Ugyanolyan magyar, mint bárki

Rúzsa Magdi bevándorlási ügye csütörtökön a végéhez ért. A XVI. kerületi polgármesteri hivatal házasságkötő termében – több határon túli magyarral együtt – letette állampolgári esküjét. Három évvel azután, hogy megnyerte a Megasztár döntőjét. Pedig azóta Magyarországon él, és 2007-ben az Eurovíziós dalfesztiválon elérte minden idők legjobb magyar helyezését – szerb állampolgárként. Rúzsa Magdi a ceremónia után adott interjút lapunknak.

Klementisz Réka
2009. 09. 28. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mit érzett, amikor megkapta a levelet: elfogadták a kérelmét, állampolgári esküt tehet?
– Óriási megkönnyebbülést. Nehéz úgy élni, hogy folyamatosan a dátumokat kell figyelni: lejár-e a tartózkodási engedély. Mostantól egyszerűen átkelhetek a határon. Eddig mindig vízumot kellett váltanom, várni kellett rám a határon. Az érzés miatt is nagyon fontos volt. Ne kelljen senkinek bizonygatnom, hogy ugyanolyan magyar vagyok, mint bárki más.
– Áprilisban még elutasították az állampolgársági kérelmét. A sajtó a bevándorlási bürokráciát támadta, amiért ügye évek óta húzódik, a bevándorlási hivatal önre mutogatott, mert bár 2007 nyarától volt érvényes letelepedési engedélye, állampolgárságért csak idén januárban folyamodott…
– Rengeteg időbe telt, míg öszszeszedtem minden papírt, amit a bevándorlási hivatal kért. Érettségi bizonyítvánnyal kellett igazolnom, hogy magyarul tanultam, és a nagyapám keresztlevelével, hogy ő is magyar volt. Hiteles másolatokat nyújtottam be, de visszadobták azzal, hogy az eredeti dokumentumok kellenek, és nem elég a keresztlevél, a nagyapám anyakönyvi kivonatát is szerezzem be. Nem tudtam hazautazni, levelezésen keresztül kellett mindent lebonyolítanom. Áprilisban sikerült csak, akkor el is fogadták, végre. Lényeg, hogy megvan.
– Talán ott kezdődött minden, amikor a Megasztár elődöntőjébe rendhagyó dallal érkezett. Cigány dalt énekelt szerbül, horvátul és magyarul. Mi járt akkor a fejében?
– Úgy éreztem, ha megadatott a lehetőség, hogy egy ilyen versenyben milliós nyilvánosság előtt szerepelhetek, és nyitva áll az út, hogy valamiről, ami fontos nekem, ennyi embernek beszéljek, akkor meg kell tennem. Azt látom, hogy mindenki csak Erdélyről beszél. A Vajdaságról mintha megfeledkeztek volna az emberek. Fel akartam hívni a figyelmet a vajdasági magyarságra. Aznap úgy mentem fel a színpadra, hogy engem itt ma este biztos keresztre feszítenek. Nagyon féltem. Hatalmas meglepetés volt, hogy értették, amit üzenni akartam. Még Szerbiában is. Rengeteg szavazatot kaptam egyetlen nyilvános kéznyújtás miatt. Erdélyben aztán hatezer székely ember énekelte velem zokogva, zászlót lobogtatva, és mindenki tudta, miről szól. Nem a megtorlások kellenek. Meg kell fogni egymás kezét, és normálisan együtt élni. Vannak dalok, amelyek arra születtek, hogy hegyeket mozgassanak meg. Azt hiszem, az Ederlezi is ilyen. Úgy érzem, azzal, hogy elénekeltem, sikerült átbillentenem sokak meggyőződését, és eljutott hozzájuk az üzenet: ne gyűlölködj, mert az csak gyűlöletet szül. A történelem tragédiái miatt még nem kell a jelenben félelemben élni. Legalább meg kell próbálni megbocsátani, s ha sikerült, továbblépni, és mindenki érdekében békében együtt élni.
– Az üzenet olyannyira „átjött”, hogy végül megnyerte a versenyt. Azonnal egyértelmű volt, hogy Magyarországon akar maradni?
– Igen, mindig is így terveztem. Jól érzem magam, lehetőséget is itt kaptam, már pusztán ezért is úgy éreztem, tartozom annyival, hogy nem megyek máshova. Nem mondom, hogy nem lesznek időszakok, amikor máshol is próbálgatom a szárnyaimat, de biztos, hogy Magyarországra mindig visszajövök. Édesanyám itt él, most folyamodott letelepedési engedélyért. A gyerekeimet is itt szeretném felnevelni.
– Az Eurovíziós dalfesztiválon úgy érte el minden idők legjobb magyar helyezését, hogy szerbként indult. Nem okozott ez problémát?
– Érdekes volt: Szerbiában az ottani indulóval együtt említve úgy értelmezték, ketten képviselték az országot. Itthon pedig azt kérdezték, miért nem készültem már fel rég egy dallal, hiszen tudhattam volna, hogy Magyarországról úgyis én megyek. Honnan tudhattam volna, hogy szerb állampolgárként ez egyáltalán lehetséges-e?
– Idén lesz öt éve, hogy Magyarország nemet mondott a kettős állampolgárságra. Ha önt kérdeznék, mi lenne a véleménye?
– A határon túli magyarok nem azért vágynak a magyar állampolgárságra, mert ide akarnak jönni, és be akarnak avatkozni az ország ügyeibe, pláne, nem azért, hogy mások munkáját elvegyék. Egyszerűen amiatt, mert magyarként Magyarországhoz tartoznak. Rettenetes, amikor felhívom a nővéremet, hogy látogasson meg, és az a válasz, hogy nincs vízuma. Fontos lenne, hogy a határon túli magyarok megkapják a kettős állampolgárságot. Ami Szlovákiában zajlik jelenleg, az is intő jel lehet, hogy nincs más választásunk, csak az összefogás. Egyetlen ország sem teheti meg, hogy elveszi egy kisebbség anyanyelvét. Nem teheti meg, hogy egy kisgyerekre, aki csak az anyja nyelvét beszéli, ráerőltet egy idegen nyelvet a sajátja helyett. És ha ez megtörténik Szlovákiában, megtörténhet máshol is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.