Ez nem életkor, hanem érzelmi és idegrendszeri érettség kérdése, hogy egy LMBTQ-érzékenyítésnek van-e helye az iskolákban vagy az óvodákban. Illetve annak a kérdése, mit szeretnének az állampolgárok. A magyarok többsége többszörösen nemet mondott már a gyerekek érzékenyítésére és kinyilvánította, hogy a szexuális nevelés elsősorban és akár kizárólagosan szülői kompetencia – fogalmazott a Magyar Nemzet kérdésére Hal Melinda, miután a pride-on egy magát tiszás szimpatizánsnak valló pedagógus arról beszélt, noha a törvény tiltja, rendszeresen tartanak LMBTQ-érzékenyítést az iskolában, és álláspontja szerint már óvodában is fontos lenne beszélni ezekről a témákról.
Az MCC vezető kutatója szerint a törvényt akkor is be kell tartanunk, ha nem értünk vele egyet.
– Mindegy, hogy valaki szerint rendben van mondjuk a marihuána fogyasztása vagy más drogok használata, az ezzel kapcsolatos törvények világosak és azokban zéró a tolerancia. Az LMBTQ-val kapcsolatban sincs ez másképp, attól, mert ez a tanárnő nem ért egyet a gyermekek és szülők védelmére irányuló törekvésekkel, még nincs joga felülírni a törvényt, és a maga által jónak vélt módszertannal okítani a gyerekeket – mutatott rá.
A klinikai szakpszichológus kifejtette, a legnagyobb gondot azt jelenti, hogy a szervezetek vagy önjelölt pedagógusok nem vizsgálják a tudományos hatékonyságát az érzékenyítő programoknak, vagyis azt, hogy az érzékenyítés pontosan mire és miképpen hat.
– Vajon tényleg arra hat-e, amire kitalálták? Vajon tényleg az empátiát és az elfogadást növelik? De mi van akkor, ha nem csak erre hat? Mi van akkor, ha szorongást is kelt, ha közben a frusztráció és agresszió mértékére is hat? Mi van akkor, ha nem jó a módszertan? – sorolta a felmerülő kérdéseket.
Mikor beszélhetünk az LMBTQ-témákról a gyerekeknek?
A szakember kifejtette, egy óvodásnak a gondolkodásmódja általában még fekete vagy fehér és egoisztikus, ugyanakkor a fantáziaviláguk színes. – Szinte minden gyerek szereti a flittereket, a zenét, szívesen öltözik mondjuk unikornisnak, hiszen a fantáziavilág ebben az időszakban fejlődik, minden ilyen színes-szagos dolog játék számára. Csak hogyha a játékba olyan ideológiai és politikai aktorok kerülnek be, akik nem magyaráznak, csak megmutatnak valamit, és amely ráadásul erőszakot is sugalmaz a szadomazochisztikus szexuális tartalommal, mint a bőrszerelés vagy az ostor, az lövedékszerű ingerlés az idegrendszer és az érzelmi rendszer számára – figyelmeztet a klinikai szakpszichológus.
– Az óvodás és a kisiskolás korosztály sem elég érett ahhoz, hogy a szexualitásról és mellette olyan kirívó szexualitásról beszélgessünk velük, mint mondjuk, hogy egy férfi miért jár női ruhában vagy egy nő miért esik át olyan műtéten, hogy férfi lehessen. Ezek az „érzékenyítő” programok ráadásul a legtöbb esetben nem a homoszexualitásról szólnak, hanem a transzneműségre fókuszálnak – magyarázta.
Megjegyzi, egy átlagos szülő nincsen felkészülve arra, hogy erről beszélgessen utána otthon, hogy pontosan mi történt és mit látott a gyermeke. Álláspontja szerint ezekkel az érzékenyítő programokkal kiveszik a szülők kezéből a gyerekneveléshez való kompetenciákat, miközben a szülő ismeri legjobban a saját gyerekét.
A gyermeknevelési elvek és módszerek közé beszivárogtak a politikai akciók, ezek mögött viszont nincs semmilyen tudományos megalapozottság
– hívta fel a figyelmet.
