Pesszimizmusból az élvonalban

Százhúsz országban tette föl a kérdést a Gallup WorldPoll arról, hogy az emberek milyennek látják jövőjüket öt év múlva. A reprezentatív felmérés eredménye Magyarország számára lesújtó: a 117. helyre kerültünk, a felnőtt lakosság 34,2 százaléka tartja a maga jövőjét reménytelennek vagy szinte reménytelennek. Olyan társaságban sereghajtó hazánk, mint Togo (31,5 százalék), Pakisztán (34 százalék), Haiti és Burundi (35,5 százalék) vagy Zimbabwe (40,3 százalék).
A pozitív jövőképpel rendelkező országok sorát Norvégia vezeti (0,5 százalék), majd Hollandia (0,6 százalék), Dánia (0,8 százalék), az Egyesült Államok (2,2 százalék), Ausztria (3,0 százalék) és Belgium (3,3 százalék) következik a sorban.
A felmérést 1993-ban és 2000-ben is elvégezték, Magyarország akkor is az alsó harmadba került, ám a mostani gyászos adatokat már nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni – véli Hankiss Elemér a hvg.hunak nyilatkozva. A szociológus szerint az utóbbi években olyan mértékben roppant meg a gazdaságunk, került veszélybe sok százezer család élete, lett tehetetlen és tisztességtelen a politika, olyan farkasétvágyú a korrupció, hogy sokaknak megrendült a hite az ország és önmaguk jövőjében. A gazdasági fejlődés lendületes beindulása, a mindennapi élet megnyugvása, a közélet kitisztulása, a társadalmi béke lassú kialakulása színezheti majd át derűsebbre ezeknek az embereknek a jövőképét.
Hankiss Elemér nyilatkozatában leszögezte: feltehetőleg sokan vannak, akiknek érzelemvilágát még ma is átitatja ez az ártalmas, kelet-európai mentalitás. A közoktatás, a média, és mi magunk is erősítjük egymásban nap mint nap ezt a vesztestudatot. Az 1989 óta vesztesek az utóbbi években még reménytelenebb vesztesekké váltak: elvesztették munkájukat, alacsony nyugdíjból vagy segélyből élnek, kevés jövedelemből több gyereket nevelnek, súlyos mindennapi gondokkal küszködnek. Sokan érzik úgy, hogy két évtizede becsülettel dolgoznak, de munkájukat soha sem ismerték el, miközben mások munka nélkül gazdagodtak meg.
– Sokan csalódtak az EU-ban is, azt hitték, ha bekerülünk a nyugati világba, akkor egy csapásra megoldódik minden problémánk. Nem oldódott meg – szögezi le Hankiss Elemér.
A szociológus kifejtette azt is, hogy az Európát járó finnyás polgárok hazajőve – méltán – borzadnak el a hazai állapotokon. A lusták az ország rossz állapotában és a reménytelenségben keresnek alibit a semmittevésre és a panaszkodásra, míg a cinikusokat gyönyörűséggel tölt el, hogy az élet őket igazolta: nincs semmi, ami tiszta, szent. Hankiss Elemér szerint ránk férne a „Yes, we can” (igen, megcsináljuk) lendülete és szelleme.