Kedvező hátszéllel

*

Visszapillantó

Prisztóka Tibor (Nyúl)
Bár Prisztóka uramnál nemrég jártunk, mégis illő visszatérnünk, ha már a róla készült írásban bennragadt egy „félreírott” mondat. A megjelenttől eltérően tehát: házigazdánk szerint a bor anyja természetesen a szőlő és nem az élesztő, lévén az élesztő semmi olyat nem tud a borba tenni, ami a szőlőből hiányzik. Szerencsére örömtelibb visszapillantani való is akadt Prisztókáéknál az utóbbi hetekben: pincészetüket meglátogatta a német borakadémia két tagja is, ráadásul egymástól függetlenül. A kóstolóval igencsak elégedettek voltak, és a velük folytatott beszélgetés során elhangzott, hogy a kézműves módszerekkel készült boroknak egyre nagyobb a keletjük Németországban.

Bolyki János (Eger)
Jánost korábban azzal kereste meg a siketek intézete, hogy szeretnének gyerekeket vinni hozzá szüretelni. A szüret megtörtént, borászunk pedig a gyerekek által szedett szőlőből különbort készített, amelyet csak a pincében lehetett megvenni. A srácok szüretkor kaptak ugyan napszámot, de Bolyki János úgy gondolta, a bor bevételéből játszóteret épít nekik. A minden előírásnak megfelelő létesítményt a napokban adták át. A pincészet további sikereiként könyvelhetjük el a nemzetközi és hazai eredményeket: Bordeaux-ban egy ezüst- és egy bronzérem, a Pannon bormustrán pedig két csúcsbor-kategória lett Bolykiék jussa.

Sarok Róbert (Györköny)
Györkönyi borászunk építget-szépítget, mára elkészült pincéjében a bortrezor is. Rendkívül beszűkültnek érzi viszont szűkebb pátriájának piaci lehetőségeit. Annak ellenére, hogy a tolnai borvidék fele pincefaluból áll, alacsony a vidék presztízse. Igyekeznek tehát a festői pincefaluba csalogatni a borkedvelőket. A szőlő ugyanis ma alig ér valamit. Sarok Róberték is szívesen hagyják a tőkén a termést akár november végéig, hogy minél kevesebb lé legyen belőle. Így viszont hatalmas koncentráltságú borok születhetnek, a rajongók legnagyobb örömére.