett tévedéseket taglalja és rendszerezi, amelyek megítélése szerint közvetett vagy közvetlen módon a kommunizmus megerősödését és további térhódítását segítették elő. Ez a kötet azonban nem történeti feltáró munka, az író-újságíró Mackiewicz az esszé eszközeivel, hozzáférhető publikációk segítségével elemzi a helyzetet. Megállapításai azonban sokszor meglepően pontosak, némelyiket az azóta végzett levéltári kutatások is alátámasztották.
Persze van olyan gondolata, amely nem igazolható, és előfordul az is, hogy igazságtalanul állít vagy sugalmaz valamit. Az aggiornamentóval és a II. vatikáni zsinattal kapcsolatos észrevételei például sem történeti, sem teológiai szempontból nem állják meg a helyüket. Ebben a formában meglehetősen értelmetlen a zsinati költségekről írni: arról, hogy a Vatikán mennyi aranyat volt kénytelen eladni a szervezéshez, és külön fölösleges XXIII. János pápa közismerten rossz anyagi helyzetét a tetemes zsinati kiadásokkal ellentétben említeni. Kicsit bántó a könyv utolsó bekezdése is, amelyben a szerző azt állítja, hogy VI. Pál folytatta XXIII. János művét, s „ez a katolikus egyház részleges széteséséhez vezetett”. Természetesen az egyház nem esett szét, és a kelet-európai, de főként lengyel olvasók a nyugatiakhoz képest pontosabban láthatják is a történelmi mechanizmusok összetettségét. A kereszt árnyékában megjelenése után hat évvel lengyel pápa került Szent Péter székébe, és bár az ő tevékenységét is sokszor elégedetlenül szemlélte Mackiewicz, II. János Pálnak mégis oroszlánrésze volt a bolsevizmus megbuktatásában.
(Józef Mackiewicz: A kereszt árnyékában. Ford.: Pálfalvi Lajos. Attraktor, Gödöllő-Máriabesnyő, 2009. Ára: 2800 forint)