Szlovákia és a magyar külpolitika

Sólyom László és Magyarország megalázása kapcsán szeretném gondolataimat megosztani önökkel. Az elnök úr esete tűnik egyszerűbbnek. Szigorúan a viszonosság elve alapján vissza kell mondani a szlovák elnökkel tervezett találkozót. Megtarthatják, majd, valamikor. Az nem járja, hogy a szlovák nagykövet Sólyom László esetében a bemutatkozó látogatás kapcsán elhangzottakat nem tekinti hivatalosnak, míg a Gasparovic elnökkel kapcsolatosakat igen. És érdektelen, hogy ezt az álláspontot képviseli a szlovák politika egyetemesen. Sólyom László ezzel a lépéssel tartozik önmagának, önnön méltóságának, az elnöki cím respektusának, Magyarország méltóságának.
Nehezebbnek, ugyanakkor elengedhetetlennek tűnik a magyar kormány, a magyar külpolitika teendője. A pozsonyi magyar nagykövetet haza kell hívni, a budapesti szlovák nagykövetet haza kell küldeni, ha másért nem, hát ebben a szégyenteljes színjátékban vállalt szerepéért. A diplomáciai kapcsolatokat a legalacsonyabb szintre kell sülylyeszteni. És vannak további fokozatok is, ha szükségesek. Diplomáciai kapcsolatok megszakítása, alapszerződés felmondása, „lármafák” állítása az egész világon minden fórumon. Ez nem a konfliktus eszkalálása, hanem reakció. Malina Hedvig, Dunaszerdahely, a nyelvtörvény körüli képmutatás után ez a legkevesebb. A szlovák külpolitika látványosan keresi a konfrontációt.
Emlékezzünk, amikor uniós nyomásra Fico kereste a találkozást Gyurcsánnyal (a Böszme kivételesen helyesen cselekedett, és hosszú időn keresztül előszobáztatta a szlovák miniszterelnököt), a találkozó létrejötte után (talán Lisszabonban és nyilván a szlovák sajtóval megszervezve) úgy nyilatkozott, hogy nem kell a találkozónak akkora feneket keríteni, egy volt a többi között. Fico sértő nyilatkozatával próbálta kisebbíteni több hónapos várakozását.
A szlovák külpolitika minden lehetséges alkalommal tudatosan sértegeti Magyarországot. Nem szabad elfelejtkezni Slota sorozatos és minősíthetetlen nyilatkozatairól, amelyekkel az első, szent királyunkat sértette meg, eredetmítoszunk szent madarát gyalázta meg. Egyszer s mindenkorra nyilvánvalóvá kell tenni, hogy elfogadhatatlan Fico reakciója Slota sorozatos nyilatkozatai után, miközben a színfalak mögött egymás vállát veregetik hahotázva. Slota permanens alkoholos állapota nem lehet mentség semmire.
A magyar diplomáciának fel kell készülnie arra is, hogy Szlovákia fog találni valakit magának az unióban, aki kirohanást fog intézni Magyarország ellen, hogy a horthysta magyar politika veszélyezteti Európa biztonságát. A nyilvánosság elé kell tárni az ENSZ, az Európai Unió, a helsinki záróokmány kisebbségekre vonatkozó passzusait, valamint a kétoldalú megállapodást, amit korábban Csehszlovákia, ma Szlovákia sért meg sorozatosan. Ezt a helyzetet nem mi akartuk, kész tények elé állítottak bennünket, ugyanakkor azok a hatalmak, akik ezt a helyzetet létrehozták, látványosan úgy tesznek, mint akiknek semmi közük a következményekhez. És a magyar külpolitika ne számítson Európára, a világra. Egyedül kell küzdenie. Legyen számukra intő példa a görög–török viszály, Ciprus vagy a Duna elterelése. Közröhej, hogy két világháborús békeszerződés garantálja a Duna határfolyó státusát, ennek ellenére azt a szlovákok büntetlenül elterelhették. És ne jöjjenek nekem Hágával, mutassák meg a békeszerződések azon paragrafusait, ahol erre utalás található.
És végül még valami. Vannak emberek, akik szakértés, tanácsadás címen talicskával tolják haza a milliárdokat a minisztériumokból, a különböző kormányhivatalokból. Ezek legalább egyszer próbáljanak megdolgozni a pénzükért. Az elhárítással és a titkosszolgálatokkal együtt. Nem az állítólagos külföldi titkosszolgálatok robbantgatásaival kell fenyegetőzni, nem a Magyarok Nyilai állítólagos terrorszervezettel kell az országot riogatni. A politikát, a külpolitikát kellene végre helyzetbe hozni. Mi Szlovákia célja? Mi rejtőzik a sorozatos sértegetések és bántások mögött? Miért provokálják Magyarországot? Különös tekintettel a közelgő jövő évi választásokra? Kinek és mi áll az érdekében, és miért? Figyelem! Ez már nemzetbiztonsági kérdés.

Horányi Ödön
Budapest