Múmiaklinika

Fény derült az egyiptológusokat foglalkoztató egyik legnagyobb rejtélyre: az Augustus Granville által leírt múmia tuberkulózisban hunyt el. Ez a hír első hallásra talán nem tűnik olyan hatalmas szenzációnak, pedig majdnem két évszázados talányról van szó. Az 1783-ban született Augustus Granville élete a múmia nélkül is regénybe kívánkozik. Milánóban született Augusto Bozzi néven, tanúja volt a napóleoni csapatok itáliai hadjáratának. Orvosnak tanult, de amikor be akarták sorozni a francia hadseregbe, Velencébe szökött, és vándorszínészekkel járta az országot. A következő években országról országra járva tökéletesítette orvosi tudását, miközben maga sem kerülte el a legveszélyesebb fertőző betegségeket. Görögországban maláriás lett, Törökországban bubópestis fertőzte meg. A Pireneusi-félszigeten járva belépett a brit haditengerészetbe, és a Nyugat-Indiákra hajózott, ahol a sárgalázat kellett túlélnie. Megtanult angolul, a nevét nagymamája után Granville-re változtatta, elvett egy angol lányt, és végül Londonban telepedett le, ahol elismert sebészként és nőgyógyászként praktizált, olvasható a New Scientistben. De mindezen kalandok ellenére kétséges, hogy neve fennmaradt volna-e az utókorra, ha 1821-ben nem kezeli Archibald Edmonstone fiatal felfedezőt, aki megmutatta neki a múmiát, amelyet akkor hozott Egyiptomból.

184
éve, 1825-ben ismertette Granville a múmia belső szerveinek vizsgálatával nyert eredményeit az angol tudományos akadémiaként működő Royal Society tudósai előtt. Ez volt az első múmia, amelyet tudományos igénnyel boncoltak föl, hogy megállapítsák életének és halálának körülményeit.

6
hétig tartott a boncolás, Granville figyelmét a legapróbb részlet sem kerülte el. A test olyan jó állapotban maradt meg, hogy a halál oka is megállapítható volt. Ahogy a sebész-nőgyógyász írta, boncolás közben úgy érezte, mintha a halál nem évezredekkel korábban, hanem mindössze néhány órája következett volna be.

2600
éve halhatott meg a múmiaként eltemetett nő Thébában. A nevét is sikerült megállapítani, Irtyerszenunak hívták. A halál oka Granville szerint petefészek-daganat, azaz rák lehetett. A diagnózis felállítását segítette, hogy a legtöbb múmiával ellentétben – ahol a belső szerveket eltávolították, vagy a testen belül roncsolták szét – itt érintetlenek voltak a zsigerek.

50–55
éves lehetett halálakor Irtyerszenu, ezt Granville a medencecsontja elvékonyodásából állapította meg. A múmia érdekessége a testet borító viaszos bevonat volt, amely remekül konzerválta Irtyerszenut. A sebész szerint a halottat hosszú ideig fürdették egy kád viaszban.

1990-ben
fedezték fel újra a múmiát a British Museum raktárában, és azóta folyamatosan vizsgálták a legmodernebb diagnosztikai eljárásokkal. Megállapították, hogy petefészek-daganata jóindulatú volt, Irtyerszenu maláriás is volt, és vérzés nyomait találták a tüdejében, ami tüdőgyulladás vagy tuberkulózis jele lehet.

200
bázispárnál rövidebb DNS-szakaszok felkutatására alkalmas az a molekuláris genetikai eljárás, amelynek segítségével megtalálták a tuberkulózisbaktérium nyomait a múmia tüdejében, csontjaiban és epehólyagjában. A halál okát tehát megtudtuk, de az, hogy hogyan maradhatott a test ilyen jó állapotban 2600 évig, továbbra is rejtély marad.