Nyár végi vigasz

Ha a kedves olvasó az idén nyáron nyaralás helyett legfeljebb nagymama rég elfeledett uborkásüvegeit rendezgette a kamra legfelső polcán, netán a felmérések szerinti „jóléti” kétharmadba tartozva sóhajtott egyet, és nem is ábrándozott tovább Balatonról meg Adriáról, hát cseppet se búsuljon. A minap ugyanis újra lapozgattam régi kedvencem, Baróti Szabó Dávid Kisded szótárát, amely nem mellesleg a magyar nyelv első értelmező szótára, és a „meg-bővített”, 1792-ben újra „ki-botsátott munkátskában” nyár címszó alatt a következőket leltem: nyáralok vagy nyaralok annyit tesz, mint „nyárat vagy nyarat töltök”. Szó sincs tehát arról, hogy a nyaralás pihenést jelentett volna, ami a paraszti társadalom hagyományos munkaciklusát tekintve természetes is, nyáridőn lévén a munka dandárja. Ezek után cseppet sem váratlan, hogy üdül szavunk ma általános „szabadságát töltve (más) kellemes helyen pihen” jelentésének sincs nyoma Baróti szótárában: serkenni, fel-üdölni, áll a magyarázatban. Utóbbi változatlan jelentésben van meg az üdül az „üdítő ital”-ban is, a felserkenről viszont az ifjabbaknak legföljebb, ha a „serkenj fel, kegyes nép” kezdetű köszöntő dal juthat még eszükbe.
Szavaink nemcsak születnek-halnak, hanem mint egy élő szervezet, folyamatosan változnak is. Nemcsak alakjuk, hanem jelentésük is. Melyik utcán szitkozódó sofőr gondolná, hogy a latin–germán marha és a török eredetű barom eredetileg vagyontárgyat, kincset jelentett, hisz a jószág, többek közt a marha, a vagyon alapvető eleme volt hosszú századokon át. Bizonyára nem ezen jár a sofőrök esze, amikor hadonászva cifrázzák egy forgalmas kereszteződésben, különben más díszítő jelzőket keresnének. Mulatságos jelentésváltozásra tengernyi a példa nyelvünkben: ki hinné, hogy trágya és drazsé szavunk ugyanannak a szónak két különböző időbeli átvétele. Az egyik latin, a másik francia eredetű, és már nemzetközi kultúrszóként került a magyarba. Ugyanaz a tő, s micsoda jelentéskülönbség! A legtöbb mulatságos példát a közeli nyelvek azonos alakú szavainak egybevetése szolgáltatja. E jelentésváltozásoknak hatalmas irodalmuk van, akár a lengyel–orosz, az olasz–spanyol vagy épp a magyarral is nyelvrokon finn és észt példáit nézzük. Utóbbi két nyelv esetében még külön szótárt is kiadtak e tárgyban. Az észtnek rossz, ami a finnek olcsó, az észtnek szellem, ami a finnek feleség, s ahol az észt lakodalmat csap, ott a finn csak bajokat lát. Sőt szakasztott ugyanazon szóalaknak, a „hallitus”-nak a finnben kormány, az észtben penész a jelentése. Ha másból nem, hát ebből is kitetszik, hogy régen sem minden kormány volt ám fenékig tejfel…
Baróti Szabó Dávid munkájában az efféle kormányról még szó sincs, bár már Pázmánynál előfordult az nemcsak hajókormány, hanem uralom jelentésben is. Ennél is nagyobb jó, hogy a nyárral szemben tél, telel szó sincs a Kisded szótárban. Ha tehát a régi nyaralás szerint rendben a felső kamrapolc, sorakoznak a frissen eltett savanyú uborkák, nyugodtan elővehetjük álmából régi jó korcsolyánkat, igazi mai télmúlatásról álmodva.