Az Egyesült Államokban élő Kati Marton itthon Kilenc magyar címmel (angolul Great Escape) nemrégiben bemutatott könyvéhez – amely Magyarország német megszállása idején játszódik – ad elő dalokat az énekesnő, s énekel október huszadikán egy zenei fesztiválon is. Az utóbbi hetek krónikájához tartozik, hogy a Galapagos bárban – szintén New Yorkban – szeptember végén lezajlott egy olyan kabaréest, amelyen míg a Metrofolk vonós együttes cigánydalokat és erdélyi népzenét adott elő, egy Tanya Gagné nevű artista-hölgy meztelenül lengedezett a trapézról a háttérben. A Kultúra.hu – a kultusztárca üzemi honlapja – szerint mindez a mintegy százfős közönségnek nagyon tetszett, amiképpen a magyar bajusz történetéről vetített animációs film is. (Az amerikai magyar évad megálmodói láthatóan beleszerettek a bajusztémába: nem volt elég nekik az áprilisi bajuszverseny, amelyet egy sörkertben bonyolítottak több fordulóban, az október elején megrendezett Az opera kötetlenül című egész napos programba is beemelték a művészi bajuszkészítést mint afféle kézműves-foglalkozást.)
Orsós László Jakabék (Orsós a New York-i Magyar Intézet igazgatója és az évad főszervezője) egyébként azért tartják különlegesnek a Galapagos bárban megrendezett, illetve még ezután zajló varietéesteket, mert ezeken nem magyarországi művészek lépnek fel, hanem amerikaiak, akiket felkértek arra, hogy magyar témájú produkciókat hozzanak létre. Az Extremly Hungary honlapján olvasható rövid bemutatkozó szövegeket s a művészek fotóit tanulmányozva szerintünk viszont azért is különleges a három „magyar” kabaréest, mert a fellépők közül többeket úgy jellemeznek, hogy a – Miss Exotic World, illetve a Mr. Exotic World verseny nyertesei voltak valaha. (Köztük van például egy Tigger művésznevű, női kalapot és sminket, viszont a felsőtestén más egyebet nem viselő úr is.)
A New York-i Brooklyn Múzeumban rendezett operanap a Dallam-Dougou nevű együttes muzsikájával kezdődött, akik az autentikus cigányzenét nyugat-afrikai dallamokkal ötvözik, bár nem tudni, hogy ennek mi köze lehet az opera műfajához. Az egynapos fesztiválon részletet mutattak be Arthur Miller Pillantás a hídról című regénye alapján született operából, amelynek tényleg nem tudjuk, mi lehet a magyar vonatkozása, lévén a zeneszerző is amerikai. Vetítettek valamennyit a Cremaster című film ötödik részéből, amelyet a budapesti Operaházban forgattak valaha Ursula Andress-szel. Frank Oteri zenetörténész előadást tartott bizonyos Gabriel von Waiditch Magyarországról a múlt századelőn kivándorolt, teljesen ismeretlen zeneszerzőről, aki után 14 jelentősnek mondott operadarab maradt. A kérdésre, hogy ha már így is hétmillió fölött volt ennek a napnak a költsége (mármint a tiszteletdíjaké), nem lett volna-e helyesebb a fiatal magyar kortárs zeneszerző generációból meghívni valakit, azt a választ kaptuk a szervezőktől, hogy nem, Waiditsch nagyon jó, és nagyon fontos. A Kultúra.hu az Extremly Hungary legnagyobb szabású rendezvényeként jellemzi azt a találkozót, amelyet Arthur Phillips bonyolított közönségével szintén az operafesztiválon belül. A brooklyni írónak ugyanis 2002-ben jelent meg Prága című kötete, amely Budapesten játszódik. Az estet egyébként a magyar Yonderboi (Fogarassy László) operadiszkója zárta.
Megkérdeztük a New Brunswickben élő Magyar Kálmánt is, aki még Márton András igazgatósága idején segítette a New York-i Magyar Intézet munkáját, hogy Amerikában élő programszervezőként hogyan látja a New York-i évadot. Szerinte pénzkidobás az olyan koncertmeghívás, amely egy-két alkalomra szól, hiszen így az előadónak nincs alkalma, hogy megismertesse magát és az országot, miközben kiutaztatása, szállása nagy költségeket emészt fel. Magyar Kálmán szerint ha valóban az ország népszerűsítése a cél, akkor a magaskultúra és az igényes szórakoztatás kategóriájába beleférő, vagy a határán egyensúlyozó zenés-táncos produkciókat érdemes Amerikába vinni. Amerikát – ecsetelte – nem úgy kell elképzelni, hogy vannak az „amerikai amerikaiak” és vannak az „amerikás magyarok”, akik kilógnak a sorból, hanem mindenki jött valahonnan. New Yorkban például az a csodálatos, hogy minden nációnak külön negyede van, amely reprezentálja az életmódját, múltját, szokásait. A gyökereiket őrző emigránsok és leszármazottak pedig segítik egymást. Michael Flatley is az amerikai írek révén tudta világsikerre vinni az ír szteptáncot. Ehhez képest mit gondoljunk arról a magyar évadról, amelyikben az itteni magyarok és a magyar autentikus népzene, néptánc lényegében nem szerepel? Az Amerikában élő idősebb, első generációs magyarok hiába tették fel arra az életüket, hogy megőrizzék Amerikában is magyar identitásukat, és segítsék minden módon az ottani és az anyaországi magyarokat, hiába fognák kézen az unokájukat, hogy megmutassák neki, milyen a magyar művészet, amiért érdemes magyarnak maradni, nem sok mindent tudnak mutatni a fiataloknak ebből a programsorozatból.
Azt is hibás elgondolásnak tartom – fogalmazott Magyar Kálmán –, hogy New Yorkra fókuszáljon az évad, hiszen ott a temérdek program közt elvész a hangunk, míg több amerikai államban az ott élő magyarok alig várják, hogy valaki friss, színvonalas művészi magyarországi produkciót vigyen nekik, amire aztán – tapasztalataim szerint – a nem magyar származású amerikaiak is szép számmal elmennek. Nem értem, hogy például a Győri Balett, amelyet egy rangos nemzetközi táncfesztiválra hívtak meg az amerikaiak, Orsósék szerint miért nem fért bele a programba.
Mi sem értettük, de megkérdeztük. Azt a választ kaptunk, hogy a Győri Balett a rendezvényekről született döntések lezárulta után egy évvel jelentkezett a szervezőknél, és ezért már csak annyit tudnak felajánlani, hogy a New York-i programiroda segít turnéjuk beharangozásában.
Az évad novemberi programjában a Poison Rouge Klubban szerepel majd a Kontroll Csoport, több más, szintén a nyolcvanas évek undergroundjában tevékenykedő közép-európai együttessel, köztük a cseh – népzenét, jazzt, rockot ötvöző – Psi Vojaci (Kutyakatonák) együttessel, akiket az Egyetemi Színpadon a magyar közönség is hallhatott.
origo.hu
Majka mindenhez IS ért: immár háborús szakértő lett
