Nem engednek a négy és félből

Zöld zászló leng a magyar kórházak többségén. A dolgozók zöme zöld kokárdával a hajtókáján végzi a munkáját. A zöld a remény színe. Remény azonban nincs, már most borítékolni lehet, hogy a kormány nem fogja visszapótolni az ágazatba a korábban elvont 25,5 milliárd forintot. Székely Tamás tárcavezető négy és fél milliárdnál többet adni nem hajlandó. Ennyi pénz még az alapfeladatok ellátására sem elég. A váró betegek sora végtelen…
A kormány valószínűleg arra gondol, amire néhány éve Gyurcsány Ferenc gondolt: hadd tüntessenek, majd megunják, hazamennek. Itt azonban lesz, aki nem hazamegy – elmegy. Meghal.
Ez egy olyan terület – az egészségügy –, amellyel nem szabadna játszani. Ilyen mélyre háborús időkben sem süllyedt az ország. A legvadabb bolsevik időkben sem.
Néhány napon belül a tervek szerint éhségsztrájk kezdődik, amire – ezt is borítékolom – szintén fütyülni fog a pislogós Bajnai. És a tavaszi választásokig még hosszú az idő, sok lesz az áldozat. De hát az IMF elvárásainak meg kell felelni. Ez itt az alapvetés.
Talán arra gondol a kormány, hogy az ország már hozzászokott az éhséghez, hiszen a megcsonkított nyugdíjakból lassan a mindennapi kenyérre sem futja. Ám ezzel párhuzamosan derül fény nap mint nap milliós, milliárdos csalásokra, panamákra, svindlikre.
Egyedül abban reménykedhetünk, hogy a leendő új kormány szétcsap az országrontók között. De ez azokon már nem segít, akik nem tudták végigállni a várólistákat…