Fehéren, feketén

A Milánóban lezajlott 7. hajléktalan labdarúgó-világbajnokságon huszadik lett a magyar válogatott úgy, hogy a mérkőzések zömén nigériai menekültek játszottak meggypiros mezben. Az Oltalom Egyesület elnöke szerint ennek az az oka, hogy ők sportszerűbbek és jobban fociznak, mint a mi fedélnélkülijeink.

Negyeddöntők utáni szünnap a milánói ökölvívó-világbajnokságon, de nekünk nem elég a sportból, így bemetrózunk a városközpontba, megtekinteni a 7. hajléktalan labdarúgó-vb aznapi küzdelmeit. A Napóleon által építtetett Arena Civicában rendezik, a közeli Sforza-palota udvarán már találkozunk olasz mezes borostás focistákkal, a helyszín felé haladva megpillantjuk a horvátokat is egy fa alatt hűsölni. Az arénában színes forgatag fogad, valamint két, nézőtérrel és palánkkal ellátott műfüves kispálya, stílszerű elnevezéssel a San Siro és a Lombardia. A mieink a San Siróban csapnak össze a franciákkal, látjuk őket melegítetni, s elcsodálkozunk: a meggypiros mezesek között többségben vannak a színes bőrűek! Ezen morfondírozunk a napsütötte lelátón, amíg jönnek a mieink. A négy fekete fiú bekocog a pályára, a három fehér – egyikük hölgy – kívül marad a palánkon, s felinteget, amikor beüvöltjük, hogy „Hajrá, magyarok!” A kezdőcsapat tagjai nem reagálnak, lehet, hogy nem hallják, vagy nem értik a nyelvet. A franciáknál is többségében vannak a feketék, de ezt már ismerjük az élsportból és a történelmi okokból. Az ellenfél szerez vezetést, s folyamatosan cseréli az embereit, az egyik legjobbjuk éppen tőlem kéri el a nézőtéren hagyott táskáját, hogy a fájós lábát kezelje. Odaadom, ezen ne múljon! Nálunk marad a színes sor, gondolom, majd szünetben jönnek a többiek. De nem, pedig a mieink fáradnak, Franciaország elhúz. Végre beáll a magyar lány, játszhat úgy tíz másodpercet a lefújásig. A vége 7-3 oda, én meg elhatározom, hogy felcsippentek néhány hírmorzsát. Honfitársnőnkhöz lépek:
– Miért csak ennyit játszottál?
– Ez van.
– Ki dönti el az összeállítást?
– Nem tudom.
– És kik ezek a fekete fiúk nálunk?
– Fogalmam sincs.
Majd betér az öltözőbe, ahová azért mégsem követem. De nem is akarom, elvesztem az információéhségemet. Milyen csapat az, ahol nem ismerik egymást a tagok? Milyen magyar válogatott az, ahol csak afrikaiak játszanak? Hol vannak a hajléktalanjaink? Persze, itt a pesti utcákon, de akkor minek ez az egész hacacáré?
Ennyit a helyszínről, de nem akartam igazságtalanul, csak külső szemlélőként véleményt formálni, ezért hazatérve néhány ténynek utánanéztem. A milánói Homeless World Cupon 48 csapat indult, a magyar végül 20. lett hét győzelemmel és öt vereséggel, valamint a Kazahsztán elleni elvesztett, de 3-0-lal nekünk ítélt meccsel. A mieink az Oltalom Sportegyesület révén negyedszer vettek részt a seregszemlén, Rákos András elnök többször nyilatkozott az MTI-nek és más médiumoknak a vb-ről. Mivel senki nem kérdezte, a „légiósokról” nem tett említést, de nekünk válaszolt: „A szabályok megengedik, hogy aki a listánkon szerepel, az indulhasson. Nigériai menekültekről van szó, akikről a válogatás során, a felkészülési tornákon kiderült, joban fociznak, mint a többiek, sportszerűbben viselkednek, nem vitatkoznak a bíróval, nem cigiznek a meccs előtt és után. Csapatunkat négy fekete és négy fehér bőrű játékos alkotta, utóbbiak tudásban közelébe sem jöttek az előbbieknek, bár ők is lőttek gólt, s ez végül is sport, ahol fontos az eredmény. A huszadik hellyel nem lehetek elégedett, viszont a fair play szellemében a mieink egyetlen figyelmeztető kék lapot sem kaptak.” Ez szép, mint ahogy a jövő évi hajléktalan-vb helye is: „Rio de Janeiro, Copacabana Beach. Milánóban szerepeltek nálunk először fekete bőrű játékosok, minden vb-re új csapatot kell vinni, az a célom, hogy ezentúl mindig legyenek színesek a gárdában. Ennek üzenete van: a focipályán mindanynyian magyarok vagyunk, akik ebbe a mezbe bújtunk.”
Igazán magvas gondolat, amihez csak egyet tehetek hozzá tapasztalataim alapján: azért játsszon pár magyar hajléktalan is, függetlenül attól, hogy kevésbé ragad a lábához a labda, vagy elszív sutyiban egy cigit. Legfeljebb 20. helyett 30.-ak leszünk. A Copacabanán ez is elviselhető akár fedél nélkül.