A rendszerváltozást követően számos, az Egyesült Államokba került vagy ott született, hazánkhoz valamilyen szállal kötődő közösség és civil ember kereste a lehetőségét annak, hogy önzetlenül támogassa a demokratikus átalakulást. Az egyik legismertebb személyiséggé vált közülük a New York államban, Buffalóban élő Forgách Péter. Szülei, neveltetése, erkölcsi elvei és tehetsége által vált neves retinasebésszé, jómódúvá. Közösségépítő, nyitott szellemiségű ember, négygyermekes családapa, akit japán származású amerikai felesége, Katalin minden törekvésében támogat.
Amikor hozzá közel álló barátaival azon tanakodtak, mi legyen a segítség módja, úgy döntöttek, hogy szellemi befektetés, tanulás. Mégpedig olyan alapokra helyezve, amelynek az egyéni gyarapodás mellett számos pozitív társadalmi hozadéka lehet Magyarországon. Így kezdett formálódni Buffalóban az alapítvány, amely a jezsuita rend alapítójáról elnevezett Calasantius Training Program, a CTP ösztöndíjprogram kereteit adja.
A CTP 1994-től működik, s az első időkben nemcsak egyetemeken, hanem kórházakban, orvosjelölteknek és lelki gondozóknak is nyújtottak tapasztalatszerzési lehetőséget. A jelentkezők kiválasztásánál a hazai egyetemi diploma, a magas szintű angolnyelv-tudás az egyik kívánalom. De legalább ilyen lényegesek a szilárd erkölcsi elvek, a felelősség mások iránt, a szakmai igényesség, a kitartás. Az ösztöndíj célja ugyanis az, hogy a fiatalok tudásukat itthon és a magyarlakta területeken kamatoztassák.
Tisztesség és üzlet
Az első fecskék ma már öregdiákok. Nagyvállalatoknál vagy pénzintézeteknél dolgoznak, kórházakban töltenek be felelős állást, vagy éppen magáncéget alapítottak. A mögöttes években kinek-kinek megvoltak a küzdelmei, olykor az igényességük miatt, s megtörtént, hogy a „túlképzettségükre” volt féltékeny környezetük. Nem szólva arról, hogy a hazai, egyre kaotikusabbnak tűnő közéleti és üzleti klíma ellentmondott az elméletnek és a gyakorlatnak, amelybe kinn bepillanthattak.
Ellen lehet-e állni a világvége hangulatnak, a hazai korrupciós trendnek? Van- e esélyünk arra, hogy ha valakinek jó ötlete van, a gazdasági szabályozók, a hivatalok, a változó rendeletek ne akadályozzák megvalósításában? Erről beszélgettem három „öregdiákkal”, Bíró Szabolccsal, Gőbel Rékával és Keresztény Zoltánnal. Azért velük, mert épp a tisztességes üzleti magatartásról készülő tankönyvön dolgoznak.
Tisztesség és üzlet? Erről tankönyvet írni? – Nem érzik mosolyogtatónak? – jegyzem meg, aztán kicsit el is szégyellem magam. Hiszen az 1999-ben létrehozott magyar Calasantius Alapítvány, amelyhez szabadidejüket, energiájukat adják, önerőből tartja fenn magát, s számos oktatási és karitatív programot visz.
Bíró Szabolcs külföldi tanulmányait követően multinacionális cégeknél dolgozott. Gőbel Réka neves nemzetközi nagyválladnál kezdte pályáját, s ért el ott sikereket. Majd saját vállalkozást indított, és férje filmkészítő tevékenységét is segíti. Ezek mellett, pontosabban mindezek előtt, két pici gyermek édesanyja. Keresztény Zoltán nemrégiben tért vissza az Egyesült Államokból, ahol média- és kommunikációs tanulmányokat folytatott. Mindent összevetve: ismerik kicsit a világot, tudják, min múlik a felszínen maradás, a siker és a kudarc.
Egy igazi közösség
– Mások ebben az életkorban kizárólag a saját érvényesülésük köt le. Miből fakad, hogy van kedvük, erejük másokra is figyelni? – kérdezem Gőbel Rékát.
– Nem lehet csukott szemmel elmenni amellett, hogy milyen méltatlan és reménytelennek tűnő helyzetbe sodorták az országot és a most felnövekvő fiatalok nemzedékét. Mi szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz a kilencvenes évektől még volt néhány olyan időszak, amikor úgy tűnt, felemelkedhetünk. Az a tény, hogy személy szerint boldogulunk, nem csökkenti rossz érzéseinket és aggódásunkat. Igaz, nekünk megadatott, hogy az Egyesült Államokban azt a mások felé forduló, segítőkész magatartást megismerjük, amelyről itt sokaknak fogalmuk sincs. A biztatást, ha valamit elértél, az „ingyenmunkát”, ha valakit anyagi természetű baj vagy más jellegű kár ért. Többek között ezeket az élményeket és kapcsolatokat hoztuk haza. Jól kiegészíti azt, ahogyan nevelkedtünk és hazánkról, értékeinkről, történelmünkről gondolkozunk. Szerencsénk az is, hogy a közösségünk nem zilálódott szét, ahogyan annyi más, jó szándékú civil szervezettel történt. Ma ugyanúgy segítjük egymást, s másokat, mint kezdetben. Találkozásaink alkalmával egyre gyakrabban kerül szóba az utóbbi idők erkölcsi romlása, a közvagyon elprédálása. Világosan látjuk, hogy mindezzel már a tizenévesek jövőjét is elvették.
Bíró Szabolcs mindezt azzal egészíti ki, hogy a huszonévesek, de a tizenévesek sem látnak maguk körül mást, mint az egykori kormányfő által „szentesített” hazugságot, a lopást, a csőddel küszködő állami cégek vezetőinek szemérmetlen jutalmazását, a közvagyon széthordását. Mindez beépül a gondolkodásukba, s félő, hogy felnőtté válva ez a magatartás lesz a természetes számukra.
– Nem szeretnénk mindezt tétlenül nézni, ezért gondoltunk arra, hogy belevágunk egy olyan könyv elkészítésébe, amelyben szeretnénk megmutatni, hogy más módja is lehet a pénzkeresésnek, egy vállalkozás sikerességének. A kötet csak egy eleme annak a szemléletformáló tevékenységnek, amelyet szeretnénk minél többekhez eljuttatni – teszi hozzá Keresztény Zoltán.
Fogyasztásra idomítva
Gőbel Réka megjegyzi, hogy a szabadosságra, a felelőtlenségre, a mának élésre biztatás oktatási és nevelési politikája nyomán kitermelődött egy olyan fiatal réteg, amely tagjainak semmiféle erkölcsi mércéje, kapaszkodója nincs. Tetézi a bajt, hogy nem ismernek pozitív példákat, a fogyasztásra idomították őket, s nem tudják, hogyan lehet a nehézségeket leküzdeni. Ugyanakkor itthon és a határainkon túl számos olyan fiatallal találkoztak, akik kezdenek ráébredni arra, hogy a boldogulásukért nagyon meg kell küzdeniük. Tele vannak akaraterővel, bizakodással, ezért nem szabad őket magukra hagyni.
Még 2000-ben történt, hogy Forgách Péter és Tóth Zoltán egykori ösztöndíjas, a CTP egyik meghatározó személyisége kigondolta, hogy azt a tudást, amit az öregdiákok az Egyesült Államokban és itthoni munkájukban megszereztek, tovább kellene adni. Így indult el a középiskolásoknak szóló Ifjúsági üzleti program. Ez olyan képzés, amelynek középpontjában a tisztességes üzleti magatartás és vállalkozás elvei és gyakorlata áll. A nyári kurzusokon a hallgatók megismerkedhetnek a vállalkozások elindításához és működtetéséhez szükséges, tervezési, pénzügyi alapismeretekkel. Különböző helyzetekben kell megoldást keresniük a felmerülő nehézségekre, a szakmai és az emberi konfliktusokra.
A felkért előadók között egyetemi tanárok, cégek, intézmények irányítói találhatók, emellett az alapítvány tagjai is tartanak elméleti és gyakorlati foglalkozásokat.
Évről évre nagyobb az érdeklődés a kurzusok iránt, eddig ötszázan vettek részt a programban: Budapesten, Csíkszeredán, Dunaszerdahelyen és Beregszászon.
Időközben több oktatási intézmény is csatlakozott hozzájuk. Így a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a budapesti Szent Imre Gimnázium és a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium. Mindennek összehangolását egy huszonöt-harminc fős team végzi, szintén öregdiákok.
Elsősorban ennek a rétegnek szánják a tankönyvet. A lexikális anyagon túl esettanulmányokkal igyekeznek megmutatni a tipikus helyzeteket, dilemmákat, amelyek az üzleti élet velejárói. Kevesek előtt ismert például, hogy egy vezetőnek gyakorta nem a jó és a rossz megoldás között, hanem két rossz között kell választaniuk. Különösen érvényes ez a mai gazdasági helyzetben, amikor a leépítésekről és mindennek emberi, egzisztenciális következményeiről kell dönteniük.
– Olyan eseteket szeretnénk megmutatni, amelyek nem csupán vitára, hanem a tágabb értelemben vett összefüggések felismerésére, az önálló értékítélet kialakítására ösztönöznek. Nagy baj ugyanis, hogy miközben a legváltozatosabb hírforrások ontják az életlehetőségeinket meghatározó információkat, ezek többnyire torzak és félrevezetők. A különböző médiumokban lényeges dolgokat hallgatnak el, csoport- vagy hatalmi érdek szerint szelektálnak, ezért az információk megtévesztők lehetnek. Pedig akár egy vállalat, akár egy ország kerül kritikus helyzetbe, az okok, a személyi felelősök, a felelősség meghatározása, a folyamat egészének áttekinthetősége jelenti a hiteles tájékoztatást, a teljes igazság kimondását. Abban a munkában, amit lkezdtünk, a tiszta beszédnek, az igazság kimondásának alapvető jelentősége van – utal a program kommunikációs megközelítésre Keresztény Zoltán.
Bíró Szabolcs megjegyzi, legalább ilyen fontos, hogy kötetükben néhány, a hazai üzleti életben ismert, szakmailag és emberileg is hiteles személyiségét példaként állíthassák a fiatalok elé. Kétkedésemre azt válaszolják, igen, léteznek ilyen csodabogarak. Persze nem csupán a megavállalkozókra gondolnak, hanem a szürke hétköznapok sikerembereire. Egy jó szakmunkásra vagy gazdálkodóra, aki lépésről lépésre, az adott szó betartásával építi, szélesíti vállalkozását. Aki, ha baj van, előbb fizeti ki az alkalmazottait, mintsem csődbe vinné a cégét. Aki olyan megoldásokat, partnereket keres, hogy együtt képesek legyenek áthidalni a nehézségeket. Nem luxusautókra költi a nyereségét, hanem fejlesztésre, s nem azt nézi, milyen állami megrendelésből, milyen korrupciós láncon jut megrendeléshez.
És mindezt egy olyan országban, ahol a merész ötletek megvalósítását nem akadályozzák, hanem segítik. A hivatalok nem azért vannak, hogy gáncsoskodjanak, az adózási szisztéma pedig nem nyomja el az alkotókedvet, az egyéni érvényesülést.
Nem utolsósorban pedig minden állami beruházásnál és a nagy cégek döntéseinél a várható anyagi haszon mellett valamelyik rubrikában az is szerepelne, hogy mit hoz mindez a tágabb közösségnek.
Hogy ez mikor lehet valósággá nálunk?
Bíró Szabolcs optimista, azt mondja: tíz-tizenöt évbe telik. Gőbel Réka szerint legalább két generáció kell hozzá. Keresztény Zoltán pedig annyit mond, a fontos az, hogy amit ők át tudnak adni másoknak, megtegyék.
farkas
Farkasriadó Tirolban – elpusztult egy szarvasmarha
