A PSZÁF és a nyugdíjpénztárak is kozmetikáztak

A Magyar Nemzet augusztus 7-i cikke után vizsgálatot indított a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), és múlt héten nyilvánosságra hozott határozataival elismerte azt, amit a rendszer szereplői eddig egységesen tagadtak: a közel hárommillió magánnyugdíj-pénztári tag által befizetett megtakarítás egyéni számlákra történő lekönyvelésének több hónapos vagy akár éves csúszása veszteségeket okozhat a munkavállalók számára. A PSZÁF által – szinte az összes nyugdíjpénztárra – kiszabott bírság azonban korántsem nevezhető visszatartó erejűnek, hiszen a 12,6 millió forintos összeg eltörpül a rendszer szereplői által jelenleg is használt tagdíjbevétel mellett. A pénztárak, a felügyelet és az állami szervek ígérgetése ellenére jelenleg is százmilliárd forint közeli be nem azonosított tagdíj hozamának sorsát nem tudják nyomon követni a munkavállalók. Ráadásul az adatok kozmetikázására is lehetőség van a rendszerben, hiszen a PSZÁF különböző időpontokban közzé tett adataiban jelentős eltérésekre bukkant lapunk a függő számlán kezelt tagdíjak összegével kapcsolatban.
A PSZÁF szeptember 25-én nyilvánosságra hozott határozataiban a hazánkban működő 19 magánnyugdíjpénztár közül 16 esetében szabott ki bírságot nagyobb részben azért, mert az érintett pénztárak késedelmesen dolgozták fel az APEH megkapott tagdíjbevallási és befizetési adatokat.
A felügyelet szerint ez volt az oka annak, hogy pénztártagok befizetett tagdíjait is csak késve tudták beazonosítani és lekönyvelni azok egyéni számláin.
A Magyar Nemzet számolt be részletesen arról, hogy csaknem hárommillió nyugdíjpénztári tag számára ellenőrizhetetlen, hogy a tagdíjként befizetett megtakarításának egy része valóban az egyéni számláján kamatozik, vagy esetleg az APEH, az államkincstár és a magánnyugdíjpénztárak háromszögében termeli a hasznot – valaki másnak. Lapunk hívta fel a figyelmet arra, hogy az elmúlt két és fél évben, a folyamatosan több hónapos vagy akár éven túli késések miatt százmilliárdos nagyságrendű összeget használt a rendszer. A központosított tagdíjbevallási és befizetési rendszer bevezetése óta a pénztárak, az adóhatóság és a pénzügyi felügyelet különböző internetes oldalain és tájékoztatóiban mindig azt olvashattuk, hogy a késedelmes feldolgozás és jóváírás miatt a pénztártagot semmilyen hátrány nem éri. A rendszer egyik szereplője két és fél év után most első alkalommal ismerte el, hogy a hónapokat csúszó könyvelés sértheti a pénztártagok érdekeit, hiszen az APEH-től átutalt tagdíjak addig a pénztári közös függő számlán maradnak, s nem kerülnek át – a magánnyugdíj-pénztári választható portfóliós rendszer miatt időközben esetleg a függő számlától eltérő hozamokat elérő – az egyéni számlákra.
Korábbi cikkünk után a rendszer szereplői közül a PSZÁF és a Stabilitás Pénztárszövetség – amely a Magyarországon működő pénztárak által létrehozott legjelentősebb érdek-képviseleti szervezet, és egyik deklarált célja, hogy elősegítse a tagi vagyon és az egyéni megtakarítások védelmét – igyekeztek leszögezni, a néhány hónapos „csúszás” okát a rendszer működésének kódoltságában látják, de akkor úgy vélték, mindez nem érinti a pénztártagok pénzének folyamatos, azonnali pénztári befektetését. A pénteki határozatok fényében azonban úgy tűnik, a PSZÁF véleménye azóta gyökeresen megváltozott, hiszen gyakorlatilag elismerték azt, hogy a munkavállalókat jelentős hátrány érheti abból kifolyólag, hogy a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben a beazonosításra meghatározott maximális 52 napot jelentősen túllépik a rendszerben részt vevő szervezetek. Érdemes megjegyezni, hogy másfél hónapnyi várakozás után lapunk írásban érdeklődött a felügyeletnél, tettek-e már lépéseket a probléma megoldása érdekében, indult-e célvizsgálat. Mondhatnánk, hogy a sors, vagy a véletlen szeszélye folytán néhány nappal megkeresésünket követően a PSZÁF határozatai nyilvánosságra is kerültek, azonban a közlemény „elfelejt” említést tenni arról, hogy a mindössze 12,6 millió forintos összbírság mögött milyen horribilis összegű be nem azonosított tagdíjbevétel szerepel. Lapunk megtudta, 2009 első felében csaknem 82 milliárd forint volt a függő számlákon kezelt azonosítatlan tagdíjak állománya. Az előző évekhez hasonlóan jól látható, hogy az idén is folytatódott a korábbi tendencia: egy adott időpontban a rendszer valamelyik szereplőjének az összes befizetett tagdíj fele állt rendelkezésre.
Az idei év első negyedévében a függő tételek nagysága még a 2008-as év azonos időszakához köthető összeget is meghaladta, ebből jól látszik, hogy 2009-ben tovább növekedett ezen tételek állományának aránya. Lapunk által megkérdezett szakértők szerint a több tízmilliárdos be nem azonosított tagdíjbevételből elérhető hozamkülönbözetet figyelembe véve (amely a függő számla és „egyéb” számlán elérhető jelentős hozamából keletkezhet) aránytalan a néhány milliós PSZÁF-bírság összegével. A szakemberek szerint ez mindössze olyan látszatintézkedés, amelyben „a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad”, hiszen a PSZÁF – a felelősség teljes áthárításával – végre erősnek és határozottnak tűnhet, míg a nyugdíjpénztárak zsebből kifizetik a büntetést, miközben a hozamkülönbözet akár náluk is „lecsapódhat”.
Az egyetlen reménykeltő lépésnek az tűnik, hogy a felügyelet közleménye szerint a továbbiakban folyamatosan ellenőrizni fogják, hogy a magánnyugdíjpénztárak a jogszabályoknak megfelelő időben írják-e jóvá a tagok befizetéseit azok egyéni számláin, ráadásul a szankcióval sújtott pénztáraknak rendszeres külön adatszolgáltatást is teljesíteniük kell a felügyelet számára a következő fél évben. Az viszont továbbra is nyitott kérdés marad, az elmúlt két és fél évben ezt miért nem sikerült betartatni a nyugdíjpénztárakkal? Arra pedig már talán soha nem derül fény, hogy a jelentős, százmilliárd körüli összegeket használó magánnyugdíj-pénztári rendszerben elért teljes hozam teljes összege a munkavállalók zsebébe került-e. Ezt a bizonytalanságot erősítheti az a tény is, hogy a PSZÁF honlapján közzétett jelentések és a (statisztikai) idősorok eltérő adatokat tartalmaznak: a korábbi cikkünk írásakor felhasznált féléves és éves adatok a 2009 szeptemberi idősorokban már teljesen más képet mutatnak. Első látásra szembetűnő, hogy az év közben folyamatosan százmilliárd forintnyi beazonosítatlan magánnyugdíj-pénztári tagdíj állománya – utólag – az év végére mindig tökéletes képet mutat.
Az adatok közti ellenmondások miatt megkerestük a PSZÁF szóvivőjét. Binder István közölte, az eltérések egyrészt a publikálás dátumából adódnak, másrészt sok esetben módszertani okokra vezethetők vissza. A kommunikációs szakember magyarázata szerint az első esetben arról van szó, hogy sok pénztár utólagosan módosít adatszolgáltatásán, míg a második arra vonatkozik hogy az előzetes (nem auditált) adatsorok a legtöbb esetben nem egyeznek meg a később publikált éves (auditált) adatokkal. Akárhogy is nézzük, mindkét variációban az adatok jelentős módosítását végzi el a PSZÁF, amely így továbbra is csak a rendszer egyetlen résztvevőjének, a munkavállalónak az érdekeit nem veszi figyelembe.