Ebben az évben eddig havonta átlagosan negyedmillió ember vesztette el az állását az Egyesült Államokban. A trend folytatódása esetén erősen csökken az amerikai gazdaság gödörből való kilábalásának esélye. Növekszik az úgynevezett W alakú recessziót feltételező forgatókönyv megvalósulásának valószínűsége.
A gazdaság növekedését több tényező akadályozza. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok lakosságának hatalmas adósságai vannak. A hitelkártya-adósságok területén növekszik a nem fizető adósok aránya. Ezen a helyzeten a munkanélküliség emelkedése csak ronthat. A törlesztési kényszerben lévő polgárok fogyasztásukat korlátozzák. A hitelből történő fogyasztásra épülő gazdasági modellben ez a működést biztosító „üzemanyag” megvonását jelenti, s hatása a gazdaság valamennyi termelő és szolgáltató ágára kiterjed. Kevesebb fogyasztás egyenlő a kereskedelmi megrendelések visszaesésével, a termelés csökkenésével, a szolgáltatói szektor zsugorodásával és így tovább.
Kifutóban vannak a fogyasztás élénkítését elősegíteni hivatott kormányzati programok (például a clunker cars, azaz a roncsprémium). Ez máris látszik, hiszen a program kifutásával azonnal csökkentek az autógyárak eladásai. A hatás a csődközelben lévő General Motors és Chrysler esetében egyértelmű. Bármelyik gyár csődje munkahelyek százezreit fenyegeti.
A központi bank által válságkezelés címén a pénzügyi rendszerbe pumpált likviditást a bankok egyrészt saját tőkehelyzetük javítására, másrészt pénzügyi instrumentumokkal, értékpapírokkal való kereskedésre használták fel. Sikerült felpumpálni a tőzsdei árfolyamokat. Ez a buborék a vevők elfogytával kipukkadhat. A bankok a rendelkezésükre bocsátott pénzt nem hitelezésre használták fel. A hitelszűke miatt különösen nehéz helyzetben vannak a minden második amerikai munkavállalót foglalkoztató és a GDP 38 százalékát előállító kisvállalkozások, akik között a csődök aránya is köztudottan magas, még növekvő gazdaság esetén is.
A tőzsdén jegyzett nagyvállalatok általában a várakozásokat meghaladó eredményekről számoltak be. Ám ez megtévesztő, mert a javulás egyrészt a szigorú, sok esetben már az alaptevékenységet veszélyeztető mértékű költségtakarékosság eredménye, másrészt a várakozások eleve nagyon pesszimisták voltak. A költségtakarékosság pedig munkahelyek elvesztését, a beszállítók felé árcsökkentés követelését, késedelmes fizetést is jelent. Itt ki kell emelni, hogy ez a folyamat a még talpon lévő beszállítók tömeges tönkremenetelét vetíti előre, s nem azért, mert nem versenyképesek, hanem azért, mert egyrészről minimális haszonnal vagy nullszaldóval dolgoznak már most is, a nem fizetések miatt pedig likviditási gondokkal küzdenek.
Történik mindez abban a gazdaságban, ahol az alapkamat jó ideje a nullához konvergál.
Miután a gazdaságélénkítő programok befejeződnek, s a piacra öntött dollármilliárdok utánpótlása kimerült – miközben sikerült megduplázni az amerikai állam adósságát –, a kormányzat és a központi bank kifogyott az eszközökből. Nemrég Alan Greenspan, a jegybank korábbi nagy tekintélyű elnöke beszédében a hatalmas költségvetési deficit kezelése érdekében immáron az adók emelésének szükségességét elemezte, amennyiben a gazdaság növekedni kezd. Ám a növekedést és pénzügyi stabilitást gátolja a központi bank által a piacra bocsátott hatalmas mennyiségű fedezetlen dollár, amely az államadóssággal karöltve jelentős inflációs veszélyt hordoz magában. Ráadásul a kormányzati beavatkozás nem hozott magával struktúraváltást, sem a fogyasztási szokások megváltozását. A programok a hitelből folytatott túlfogyasztás újraélesztését célozzák.
Mindezek következtében felerősödtek azok a szkeptikus hangok, amelyek szerint az eddigi kormányzati intézkedések csak elodázták a válság hatásait, továbbá új rizikófaktorokat vittek a rendszerbe. Ezt az álláspontot következetesen képviselte például Jim Rogers, az ismert befektető és portfóliómenedzser. Ha neki lesz igaza, akkor a recesszió második hulláma multinacionális nagyvállalatok és bankok „bedőlését” is okozhatja. Veszélybe kerülhet többek között a Citibank, a Bank of America, valamennyi autógyár, légitársaságok, vegyipari cégek stb.
Az elmúlt három hónapban a világ értékpapírpiacain optimista hangulat uralkodott, és sok elemző arról beszélt, hogy a válságnak immáron vége. Az IMF a maga részéről 2010-ben több mint 2,5 százalékos világgazdasági növekedésre számít, miközben az IMF elnöke, Strauss-Kahn a W alakú recesszió veszélyét továbbra is reálisnak tartja. A vélemények eredőjeként leszögezhető, hogy a növekedésről szóló vélekedés nagyjából annyira megalapozott, mint a tőzsdéken hónapok óta zajló áremelkedés.
Vasi Vasember
Vasi Vasember: eltűnt egy úszó a versenyen, mentőcsapatok kutatnak a Csónakázó-tóban
