Ablakocskák a művészetre

Ablakot nyit a világra a Scolar Kiadó két új kötete, A japán művészet és A reneszánsz. Nyitottság jellemzi a másfél évtizedes múltra visszatekintő vállalkozást: gyermekkönyvektől felnőtt-szépirodalmon át filozófiáig, gazdaságtudományig sokféle irányba engednek ki- vagy éppen betekintést kiadványai. A művészet sem mostohagyermek: kortárs magyar festészet éppúgy szerepel a programban, mint zománcművesség vagy éppen a színharmóniát a gyakorlatban bemutató munka. A Scolar Art sorozatban megjelent két kötet azonban szó szerint is nyitott ablakot ábrázol, hiszen a borítón lévő reprodukciók közepén egy-egy kerek nyíláson át látjuk a visszahajtott borítón újra kinyomtatott mű közepét. Az ötlet nyilván az eredeti kiadást publikáló brit Ivy Press szakembereitől származik (alkotó-szerkesztő: Gregory Irvine, tervező Simon Gogin, ötlet Alan Osbahr), jóllehet első pillanatra nem igazán tudjuk, hogy origamit vagy széthajtható, a kinyíló papírkivágásokból térbeli jeleneteket tartalmazó könyvet ígér-e a megoldás. Hamarosan kiderül persze, hogy a kötetek egészén végigvonuló ablakocskákon át azon elemzett műveket láthatjuk újra, amelyeket a szerzők külön is kiemelnek – sajnos azonban a melléjük írt mondatok nem túl mélyenszántóak, a részletek sincsenek eléggé kinagyítva ahhoz, hogy a megoldás a tőle remélt hatással legyen az olvasóra. Látszik, sémát alkalmaznak az ötletgazdák: például Veronese Lakoma Lévi házában című művének elemzésénél majd fél oldal marad üresen azért, hogy e szerkezetet alkalmazni lehessen.
Gyorsan, könnyen, sokat a művészetről? Ez a szándék vezethette a kiadó(ka)t, már csak azért is ezt gondolja az olvasó, mert a kötetek méretéhez képest a cím sokat ígér. A Szató Tomoko által írt kötet A japán művészet, Jeannie Labno munkája A reneszánsz címet kapta. Mindkét kiadvány húsz-húsz rövid elemzést tartalmaz, az első kötetben rövid bevezetőt követően húsz Edo korabeli alkotás, elsősorban festmény és fametszet, továbbá néhány kerámia és egy ruha szerepel, a másodikban festmények. Szinte évre pontosan mindkét kötet jó két és fél száz évet fog át – bármekkora ablakot nyitna is tehát a két szerző a művészet világára az elemzendő művek jó megválasztásával vagy a távlatokat nyitó elemzésekkel, a két könyv átböngészése után is sok-sok homályos pont és kétely marad az olvasóban „a japán művészet” és „a reneszánsz” művészet mibenlétéről. Érezhette ezt a fülszöveg írója is, mert ajánlásában igyekszik hatásos fordulatokkal élni, azt írja például, hogy „újszerűen lebbenti föl a fátylat” a szerző a titkokról, vagy azt, hogy „maga választotta ki” az elemzett műveket. A válogatás egyébként mindkét könyvben valóban reprezentatív, a rövid elemzések élvezetesek, köszönhetően nyilván a gördülékeny magyar fordításnak is. Az ötlet tehát jó, csak az ablakokat kell valahogy nagyobbra nyitni.
(Szató Tomoko: A japán művészet. Ford.: Mecsi Beatrix. Jeannie Labno: A reneszánsz. Ford.: Béresi Csilla. Scolar Kiadó, Budapest, 2009. A kötetek ára: 2975 forint)