Évek óta semmibe veszik a bankok a saját maguk által készített etikai kódexet. Miközben a magyar lakosság jó része a megemelkedett törlesztőrészleteket nyögte, a pénzintézetek úgy értelmezték a szabályokat, ahogy azok nekik megfeleltek. Hiába van tele a tíz éve létrehozott etikai kódex hangzatosnál hangzatosabb ígéretekkel, azokból szinte semmi nem vált valóra.
A Magyar Bankszövetség tagjai által követett értékek című fejezet harmadik pontja például kimondja, hogy „a bankok a finanszírozás által befolyásolják a társadalom fejlődését, ezért döntéseiknél figyelembe kell venniük annak érdekeit”. Ám alig találni olyan pénzintézetet, amelyik ehhez tartja magát. A magyar lakosság hetven százalékának kenyeret adó kis- és közepes vállalkozásoknak például szinte semmi esélyük arra, hogy hitelhez jussanak, ezért a cégek kénytelenek megválni a dolgozóiktól. A napokban már 11-12 százalékos munkanélküliséget előrevetítő prognózis is napvilágot látott, márpedig az állások elvesztése tovább szaporíthatja a fizetésképtelen adósok számát. Banki becslések szerint jelenleg a hitelek 7-8 százalékát nem tudják törleszteni az emberek.
*
– Ez a folyamat olyan adósságspirálba ránthatja a magyar társadalmat, amelynek a következményei beláthatatlanok – állítja egybehangzóan több, lapunknak nyilatkozó szakértő is.
A devizahitelezés bevezetése szintén hatalmas társadalmi és szociális problémákat okozott. Ennek veszélyeire már évekkel ezelőtt figyelmeztetett néhány szakember, mondván, nagy bajba kerülhetnek az emberek, ha nem abban a devizában adósodnak el, amelyikben a fizetésüket kapják. A hitelezés kritikája azonban süket fülekre talált a bankok körében, így ma már a lakosság adósságának nagy része svájci frankban fekszik. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a háztartások lakáshitel-tartozása 3875 milliárd forintot tesz ki, amelyből közel 2360 milliárd devizaalapú adósság. Ez a tendencia egyébként nem általános a régiónkban. A csehek például alig vettek fel devizahitelt, de a lengyelek és a szlovákok is sokkal kevésbé adósodtak el külföldi fizetőeszközökben, mint mi. Hogy mégis mi a probléma a devizahitelekkel? Azt sok ezer honfitársunk megtapasztalhatta, amikor a forint mélyrepülésbe kezdett, és a törlesztőrészletek az egekbe szöktek. Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy a külföldi fizetőeszközökben felvett hitelek miatt a bankszövetség mellett az államot is nagy felelősség terheli, mivel a magas jegybanki alapkamat miatt a forinthitelek sokkal drágábbak, mint a devizaalapúak. Összegzésképpen elmondhatjuk tehát, hogy hiába szerepel a kódexben az a kitétel, hogy a pénzintézeteknek tekintettel kell lenniük a társadalmi hatásokra, a többségnek munkát adó vállalkozások és a devizában eladósodott emberek is nehéz helyzetbe kerültek.
Az utóbbi hónapokban már odáig fajultak a dolgok, hogy több civil szervezet is kijelentette: szociális katasztrófa fenyeget, amenynyiben az állam és a bankszektor nem oldja meg a bajba jutott adósok problémáját, valamint nem állítja le az árverezéseket és a kilakoltatásokat. Az Otthonvédők civil tömörülés még egy ultimátumot is eljuttatott a bankokhoz, amelyben arra kérte őket, hogy kötelezzék el magukat az emberek otthonának megőrzése mellett. A felszólításra azonban csak két nagyobb és négy kisebb pénzintézet reagált kedvezően, a többiek tudomást sem vettek róla. Bár azt Éliás Ádám, a tömörülés vezetője is elismeri, hogy egyelőre nem váltak tömegessé a kilakoltatások, véleménye szerint az árverezések már zajlanak, ezért az otthonok nincsenek biztonságban.
Ráadásul a bedőlt hitelek után maradó lakások körül kétes eredetű, gyakran kinyomozhatatlan tulajdonosi hátterű offshore cégek gyülekeznek, amelyek az olcsón megszerezhető ingatlanokból próbálnak hasznot húzni. Az ügy pikantériáját az adja, hogy e cégek állításuk szerint a bankoktól kapják meg a fizetésképtelen ügyfelek listáját. A Lánchíd Rádió által lefülelt Prestige Global Trading Inc. képviselője például elmondta: a bankoktól megszerzett listából kicsemegézik a legjobb ingatlanokat, a többin pedig a piaci ár töredékéért adnak túl. Ennek hallatán az olvasóban felvetődhet a kérdés, vajon miként szolgálja a társadalom érdekét a bajba jutott emberek adatainak és javainak szabad prédává tétele.
Az etikai kódexben nem csak a társadalmi felelősségvállalás fontosságáról van szó, a 4. fejezet c) pontjában például az a vállalás szerepel, hogy „szerződéskötéskor biztosítják az ügyfelek informálását, felhívják figyelmüket a kockázatokra”. Azt, hogy mennyire sikerült teljesíteniük a pénzintézeteknek ezt az elvárást, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) érkező panaszok jól szemléltetik. – A kiemelt ügyek jelentős hányadban tájékoztatási hiányosságra figyelmeztető beadványok voltak, amelyek részben kiadványok, szórólapok ügyfeleket nem kielégítően tájékoztató, megtévesztésüket lehetővé tevő szövegezése miatt keletkeztek – áll a PSZÁF 2008 második fél évét összegző tájékoztatóban. Ez idő alatt egyébként több mint 230 panasz érkezett a felügyelethez a nem megfelelő ügyfél-tájékoztatások miatt. A Gazdasági Versenyhivatalnak (GVH) szintén meggyűlt a baja a pénzintézetekkel. – A fogyasztók megtévesztésére vonatkozó határozatok közül kiemelésre méltók a bank-, illetve a távközlési szektor reklámjaival kapcsolatos elmarasztaló határozatok – áll a GVH 2008-as éves jelentésében. Szinte nincs is olyan bank a magyar piacon, amelyiket még nem büntette meg a GVH azért, mert félretájékoztatta az ügyfeleket vagy félreérthetően fogalmazta meg a hirdetését.
S akkor még nem is beszéltünk a devizahitelek rizikóinak nem megfelelő tálalásáról, pedig a magyar háztartások jelentős része épp a túlzott kockázatvállalás terheit nyögi. A közhiedelemmel ellentétben a lakosság többsége nem azért adósodott el, mert nem tudott ellenállni az áruházak polcain csillogó plazmatévéknek, hanem azért, mert lakásra vagy más tartós cikkre volt szüksége. Csakhogy a válság előtt még a pénzügyi tanácsadók és a banki ügyintézők is egész másként értékelték a devizakölcsönök kockázatait. Ha valaki 2008 nyarán svájcifrank-alapú hitelt szeretett volna felvenni, akkor általában azt a tanácsot kapta: úgy kalkuláljon, hogy akkor se kerüljön bajba a családi költségvetés, ha az árfolyam-ingadozás miatt 30 százalékkal megemelkednek a törlesztőrészletek. Ez a tanács a válság előtt még megállta a helyét, de 2008 október– novemberétől kezdve már nem. Tavaly év végén már azok a családok is kétségbeesetten meredtek a banki értesítőkre, amelyek az ügyintézők tanácsait megszívlelve nyúltak a kölcsönökhöz. A törlesztőrészletek nem harminc, hanem ötven vagy még nagyobb százalékban emelkedtek meg, megoldhatatlan feladatok elé állítva a magyar lakosság jelentős részét. Lénárd Mariann, a Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete főtitkára lapunknak elmondta: ha a pénzintézetek megfelelően ismertették volna a kockázatokat, sokkal kevesebben ugrottak volna bele a devizahitelekbe. A főtitkár szerint az ügyfelek tájékozódását a szerződések és más nyomtatványok laikusok számára érthetetlen nyelvezete is hátráltatja. Úgy tűnik, a probléma már a bankoknak is feltűnt, mert az etikai kódexben lefektették, hogy „a szerződéseiket pontosan és szakszerűen, ugyanakkor könnyen érthetően szövegezik”.
Ám ezt a szabályt sem sikerült betartaniuk. – Több országban is működik az a gyakorlat, hogy egy szerződést csak akkor lehet odatenni az ügyfelek elé, ha egy tesztcsoport elolvasta, s bebizonyosodott, hogy az átlagemberek is megértik. Nálunk hasonló eljárás nem létezik, pedig nagyon jó lenne, ha érthetőbbé tennék a szerződések nyelvezetét – közölte Lénárd Mariann.
A kódex által támasztott követelmények és a valóság között tátongó szakadékot még számos példával lehetne szemléltetni. Például azzal, hogy miként egyeztethető össze „az ügyfél érdekeit figyelembe vevő szerződési feltételekkel” az adósok által átláthatatlan okok miatt egyoldalúan módosított szerződések gyakorlata? Vagy miért van szükség az adósok érdekeit védő szervezetek közvetítő szerepére már ahhoz is, hogy az ügyfél egy, az ügyében illetékes munkatársnál panaszt tegyen, holott a „Magyar Bankszövetség tagjai által követett értékek” közé tartozik „az ügyfélpanaszok hatékony kezelése” is.
A hiányosságok láttán felmerül a kérdés: vajon a szövetség etikai tanácsa mindent megtesz azért, hogy betartassa a szervezet összes tagjára érvényes elveket? A kódex szerint ugyanis amennyiben a tanács vétséget állapít meg, akkor „felszólítja a vétkesnek talált tagintézményt a kifogásolt magatartás abbahagyására”. Sőt ha egy bank súlyosan megsérti az elveket, akár ki is zárhatják a bankszövetségből. Ez utóbbira azonban még soha nem volt példa, de a figyelmeztetés sem túl gyakori. Pulai Miklós, a bankszövetség főtanácsadója, az etikai bizottság elnöke lapunknak elmondta: 2008 óta egy bank ellen sem kezdeményeztek etikai eljárást, azt megelőzően pedig évente egy-két példa akadt arra, hogy a bankok kifogással éltek egymás működése ellen. Az ügyfelek eddig 4-5 alkalommal nehezményezték az etikai tanácsnál a bankok működését, ezen ügyeket azonban tárgyalásos úton oldották meg a felek.
Az etikai szabályzat kudarca ellenére a kormány tagjai még mindig óvakodnak attól, hogy törvényben vessenek gátat a pénzintézetek etikátlan ténykedésének. Ők jelenleg is egy magatartáskódex kidolgozásában látják a megoldást. A dokumentumnak a miniszterelnök ígérete szerint szeptember első napjaiban el kellett volna készülnie, de a tárgyalások még mindig tartanak a bankok és az állami szervek között. – Az egyeztetések legvitatottabb kérdése az, hogy miként lehet rávenni a pénzintézeteket a kódexben foglaltak betartására – hangzott el Pénzügyminisztérium múlt heti sajtótájékoztatóján.
lmbtq
A szakértő válaszol: ilyen korú gyerekeknek tarthatunk LBMTQ-érzékenyítést
