Nagy a nyomorúság Bódvalenkén. Az egy főre jutó jövedelem tizenhatezer forint. Munkalehetőség nincsen. Borsod megyében, Miskolctól ötvenhét, Aggtelektől tizenkét kilométerre vagyunk, a szlovák határnál. Mocskos alsónadrágos és mezítelen gyerekek rohangálnak az ingoványos, mocsaras talajra épült házak között. A kétszáz lelkes falunak ezen a részén rendszeresnek mondható a hepatitis- és vérhasjárvány. A felnőtt lakosság nagy része a nyolc osztályt sem végezte el, sok a funkcionális analfabéta.
Itt akarja megváltani a világot Pásztor Eszter budapesti értelmiségi.
Fél éve Bódvalenkén él, ő fogalmazta meg a freskófalu és az arra alapozott idegenforgalmi lehetőségek körét. Budapesten született, édesapja Szentendrén volt református lelkész, akit – Eszter 17 éves volt akkor – meghívtak a kelet-afrikai presbiteriánus teológiára tanítani. Pásztor Eszter így Kenyában érettségizett, majd Skóciában végzett egyetemet filozófia szakon. Mégis a nyelvtudásából él, jól működő fordítóirodája van Budapesten. Két éve érdekelni kezdte a mélyszegénység kérdése, így egy közeli településre, Szalonnára járt a roma közösséget segíteni. Onnét jutott el Bódvalenkére, a mérhetetlenül elhagyott cigány településre. Az itt élők kilátástalan helyzetét jellemzi, hogy legközelebb Edelényben találhatnának munkalehetőséget, de egy buszbérlet ára harmincezer forint lenne.
Pásztor Eszter először csak „katasztrófaturistaként” járta a környéket, s amikor szalonnai gyerekeket vitt el a budapesti állatkertbe, az afrikai ház maszáj kunyhóinak láttán az egyik gyermek felkiáltott: „Jé, ez a ház pont olyan, mint amelyikben a Sziliék laknak!”
– Abban a pillanatban bevillant egy régi emlékem, valamelyik egyiptomi arab faluban tett látogatásom, ahol a házak fala meg volt festve, s ahonnan a turisták ajándékokkal megrakva tértek haza. Miért ne lehetne ilyen látványosságot csinálni egy Aggtelek közelében fekvő, elszigetelt roma faluból? – tettem fel a kérdést magamban. És hány ember mondhatja el, hogy bement egy cigány család házába, elbeszélgetett az ott lakókkal, és alkalma nyílt rá, hogy megállapítsa, milyen fantasztikus humora van a legtöbbjének?
Egy ideig csak el-elutazott Bódvalenkére „az ötletemről dumálni”, majd márciusban a képviselő-testület is áldását adta elképzeléseire. Ezt követte a kalapozás: több ezer levelet írt, s isten tudja, hány emberrel beszélt, kiknek sírt és könyörgött. (Az ország leggazdagabb emberei a válságra hivatkozva nem adtak neki pénzt.)
Amit Pásztor Eszterék eddig elértek, azt leginkább üzletemberek, vállalkozók és egy bank támogatásából, valamint kisemberek adományaiból valósították meg – például egy szociális munkáséból, aki százezer forintos fizetéséből harmincezret ajánlott fel. A tavasszal Európában egyedülálló közösségi művészeti alkotás létrehozásába kezdtek: freskókkal ékesítik a falu házainak falát egy miskolci festőművész, Horváth János vezetésével. A freskókon, amelyeket a helyiek bevonásával festettek, a cigányok életét, eredetmondáit, legendáit, álmait, bánatát és vágyait jelenítik meg.
Ahogy végigsétálunk a falun, látjuk a falakon a menekülő angyalokat, a bőségszarut, amelyből csak gyermekek potyognak, a gonosz pletykák alakjait és a macskakirályt, de egy festményen megemlékeznek a kislétai romagyilkosságról is.
Nagy Istvánné Juci néni 1908-ban épült tornácos házának falát az elsők között festették be.
– Furcsa volt az ötlet, de azt mondta a Szegeden élő lányom, hogy nekik az ingerszegény panelban erre nem lenne lehetőségük, itt pedig nemcsak megszépül a ház fala, hanem még a vakolatot is kijavítják, így örömmel igent mondtam.
Nem is bánta meg, most az ő freskófala fogadja az Aggtelek felől érkezőket.
A település közepén, a freskófalu irodaépületének udvarában egy istállóból elkészült a teleház. Pásztor Eszter boldogan mutatja a számítógépeket és a könyvekkel megpakolt polcokat. Szeretnék megteremteni a falusi vendégasztal-szolgáltatást is, hogy az ide látogató turisták akár elfogyaszthassanak egy ebédet, s meg akarják nyerni az üres házak tulajdonosait, hogy kulcsos házakká alakíthassák át a portájukat. Tervük, hogy tető alá hozzák a legszükségesebb infrastrukturális beruházásokat, például a vízelvezetést, s a távolabbi célok között szerepel egy látványkonyhás kisvendéglő, ahol masinán sütik a vakarót, azaz a „borzasztóan finom” cigány kenyeret, és arra számítanak, hogy illemhely és tusoló létrehozása után a kempingezők sem kerülik el őket.
– Jövőre tovább folytatjuk a freskók készítését más országokban élő roma festőművészek meghívásával. A tanösvények kialakítását, a tájékoztató táblák elkészítését követően, amit helyi asztalosok végeznek majd, az Aggteleki Nemzeti Parkkal együttműködve megnyitjuk a falut körülvevő rendkívül értékes lápot a turisták számára – tervezget Pásztor Eszter.
– Kedves, nyitott falu ez, öntudatos, magában bízó, dolgozni akaró közösséggel – véli az asszony. A teleház mögötti kecskés, tyúkos, kakasos állatfarmot helybéli fiatalok hozták létre, s a legfőbb felvigyázó a Madár becenévre hallgató fiú, aki rendkívül rossz körülmények között él. Korábban fejét a válla közé húzva, lesütött szemmel járt, egy szót sem lehetett kihúzni belőle, mára viszont fontos megbízatása hatására egyenes tartású, nyílt tekintetű fiatal vált belőle. – Célunk, hogy Madár befejezze az általánost, mezőgazdasági iskolába iratkozzon, aztán meg se álljon Gödöllőig, az egyetemig – nyomatékosítja a falumentor, majd hozzáteszi: sok egyéni lehetőség mutatkozik. Egyikük, Miki például a világ legjobb idegenvezetője lesz a lápon. Írni-olvasni alig tud, de ragyogóan bánik a gyerekekkel, s nagy átéléssel beszél a környék növényvilágáról, állatairól.
Sok apró lépést kell még megtennie Pásztor Eszternek s a mögötte álló Európai Műhely Kulturális és Közművelődési Társaságnak, hogy vonzóvá váljon a bódvalenkei freskófalu. A hétvégékre sorozatban hívnak iparművészeket, ők tanítják a helyi fiatalokat ajándéktárgyak készítésére. Van kosárfonójuk, gyékényszövőjük, gyöngyfűzőjük, ékszerkészítőjük, s a két szakképzett varrónőre is feladatok várnak. Most a cigány mintás textilfélék beszerzése a legnagyobb gondjuk, de azt hallották, Romániában még lehet kapni ilyeneket. Ha lesz anyag, a varrónők vezetésével a fél falu szoknyák, kendők, könyvjelzők készítésébe fog. A „fizikai” tevékenységek mellett nagy súlyt helyeznek a tanulásra, művelődésre. A szomszéd faluban élő Malvin néni, a családpedagógiai mentor segíti a helybélieket életvezetési tanácsokkal, alapvető gazdálkodási, pénzbeosztási ismeretekkel. A bódvalenkeiek tudatában vannak annak, hogy el kell sajátítaniuk a turisták fogadásához szükséges szokásokat, ismereteket, ami alapvető életmódbeli változtatást igényel tőlük. A végső cél az, hogy Bódvalenke mihamarabb a vidéken élő magyar romák kultúráját bemutató, ismert központtá váljon. Állami támogatáshoz jutottak a kézművesház kialakítására, s mivel ígéretet kaptak a Magyar Turizmus Zrt.-től ötletük támogatására, nem is olyan elérhetetlen álom számukra, hogy az M3-as autópályán, Miskolc környékén, Aggteleken óriásposztert helyezzenek el Bódvalenkéről, a freskófaluról.
– A turisztikai célponttá fejlesztés elengedhetetlenné tesz néhány infrastrukturális beruházást is. Meg kell oldani a falu közepén feltörő forrás vizének elvezetését a falut övező láp sérelme nélkül, mivel jelenleg nincs lefolyása, a falu északi végén szétterül, és súlyos közegészségügyi veszélyt jelent. Le kell bontani az ártérre épült rendkívül egészségtelen házakat. A közterületeket parkosítani kell, játszóteret, pihenőparkot szükséges kialakítani. El kell készíteni a falu új arculatához szükséges és illeszkedő utcabútorokat, padokat, asztalokat, zsalugátereket – sorolja a fontos teendőket a fővárosi életét vidékire cserélő asszony.
– Miért teszi mindezt? – érdeklődöm.
– Hogy nekik is jobb legyen, és adófizető állampolgárokká válhassanak. Olyan sokszor koppintottak már az orrukra, hogy semmirekellő romák, lopnak, hazudnak, rabolnak, hogy végül valóban ilyenné válhat a többségük. Dicsérjük őket a kis lépésekért, és eredményt hoznak majd. Sok a hátrány ezeken a végeken, segítsünk, és legyünk türelmesek – feleli meggyőződéssel.
A bódvalenkei kísérlet a hazai híradásokon kívül bekerült már a New York Timesba, a kanadai CBC rádióba, az Al-Dzsazíra televízióba, másodjára forgatott a napokban a faluban a BBC stábja. Pásztor Eszter továbbra is működteti fordítóirodáját a fővárosban, éjszakánként a nemrég Bódvalenkére eljuttatott internet segítségével fordít. Szabad falusi estéin az emberi szív működéséről szóló orvosi szakirodalmat lapozza. Szívgyógyászok nemzetközi szimpóziumára hívták a fővárosba, ahol egy gyógyszer klinikai tapasztalatairól tárgyalnak majd. Ő lesz a tolmács.
origo.hu
Majka mindenhez IS ért: immár háborús szakértő lett
