Érmeháló

Ama meglepő hírek, hogy a talpon maradt bankok rendre extraprofittal jönnek ki a nagyrészt általuk generált hitelválságból, nyilván elgondolkodtatják azokat, akik kilábaltak a közgazdasági analfabétizmusból. A gondolatsor következő láncszeme pedig az, hogy ezeknek a pénz- és hitelintézeteknek esetleg kifejezett érdekük, hogy időről időre krízisek söpörjenek végig a sárgolyón, hiszen akkor válságkezelés címén lehetőségük nyílik a számukra előnyös jövedelem- és erőforrás-átrendezésre. Olyanra, amire „békeidőben” nem. Ám a mindenható profit fenntartható növekedésének ábrándja tönkrevágja a reálgazdaságot, sőt a való világot is, s ennek csak a nemzeti kormányok vethetnek gátat. Erős nemzetek kormánya (németeké, briteké, franciáké) vet is; a gyengébb nemzeteké kevéssé. A „felvilágosult” globálpropaganda oly sikeresen harcolt az átkos nacionalizmusok ellen, hogy a világ országainak háromnegyede – köztük a miénk is – jószerivel tehetetlen játékszere a virtuális gyarmatosítást megvalósító globális krízispolitikának.
Nem csoda, hogy idehaza is mind többen alternatívát keresnek arra a szuicid gazdasági rendszerre, amelynek saját vonatkoztatási rendszeréből nézve nincs alternatívája. (Ebben hasonlítanak Gyurcsányra meg Bajnaira.) Az egyik ilyen kezdeményezés az ÉrMe Hálózat, aminek állítása szerint van válasza a gazdasági válságra. Kulcsszavai a találkozás, a bizalom és a lehetőség. Ezeket a fogalmakat a globálblabla is előszeretettel használja, ám ők társítják egy meglepő negyedikkel is: a krisztusi szeretettel. Szeretet és gazdaság? Az utóbbi két évezredben ritkán összetalálkozó kategóriák. Megszoktuk, hogy a kereszténység fősodorként inkább a lélek és üdvözülés dolgaival foglalkozzék, bár reformátorai néha odáig mentek, hogy megszabják az erkölcsös kamat mértékét. Az ÉrMe Hálózat azonban immár tíz éve munkálkodik az erkölcsösebb, értékközpontúbb gazdasági környezet kialakításán, noha csak mostanság léptek a nyilvánosság elé. Október közepén üzleti találkozót is rendeznek keresztény és értékorientált vállalkozók számára, ami – valljuk be – sematikus előítéleteink ismeretében nem mindennapi fejlemény.
Az alternatív üzleti modell az evilági, korlátlanságot hirdető gazdaságfilozófia helyett önkorlátozó, a túlvilágra koncentráló. (Vagyis a profit fölött is van ítélőszék.) Salzmann Zoltán, a hálózat ügyvezetője szerint kialakult egy erős mag, amely az erkölcs és az üzlet békés egymás mellett élését biztosítja. Csereeszközük is van, az érmebankó, amely a megbízható üzleti partner felé szóló voucher. Ilyet venni nem lehet: csak az jut hozzá, aki a hálózat fenntartásában részt vállal. Nem rekesztik ki a nem keresztényeket sem, ha elfogadják és teljesítik az önkorlátozó, kölcsönös haszon elvét, azaz voltaképpen a keresztény értékrend alapértékét, a lelkiismeretességet.
Ez a civil hálózat másnak tűnik, mint a szokásos érdekközösségek vagy direktmarketing-szerveződések. Valami olyasféle társadalmi missziót is vállal, mint annak idején egyes szerzetesrendek. Értékegyeztető fórumot tartanak arról, mit várunk a szolgáltató államtól. Rendszeres a keresztény magyar üzletasszonyok találkozója. Vezetőképző szemináriumaikon azokat a menedzsmenteszközöket oktatják, amiket Jézus is használt az egyházalapítás során. 2003 óta szerveznek karácsonyi árverést közösségi (többségében határon túli) célokra. Gável Péter vezetésével pedig három éve intézményes formában segítenek egymásnak a referenciaalapú álláskeresésben is, hamarosan például a nagycsaládosokkal közösen összehozott állásbörzén. Olyan klub ez, ahol az üzlet több, mint profit…