Más terve nincs a Baloldalnak, mint saját előnyére tovább gyengíteni a megroggyant SPD-t. „A szociáldemokraták egzisztenciális problémával állnak szemben, amely azzal fenyegeti őket, hogy elmerülnek a jelentéktelenségben” – hangzott a párt társelnöki tisztét betöltő, hajdani NDK-s ügyvéd, Gregor Gysi üzenete. Kollégája, Oskar Lafontaine azzal a megállapítással támasztotta alá társa kijelentését, hogy a 11,9 százalékos eredménnyel a szocialisták végérvényesen átalakították az ország pártrendszerét. Mindenekelőtt a legnagyobb múltra visszatekintő német párt, az SPD kárára. A magabiztosságát fitogtató Baloldal páholyból figyelheti a mind hagyományos ideológiájában, mind vezetői struktúrájában elbizonytalanodott szociáldemokraták lavírozását. Az eddigi meghatározó személyek – a pártelnök Franz Müntefering, helyettese – a nagykoalícióban a pénzügyi tárcát vezető – Peer Steinbrück és a főtitkár Hubertus Heil bejelentett visszalépése minden domináns funkcióból bátorságot kölcsönzött mindazon elvtársaknak, akik az SPD baloldali szárnyát alkotják. Az SPD kongresszusa a pártelnöki posztra Sigmar Gabrielt javasolta. Az 50 éves Gabriel a választásokig hatalmon lévő nagykoalíciós kormány környezetvédelmi minisztere volt, 1999 és 2003 között pedig az alsó-szászországi tartományi kormány élén állt. A személycserékkel megfigyelők szerint az SPD egyértelműen balratolódását kezdte el.
Ezzel kirobbant a szocialistákhoz való közeledés vitája. Az eddigi piros–vörös tabutéma szertefoszlott, de kérdés, képes lesz az SPD egyáltalán arra, hogy kivonja magát a Baloldal sodrából? A párt a szociális egyenlőség, a békeakarat, a népek közi megértés hangoztatásával vált „néppárttá”. A Gerhard Schröder vezette SPD/Zöldek kormány idején viszont támogatta a szükséges reformokat és velük a szociális megszorításokat magában foglaló „Agenda 2010” kidolgozását, Angela Merkel nagykoalíciós kabinetjében politikai felelősséget vállalt a hadsereg külföldi bevetéséért, a pénzpiac megingásáért.
Erre adtak azután kiábrándító választ a mindeddig hűséges szimpatizánsok, akik közül majdnem egymillió pártolt át a Baloldalhoz. A Willy Brand-ház stratégáira vár a feladat, hogy a sikeresebb jövő érdekében a szociáldemokrácia fogalmának modern változatáról gondoskodjanak. A Baloldalhoz való közeledés – a szocialisták beállítottságának ismeretében – inkább az osztályharchoz való visszatérést jelentené, eltávolodást Európától és a NATO-tól, az individuális szabadság alárendelését az állami gyámságnak. Rizikós idők várnak az SPD-re, a bizonytalan taktikázás jegyében. Ennek első jele Türingiában mutatkozik. A tartományi SPD előtt két koalíciós lehetőség nyílt meg: szövetség a CDU-val, vagy egy piros–vörös–zöld kombináció. A szociáldemokraták a kereszténydemokratákkal folytatandó koalíciós tárgyalások megindítása mellett döntöttek. Döntésük – a Baloldal megfogalmazásában – a választók becsapását jelenti, mert azokat „ejtik át a palánkon”, akik – az SPD-re és a szocialistákra adott voksaikkal – megrendítették a CDU-t.
Interjú az 5., továbbiak a 25. oldalon
origo.hu
Eltűnt egy ALDI-ból egy 15 éves fiú Budapesten
