Marad a nagykoalíció?

Patthelyzet alakult ki a Merkel–Steinmeier tévépárbaj után, az ARD számára készített közvélemény-kutatás szerint a választók 42 százaléka a kancellárt, 43 százaléka a külügyminisztert tartotta meggyőzőbbnek. Ez azt jelezheti, hogy a nagykoalíciós megoldás sikeres, és folytatják a nagy pártok a közös munkát. Angela Merkel azt mondotta ugyan, hogy a liberális FDP oldalán szándékozik majd kormányozni, de hangsúlyozta, kampánya a CDU/CSU érdekeit szolgálja és nem a remélt koalíciós megoldást.
Válaszul az FDP képviselői leszögezték, a tévévita az „így tovább” célt szolgálta. A fekete-sárga koalíció lehetősége arra késztette a szociáldemokratákat, hogy ne a konzervatív tábort támadják elsődlegesen, hanem a szociális piacgazdaság mumusának nevezett liberálisokat. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a CDU/CSU esélye az úgynevezett polgári kormány megalakítására, a liberálisokra leadott voksok számától függ. A Baloldal máris lefutottnak tekinti a szavazást, abból a meggyőződésből, hogy a tévévita Steinmeier számára nem volt más, mint pályázati folyamodvány annak érdekében, hogy a legközelebbi törvényhozási időszakban ismét ő lehessen az alkancellár. A szocialisták helye máris biztos az ellenzék soraiban.
A Zöldek a Bundestag hatodik pártjaként óvatosan taktikáznak. Lehetőségeik matematikai képletre épülnek. Esetleg kiegészíthetik azt a hiányt, ami megakadályozná a CDU/CSU–FDP szövetség létrejöttét. A fekete-sárga-zöld variáció mellett – a hatalomért folyó harcban – nem kizárt a piros-sárga-zöld megoldás sem. Ennek érdekében nem lenne tanácsos elriasztani sem az SPD-t, sem az FDP-t. Ilyen meggyőződés késztette Jürgen Trittint, a Zöldek frontemberét arra, hogy leszögezze: „a két nagy párt egyike sem lesz képes arra, hogy a kisebb pártok valamelyikének támogatása nélkül költözzön be a kancellári hivatalba”.