Átalakuló német pártpaletta

A parlamenti választás előtt jól ítélte meg a német pártrendszerre váró változásokat a hazai politológusok nagy része: új korszak kapuja tárult ki. A magukat évtizedeken keresztül néppártnak minősítő kereszténydemokraták és szociáldemokraták kénytelenek lemondani büszkén hangoztatott kiváltságukról. A CDU/CSU és az SPD a leadott voksoknak még a kétharmadát sem tudta begyűjteni.

Tizenegy százalékos visszaesésükkel a szociáldemokraták kiérdemelték a „köztársaság történetének legnagyobb pártpolitikai bukása” címét. A kereszténydemokraták a múltban megdönthetetlen bástyának számító bajor CSU negatív szereplése miatt búsulhatnak, nyolc pont mínusszal. A néppártok hanyatlása adja ennek a választásnak a szalagcímét – szögezte le a Frankfurter Rundschau. Az elkövetkező négy esztendő során kormányzó fekete-sárga (kereszténydemokrata–liberális) koalíció kilátásait taglalva a Financial Times Deutschland a kancellár asszonyt kritizálja: eszerint a CDU és Angela Merkel túlságosan belesodródott a „szociáldemokratizálódásba”, s bejelentését, hogy minden német kancellárja akar lenni, úgy kell értelmezni, hogy a vezetése alatt álló kormánytól nem lehet nagy változásokat elvárni. A „nemzet mamájának” titulált Merkel elérte ugyan a maga elé kitűzött célt és a liberálisokkal megalakíthatja második kabinetjét, de minduntalan szembesül a megállapítással, „Westerwelle mentette meg Merkelt”. Ugyanakkor az eredményt elemzők utalnak arra, hogy az FDP nem kizárólag saját erejéből mondhatja magát a választás valós győztesének. Angela Merkel gyengesége a reformokban tette erőssé Westerwellét – véli a Spiegel. Ilyesfajta nézetek aligha érintik sértően a liberálisokat, akik büszkén állíthatják magukról, hogy megbízhatóságukkal vívták ki a választók támogatását, kezdettől fogva elhatárolták magukat a különböző koalíciós lehetőségek latolgatásától, határozottan figyelmeztettek az SPD–Baloldal–Zöldek összjáték veszélyeire és a majd tizenöt százalékos siker öröme közepette is igyekeztek szerény benyomást kelteni. „Örvendezünk, de megmaradunk a realitás talaján” – ígérik.
A szocialista Baloldal (11,9 százalék) és a Zöldek (10,7 százalék) 2005-ben elért eredményeik javításával jutottak be ismét a Bundestagba, de ott továbbra is az ellenzék szerepét játsszák együtt az SPD-vel. Ez a piros–vörös–zöld blokk meglepő gyorsasággal megtalálta a közös nevezőt, vezetőik egyhangú nyilatkozatokkal igyekeznek félelmet kelteni, utalva az új kormány szerintük minden bizonnyal antiszociális politikájára.
Válaszul Oskar Lafontaine figyelmeztetésére a kormánytól várható súlyos megszorításokra, Angela Merkel első sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a szociális egyensúly megteremtése a fő cél.
A választást követően – az elmúlt évtizedben tízmillió párttagot vesztett – szociáldemokraták jövőjéről komolya vita zajlik. A hű választóréteg, a munkásosztály eltávolodott az SPD-től, a középosztályt nem sikerült megszólítani. Meghiúsult a párt utolsó világos célkitűzése is: megakadályozni a fekete–sárga szövetséget. A választási kampányok nagymesterének tartott főtitkár, Franz Müntefering mítosza összeomlott. A Stern hírmagazin szerint nincs olyan személyiségük, aki képes lenne szilárd alapokról gondoskodni.
Vezércikk a 7. oldalon