Somogyi Jánosnak szíve joga azt gondolni és írni, hogy a Magyar Helsinki Bizottság tévúton jár, hogy rossz ügyekben rosszul szólal meg, sőt akár azt is, hogy a szervezet tevékenysége az emberijog-védelem megcsúfolása (A Magyar Helsinki Bizottság az SZDSZ útján, Magyar Nemzet, szept. 8.). A vélemény – még szerintünk is – szabad.
Somogyi János írásában az az elfogadhatatlan, ami kimaradt belőle. Úgy nem nagy művészet politikai elfogultságot sejtetni, az alapelvek lábbal tiprását demonstrálni, hogy a szerző elhallgatja azokat a tényeket, amelyek (pre)koncepciójába nem férnek bele. Nem kívánok értelmezési kérdésekbe belemenni, nem kívánom meggyőzni sem Somogyi Jánost, sem mást a cikk által felvetett jogi kérdésekkel kapcsolatos álláspontunk igazságáról. Egyetlen dolgot szeretnék: Somogyi írásának olvasói úgy alakíthassák ki a véleményüket a Helsinki Bizottságról, hogy megismerik azokat a tényeket is, amelyeket Somogyi nem tartott említésre érdemesnek.
Jogi képviselet és tanácsadás
1. Somogyi János szerint a bizottság számára egy idő után terhessé vált az általa vezetett Emberi Jogi Tanácsadó Iroda működése, mivel a munkatársak már nem akartak elveszni az állampolgári sérelmek orvoslásával kapcsolatos munkában. A valóság ezzel szemben az, hogy 2008-ban 877 esetben nyújtottunk a jogi tanácsadástól a jogi képviseletig terjedő segítséget a hozzánk fordulóknak. Jelenleg több mint száz olyan ügyünk van folyamatban, amelyekben a bizottság az ügyfél számára ingyenes, teljes körű ügyvédi szolgáltatást biztosít. Ezek között található például a 2006. szeptember 19-én rendőri bántalmazást elszenvedett Török Imre jelenleg folyó polgári pere is. A nagy nyilvánosságot kapott ügyben, amelynek során – a 2006-os események nyomán indult eljárások közül egyetlenként – jogerősen letöltendő szabadságvesztésre ítélték az egyik bántalmazó rendőrt, a sértett képviseletét a bizottság ügyvédje látta el (Félholtra verték a tévészékház miatt, Index, 2008. november 27.). Ugyanő nyújt képviseletet a rendőrséggel szemben indult kártérítési eljárásban is.
Pótmagánváddal a felelősségre vonásért
2. Somogyi szerint a bizottság a rendőri brutalitás értékelése során jelentőséget tulajdonít az érintettek esetleges jogsértő magatartásának. Ennek ellenkezőjét jól példázza annak a fiatalembernek az esete, aki – amint azt az ellene indult büntetőeljárásban elismerte – kövekkel dobálta a rendőröket 2006 szeptemberében, de akit elfogását és megbilincselését követően több rendőr bántalmazott. A rendőrség tevékenységéhez „asszisztáló” bizottság sértetti képviseletet ellátó ügyvédje 2009. január 22-én pótmagánváddal élt annak érdekében, hogy a rendőrök felelősségre vonása a nyomozás ügyészségi megszüntetése ellenére megtörténhessen.
Tájékoztattuk az ENSZ-bizottságot is
3. Somogyi szerint a Helsinki Bizottság legfeljebb balról bírálja az MSZP–SZDSZ-tandem politikai irányvonalát. Ennek érzékeltetésére részletesen idézi és hevesen kritizálja a szervezetnek a Magyar Gárda feloszlatásával és utóéletével kapcsolatos álláspontját. Nem tartja azonban említésre méltónak – példálózó jelleggel – a következő olyan fejleményeket is, amelyekről a Magyar Nemzet és/vagy annak internetes változata beszámolt.
a) A Helsinki Bizottság többször és hangsúlyosan felszólalt a 2006-os rendőri brutalitással szemben. A bizottság a rendőri túlkapásokra felhívta a Legfőbb Ügyészség (A Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ a Legfőbb Ügyészséghez fordul, Magyar Nemzet, 2006. szeptember 29.) figyelmét, valamint több sajtóorgánumban és az Országgyűlés emberi jogi bizottsága előtt is (Zavargások: parlamenti vizsgálóbizottság alakulhat, Magyar Nemzet, 2006. október 13.) kifejtette, hogy túlkapások történtek, amelyeket ki kell vizsgálni és megfelelően szankcionálni kell.
b) A magyar jogvédő szervezetek közül egyetlenként a Magyar Helsinki Bizottság írásban és szóban is tájékoztatta az ENSZ kínzás elleni bizottságát mind a 2006. őszi rendőrségi túlkapásokról, mind pedig az MSZP–SZDSZ-kormány idejére eső egyéb jogsértésekről. Arról egyébként, hogy a 2006. szeptember–októberi események a Helsinki Bizottság jelzése nyomán kerültek az ENSZ-testület látókörébe, a Magyar Nemzet is beszámolt (ENSZ-bizottság bírálja a magyar rendőröket, 2006. november 28.).
c) Jelenleg is folyamatban van a Legfelsőbb Bíróság előtt az az eljárás, amelyet a bizottság társelnökeként indítottam a rendőrség ellen a Kossuth téri kordon fenntartása jogszerűtlenségének megállapítása érdekében (Eltüntetnék a kordont, Magyar Nemzet, 2007. február 1.), és az Alkotmánybíróság előtt fekszik az a beadvány, amelyet a bizottság a kordon felállítását lehetővé tévő jogszabály alkotmányellenességének megállapítása céljából előterjesztett (AB-hez fordul a Helsinki Bizottság kordonügyben, Magyar Nemzet, 2007. március 27.).
d) 2008 őszén a Helsinki Bizottság két civil szervezettel közös állásfoglalásban bírálta a kormány úgynevezett „közrendvédelmi csomagjának” a gyülekezési jog korlátozását célzó rendelkezéseit (A jogvédők elutasítják a „lex tojást”, Magyar Nemzet, 2008. szeptember 27.).
e) 2009. március 15-ét követően a bizottság határozottan kiállt a nyilvánosság előtt annak a két fiatalembernek az előállítása és szabálysértési eljárás alá vonása ellen, akik a hivatalos zászlófelvonás során hangosan követelték a kormányfő távozását (Történészt bántalmazott a volt szocialista képviselőnő, Helyi Téma online, 2009. március 31.; és Hibáztak a vetkőztető rendőrök március 15-én, Origo, 2009. március 18.).
A magyar hatóságokat figyeljük
4. Somogyi a szemünkre veti, hogy nem szólalunk meg, amikor a szomszédos országban a magyar szót betiltják. Somogyi persze tudja – az ő idejében is így volt –, hogy a bizottság a magyar hatóságok tevékenységével foglalkozik, külföldi közhatalmi szervekével nem. Azt is tudja, de nem mondja, hogy a bizottság számos határon túli magyarnak nyújtott és nyújt továbbra is jogi segítséget magyarországi helyzetének, státusának rendezésében.
A sort lehetne folytatni, de nem érdemes – akit ennyi nem győzött meg arról, hogy Somogyi János hallása, finoman fogalmazva, szelektív, azt nyilván a további konkrétumok sem ingatják meg. Néhányan viszont talán elgondolkodnak, teljesen elfogulatlan képet fest-e Somogyi egykori munkahelyéről és kollégáiról.
Egy gondolat mindenesetre még idekívánkozik a válaszom végére. A Magyar Nemzet olvasói közül nyilván sokan nem tudják, de amikor Somogyi János távozott a Helsinki Bizottságtól mint jogvédő szervezettől, nem szüntette meg tagságát a Magyar Helsinki Bizottság egyesületben. Amennyiben úgy gondolja, rossz irányba haladunk, az éves közgyűléseken (amelyekre rendületlenül küldjük neki a meghívót) volna lehetősége felszólalni és korrekciót javasolni. Ehhez persze legalább egyszer el kellett volna jönnie az elmúlt négy évben. Talán termékenyebb vitát folytathattunk volna, mint így a sajtón keresztül.
A szerző a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke
