aranytartalék
Befejeződött a Magyar Nemzeti Bank aranytartalékának ellenőrzése

Bélyegív a gyűjtőknek
A nemrég elhunyt világhírű popsztár, Michael Jackson emlékére közös kiadású emlékívet jelentetett meg a Magyar Posta és a Lemezbörze,…plusz, melynek ünnepélyes kibocsátása az énekes születésnapján, augusztus 29-én volt a Bélyegmúzeumban. Az In Memoriam Michael Joseph Jackson, 1958–2009 feliratú emlékívből ötezer példány készült; ezer, négyezer és hatezer forintért kapható. Csegezi Tamásné, a Magyar Posta Zrt. filatéliai igazgatója lapunknak elmondta: a döntés mögött nem az üzleti érdek volt az elsődleges. Korábban Talmácsi Gábor világbajnoki győzelmének tiszteletére, Puskás Ferenc emlékére és a szervezett bélyeggyűjtés születésnapja alkalmából adtak ki emlékívet.
Hol ér véget Michael Jackson, és hol kezdődsz te? – tettem fel a kérdést, és a jellegzetes fekete kalap alatt széles vigyor jelent meg.
– Most nehezet kérdeztél – felelte Farkas Sándor, a Petőfi Csarnok Michael Jackson rajongói klubjának egyik vezetője, aki az imént még a popikon klasszikussá vált mozdulataival bűvölte fotósunk fényképezőgép-lencséjét.
A budapesti Petőfi Csarnokban vagyunk, pár héttel Michael Jackson amerikai énekessztár halála után, akit rajongói és a legendateremtő sajtó ma már a pop királyaként emleget. (Michael Jackson Thriller című, 1982-ben elkészült albuma minden idők legnagyobb, több mint ötvenmillió példányban elkelt stúdióalbuma. Slágerei évekig váltották egymást a hazai és a nemzetközi zenei toplisták élén.)
A magyar férfi, aki rendszeresen lép fel a nemrég elhunyt énekes hasonmásaként, piros dzsekijében, homlokába lógó fekete tincsekkel, vastagon körbehúzott szemmel és elhomályosult tekintettel idézi fel, „Michael Jacksonként” mennyi szeretetet kapott már az emberektől. Volt, hogy egy lány a nyakláncát ajándékozta neki egyik koncertje után, vagy puszit kért tőle egy idős néni. Van, hogy egy-egy fellépése után fél óránál is tovább tart, mire mindenkit kiszolgál autogramokkal, és elkészülnek a közös fényképek. Körülöttünk a klub havi rendszerességgel megrendezett délutánjának kellékei díszítik a csarnok aulájának falát. Áldozatos munkával több mint egy évtized alatt összegyűlt, kissé kopottas Michael Jackson-relikviák hirdetik az eredeti Michael Jackson dicsőségét: Jacko babáktól, óriásira nagyított képmásoktól kezdve CD-ken, kitűzőkön és fényképalbumokon át egészen az énekes mindenhatóságát hirdető rágógumi-csomagolásig.
– Akkoriban minden pénzünket fényképekre és lemezekre költöttük – meséli Tényi Orsolya, a klub egyik oszlopos tagja. (Az „akkoriban” a rajongóknál általában a kilencvenes évek közepét, a sztár fénykorát jelentik.) – Elmentem két hétre dolgozni, csak hogy elmehessek a koncertre. Egy jegy ötezer forint volt, én pedig két hét alatt kerestem összesen hetet.
Habár a vezetők jöttek-mentek, a Petőfi Csarnokban immáron húsz éve működik a Michael Jackson rajongói klub. A szervezők szerint a különös csoportosulás országszerte közel százfős tagsággal rendelkezik. S habár az énekes halála óta elmondásuk alapján napi több tucat levelet kapnak érdeklődőktől, a csoport elismeri, valódi fénykoruk az 1994–97-es időszakra esik, azaz azokra az évekre, amikor a popkirály háromszor is járt Magyarországon. Először 1994-ben, hogy felmérje későbbi világ körüli turnéjának budapesti állomását, és leforgasson egy rövidfilmet az új albumához. Második és harmadik alkalommal pedig 1996-ban, amikor a HIStory World Tour második koncertjét a Népstadionban tartotta meg.
Akkor a Kempinski Szállótól a forgatás helyszínéig a csapat mindenhová követte a sztárt. Kicsit pironkodva emlékeznek vissza arra, amikor annyian tapadtak rá egy lemezbolt kirakatára, ahol Michael Jackson dedikált, hogy az üveg betört.
– Aznap tele volt velünk a híradó – mondja Farkas Sándor.
Nem mindegy azonban, hogy valaki miképp imitálja a sztárt. A rajongói klub vezetőjétől például élesen elhatárolódik a magát csak Luiginek nevező táncos, aki korábban „Magyarország hivatalos Michael Jackson-hasonmása” volt.
– Pont az olyan emberek miatt, mint Farkas Sándor merült fel korábban bennem, hogy abbahagyom ezt az egészet – jelenti ki a hivatalos hasonmás, aki polgári nevén nem szeretne szerepelni a lapokban. Ám mégsem hagyta abba, mivel, mint fogalmaz, az énekes halála óta úrrá lett rajta a küldetéstudat. – Míg élt, azt mondtam, hogy ne engem, hanem a valódit nézzék az emberek. Most, hogy már nincsen közöttünk, úgy gondolom, megnőtt a hasonmások felelőssége.
Példaként saját esetét hozza fel: az után szerette meg Elvis Presleyt, hogy egy imitátortól hallotta egyik dalát. A másik nyomós érv, hogy annak a táncnak, amellyel Michael Jackson elbűvölte közönségét, továbbra is „élnie kell” a színpadon. A most 33 éves magyar férfi egyébként 11-12 éves kora óta táncol, és 18 éves kora óta utánozza Michael Jacksont.
– Aki látta valaha az énekest élőben előadni, az megkapta mindazt, amit Jackson a közönségnek adni akart – tette hozzá.
Luigitől is megkérdeztem, hogy hol van a határ közte és a felöltött szerepe közt.
– Profi vagyok és nem elmebeteg – hangsúlyozta. – Mikor felmegyek a színpadra, az a feladatom, hogy Michael Jackson legyek. A ruha és a smink megteszi a hatását, de nem megy végbe valami nagy átalakulás.
Ahogy a Jacko-imitátoroké, úgy a rajongók tábora is kettéválasztható. Az elsőbe tartoznak azok, akik az énekest mint előadóművészt helyezik piedesztálra, és profizmusáért és zenéjéért értékelik.
A második kategóriába sorolhatóak azok, akik ezen túl a popikon mögött megsejtett s – valljuk be – a média által igen ügyesen felépített ember képét zárták a szívükbe. A magyar Michael Jackson rajongói klub tagjai az utóbbiba tartoznak, s lelkesedésük közel áll a fanatizmushoz. Itt az emberek alternatív „jacksoni parancsolatok” mentén próbálják élni az életüket. Ne rúgj bele másokba, ez az egyik, törekedj a maximalizmusra, ez a másik tétel. Adakozz, de ne máséból, hanem mindig a saját javaidból, szól a harmadik. Többen azért is néznek fel Farkas Sándorra, mert saját zsebből évente egyszer jótékonysági koncertet szervez hátrányos helyzetű fiataloknak. Tavaly például, mint megtudtam, 105 gyerek vett részt az eseményen.
– Hálás vagyok, hogy 13 évesen az ő példája került elém. Annyi jó, szép tulajdonsággal rendelkezik, s ennyi év után ez már az ember saját részévé válik – mondta Farkas kérdésemre.
– Abban reménykedem – teszi hozzá Tényi Orsolya –, hogy ha majd nekem lesz gyerekem, ő is talál hasonló mintaképet.
Ismeretes, hogy Michael Jacksont többször pedofíliával vádolták meg, amely vádak alól a bíróság előtt kellett tisztáznia magát.
– És mi van a botrányokkal? A pedofília vádjával? – kérdezem ezért a rajongói klubban.
– Alaptalanok – jött a határozott válasz. – Aki egy kicsit is ismeri a gondolkodását, egy pillanatra sem hihette el, hogy pedofil – állítja Huszár Erika, a csoport egy másik tagja. Úgy tűnik, meg van győződve arról, hogy sok ezer kilométeres távolságból is sikerült kiismernie a valódi Jacksont.
Farkas Sándor hirtelen egy szempillát vesz le az egyik lány orcájáról, és ujjai közé szorítva mondja a köréje gyűlteknek: „Gyorsan kívánjatok valamit!” Majd hozzáteszi: „Azt ne! Az már úgyis megvan.” Az összenézések és a kollektív bazsalygás egyértelművé teszi a felesleges óhaj tárgyát.
– Valóban úgy képzelitek, hogy Michael Jackson még él? – kérdem kissé megrökönyödve a körülöttem ülőktől.
– Mi rajongók vagyunk – magyarázza Sándor –, nem gondoljuk teljesen komolyan, de azért mégis muszáj hinnünk benne, legalábbis nagyon szeretnénk.
Ahogy sötétedik kint, egyre bánatosabb lesz a hangulat. Mindenki érzi, bálványa nélkül előbb-utóbb a klub is széteshet. S hirtelen előkerül a helyi „biblia”, azaz Jackson Holdséta című, 1988-ban megjelent, elvileg saját kézzel írt önéletrajza. Az egyik lány felolvas belőle: „Mindig azzal poénkodom, hogy sosem kértem, hogy énekelhessek és táncolhassak, pedig ez így igaz. Ha kinyitom a számat, zene árad belőle, és ezért én mindennap hálát adok Istennek.”
– Hát ilyen ember volt – csuklik el a felolvasó hangja.
Michael Jackson augusztus 29-én lett volna 51 éves, s az amerikai popsztár születéséről a múlt hét végén szerte a világban megemlékeztek. Franciaországban az Eiffel-torony lábainál gyűltek össze a rajongók, New Yorkban több ezren a brooklyni Prospect Parkban, míg az oroszoknál a moszkvai pánorosz kiállítási központban játszották el a Thriller című videoklipet. Ezzel egy időben Mexikóban bekerült a Guinness-könyvbe az a 13 107 helybéli, aki egyidejűleg táncolt a dalra.
Magyarországon sem múlt el nyomtalanul az évforduló. Többek között a fővárosban Michael Jackson-táncversenyt tartottak az egyik áruház parkolóházában, a Blaha Lujza téren és a Deák Ferenc téren pedig az utca embere számára rendeztek váratlan, tömeges, táncos megmozdulást (flashmobot, azaz villámcsődületet).
Természetesen a Petőfi Csarnokban a rajongói klub is szervezett születésnapi (emlék)partit. Immáron hatszáz forint belépődíjért térhetek vissza a korábbi beszélgetésünk helyszínére, s a félhomályos színpadi teremben üdvözölnek a már jól ismert ereklyék. A kihelyezett kivetítőn előbb videoklipekről, majd koncertfelvételekről „táncol le ránk” a poplegenda. Amerre a szem ellát, kalapos, fehér zoknis alakok gyakorolják a király lépéseit. A képernyőn most az egyik koncerten sikoltozó, a hévtől eltorzult, zokogó arcú rajongók villannak fel, az aranyruhás legkisebbik Jackson-fiú pedig integet, hajlong, szórja a „szeretlek”-eket. Egy 15 év körüli lány megy el előttem, kezével takarva az arcát. A kijárat felé tartó alakját zokogás rázza. S mögötte egy másik, aztán még egy. Meg akarom keresni őket, de mire kiérek, már eltűntek.
A mosdóban megállok a tükör előtt. Megkérdezem a mellettem álló nőt, hánykor kezdenek a meghirdetett fellépők.
– Nem tudom – feleli kissé mogorván. Majd zavaromat látva biztatóan hozzáteszi: „Nyugi, még bőven van időd felkészülni!”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.