Végigbulizták az évet, mégis sikert arattak

A magyar kajakos lányok kiváló világbajnoki szereplésükkel, a hat aranyéremmel nemcsak önmagukat, hanem edzőjüket is igazolták. Csipes Ferencre eddig mindenki elsősorban az egykori olimpiai és nyolcszoros világbajnokként gondolt. Mostantól legalább annyira Kovács Katalin, Szabó Gabriella és Kozák Danuta elismert mestere. Csipes azért örül a lányok sikereinek, mert szerinte bebizonyította, hogy nemcsak vasszigorral, hanem baráti légkört teremtve is lehet eredményt elérni.

Az elutazás előtti órákban a magyar kajak-kenus csapat zöme kissé fáradtan, fásultan várja, hogy peregjenek a percek a dartmouthi Holiday-Inn szállodában. Csipes Ferenc ezzel szemben tanítványai körében a bárban múlatja az időt. Megszakítjuk az idillt, s a lányok csak úgy engedik el edzőjüket, ha megígéri, rendesen viselkedik. Amikor érzékeny témát érintünk, olykor át is szólnak a szomszédos asztaltól, „Ne már, Feri!”, de Csipes nem alakoskodik, nyíltan beszél mindenről. Igaz, mitől is félne? Az érmeit senki sem veheti el tőle, vasárnap óta pedig ő a legsikeresebb magyar sportág legsikeresebb edzője.
– 1996-ban az atlantai olimpia után, ahol a négyes tagjaként ezüstérmet szerzett, hagyta abba a kajakozást, majd Sydney előtt tett egy kísérletet a visszatérésre. Utána egyből edzőnek állt?
– Tulajdonképpen igen, de csak a véletlennek köszönhetően. A Honvédnál lettem szakosztály-igazgató, s láttam, hogy az utánpótlás-nevelés romokban hever. Először itt akartam eredményt elérni. Találtam is megfelelő szakembert, ám ő azt mondta, „Rendben, Feri, csinálom, csak éppen a duplájáért.” Erre azt feleltem, akkor köszönöm szépen. Beálltam én, amivel egyrészt jelentős összeget megspóroltam a szakosztálynak, másrészt magamnak is jót tettem, mert ez az én igazi közegem.
– Kevés hiányzott hozzá, hogy már 2004-ben nagyot ugorjon a szamárlétrán, hiszen Kovács Katalin majdnem önhöz igazolt. Tudja, hogy miért gondolta meg magát?
– Erről bizony jobb lenne Katit kérdezni, beszéljen róla, ha akar (nem akar – a szerk.), én csak anynyit mondhatok, nem szakmai okok miatt bizonytalanodott el.
– Az viszont még kevésbé érthető, ha 2008 októberében végül önt választotta, akkor az olimpia előtt hat héttel, amikor elhagyta Fábiánné Rozsnyói Katalint, miért nem önre gondolt, s miért Sári Nándorra?
– Segítettek neki a választásban. A szövetségi kapitány jutalmát a legeredményesebb edzőhöz képest állapítják meg. A többit nem bonyolult végiggondolni.
– Ön szerint is jobban szerepeltünk volna Pekingben, ha Sári Nándor figyelme nem oszlik meg a férfiak és nők között?
– Biztosan. Kameráékban (Kammerer és Kucsera – a szerk.) és Katiban is több volt. Ezt a vb-n mindannyian bebizonyítottuk.
– Ha Kammerer megkeresné azzal, hogy önnel szeretne dolgozni, mit felelne?
– Megköszönném a megtiszteltetést, de nemet mondanék. Egyszerre csak egy, ráadásul nem túl nagy csoporttal lehet foglalkozni.
– A mostani sikerekben egyértelműen az öné a legnagyobb érdem, de ne feledjük el, hogy Benedek Dalma, továbbá Paksy Tímea és Fazekas Krisztina Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványa.
– Tudom, az a hivatalos szólam, hogy az összefogás, a kapitány erélyessége vezetett eredményre. Milyen csapatmunkáról beszélünk? Ki gürizte végig a lányokkal az elmúlt négy napot? Magamon kívül nem láttam mást a parton.
– Fábiánné eredményeit hiba lenne kétségbe vonni, nemde?
– Tudom, hogy tabut döngetek, de kimondom, Fábiánné szerintem korántsem ért annyira a szakmához, mint amennyire tisztelik. Egyszerűen szerencséje volt, hogy két olyan világklasszis került a keze alá, mint Kőbán Rita és Kovács Katalin.
– Így különösen nehéz lehet együtt dolgozni.
– Én megpróbáltam. Sevillában három héten keresztül játszottam a jó fiút. Köszöntem, Kati néni még a tekintetemet is kerülte. Úgy döntöttem, ebből elég, annak is van határa, az embernek meddig kell tekintettel lennie mások, hogy is mondjam, felfoghatatlan viselkedésére.
– Mit változtatott Kovács Kati és a többiek felkészülésén?
– Szinte mindent. Nézze meg, kivirultak a lányok, kacagnak, tréfálkoznak, élvezik, amit csinálnak. Amellett, hogy keményen dolgoztak, mert ebből nem engedtem, végigbuliztuk az évet. Nagyon jó hangulatúak voltak az edzések, s a szabadidőnket is gyakran együtt töltöttük.
– És szakmailag?
– Először is rendbe kellett tenni a lányok evezését. Állítom, Kati csak a jobb eszközhasználattal legalább egy másodpercet javult. Nem akarok szerénytelennek tűnni, de e tekintetben óriási előnyöm van a legtöbb edzővel szemben. Fábiánné honnan tudná, hogyan kell beállítani a mai, modern kajakokat? Versenyzőként is foglalkoztatott ez a kérdés, s amit mondok, azt személyes tapasztalattal is igazolom.
– Igaz, hogy olykor beszáll a lányok közé edzésen?
– Olykor… Ennek éppen itt, a vb idején vettük hasznát. Már nem lehetett motorcsónakba ülni, mert túlzsúfolt volt a víz. A legtöbb edző a partról dirigált, én viszont beültem a kajakba.
– Kovács Katalin említette, Ferinek a hosszú evezés a rögeszméje. Ez is személyes tapasztalat?
– Igen, ha az ember fárad, ösztönösen rátalál a leggazdaságosabb mozgásra, a jó technikára.
– Van hiányérzete amiatt, hogy a lánya nem jutott ki a vb-re?
– Természetesen van. Tamarának helye lehetne a csapatban, ám mindenekelőtt le kellene fogynia tíz kilót.
– Mit tenne, ha a rivális táborból jelentkezne valaki önnél?
– Nem fog. Olyan szerződésük van, amiből nem lehet kilépni. De nem is akarok csábítani senkit sem. Egyrészt nem stílusom, másrészt elegen vagyunk.
– Most szinte idillikus a csapata hangulata. Kitart-e ez a lendület 2012-ig?
– Nem válaszolhatok egyértelmű igennel, mert bármi közbejöhet. De amit idén elértünk, azt már senki sem veheti el tőlünk. Kati megmutatta, hogy még mindig ő a legjobb a világon, rólam pedig remélhetőleg kiderült, hogy valamit értek a szakmához.