Hogy igen fontos jelenséggel foglalkoztak a magyar püspökök, azt az is mutatja, hogy szeptember 24-i számában az Osservatore Romano is ismertette a körlevelet, részleteket idézve a szövegből. A nemzetiidentitás-keresés vadhajtása valószínűleg nem csupán magyar jelenség, de az „ősmagyar vallás” már valódi hungarikum – amivel persze egyáltalán nincs okunk büszkélkedni. A körlevél nem tér ki sem a jelenség teljes hazai történetére, sem a keresztény tanításon kívüli egyéb vonatkozásaira. Mindez persze nem is lehetett a szerzők célja.
Az „ősmagyar szinkretizmusnak” nevezett jelenséget ugyanis nem a kommunizmus elnyomása utáni felszabadulás hívta életre, és nem is csupán valláspótlékként vagy „új tanításként” jelentkezik az érdeklődő számára. A sokféle tetszetős, megvásárolható termékkel piacra lépő ősmagyarüzlet mellett a rendszerváltás után avatott kezek élesztették újjá a XIX. századi gyökerekre, tehát most már valóságos történelmi múltra visszatekintő „ősmagyar szinkretizmust”, amely ideológiai alapokat nyújt a minden jel szerint remekül prosperáló kereskedelmi vállalkozásnak. Némelyik 1990 után hivatalosan is nyilvántartásba vett „egyház” – például a Magyar Vallás Közössége és az Ősmagyar Egyház – egyenesen a nyugati emigrációból települt haza, vagyis 1950 előtt is működött.
Társadalom-lélektani szempontból a nemzeti kiválóságot minden mértéken túl megnövesztő elméletek és valláspótlékok nagy, közös frusztrációk eredményeként jöhettek létre olyan korokban, amikor a tradicionális hit meggyengült. Ma is ilyen időket élünk, de a XIX. és a XX. század eseményei bőséges táptalajt nyújtottak a nemzeti kiválóságnak a legvadabb képzelgésekkel történő hangsúlyozására. Az 1837-es Hasznos Mulatságokban olvashatók például Gida József – egyébként katolikus pap – fejtegetései arról, hogy az Ószövetség számos szereplője voltaképpen magyar volt. Mózes neve eredetileg Mizes, vagyis Vizes volt, József (Joseph) neve viszont a „jó” és a „szép” szavainkból képződött, mivel József jó is volt és szép is. E képtelenségen persze már a kortársak is jót nevettek – Vörösmarty viszont hosszasan töprengett Gida másik terjedelmes nyelvészeti munkáján, amíg elutasította –, és hamarosan meg is jelent egy szatíra a periodikában Ádám idejében magyarul beszéltek címmel. Eszerint Ádám neve azért lett Ádám, mert azon tanakodott magában, kap-e társat, ád-e neki az Úr, amikor szózatot hallott: Ád ám! Ő adta Jeruzsálem nevét is, a Hierosolimát, amikor az Évától kapott almát megkóstolván felkiáltott: Hi e rossz alma!
Mindez nagyon mulatságos, de csöppet sem veszélytelen képzelgés, hiszen ha Mózes magyar volt, miért ne lenne Jézus is az, vagy legalábbis közeli rokon, „párthus herceg”. Ezt az elméletet a 2007 márciusában elhunyt Badiny Jós Ferenc fogalmazta meg, lényegét tekintve Gida érveléséhez hasonló módon, megfejelve még azzal a kereszténységnek címzett váddal, hogy a hivatalos egyház és főképpen Pál apostol (akit Badiny előszeretettel nevez Saul rabbinak) meghamisította a Szentírást és Jézus tanítását. Badiny Jós könyve tizenegy évvel ezelőtt jelent meg, és bár a katolikus egyház részéről sokan bírálták, a püspökkari állásfoglalásra mostanáig kellett várni.
Persze egyáltalán nem biztos, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának azonnal és minden kereszténységre vonatkozó zagyvasággal foglalkoznia kell, viszont mostanra csakugyan kritikussá vált a helyzet. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján szereplő bejegyzett egyházak listája szerint kiterjedt és többszereplős üzletről lehet szó: a vecsési Boldog Özséb Szeretet Egyháza mellett a Kunszentmiklósi Boldog Isten Gyülekezet, a Magyar Vallás Közössége, a Magyar Jövőbelátók Egyháza, az Ősmagyar Egyház, az Ezoterikus Tanok Egyháza, a Kismaros közelében, Gyurcsok József televíziós távgyógyító birtokán működő Egyetemes Szeretet Egyháza, az Ősmagyar Táltos Egyház mind-mind ide tartozhatnak. Ráadásul e különös szervezetek tagjainak jelentős része a történelmi egyházakhoz is kötődik, csupán „kiegészíteni” gondolják a kereszténység tanításait egy kis asztrológiával, „Jézus, a párthus herceg” tannal és egyebekkel. Ha a szorosabb értelemben vett tagok vagy ezen „egyházakhoz” tartozó „hívők” mellé odasoroljuk a szimpatizánsokat és érdeklődőket is, valószínűleg sok tízezer emberrel számolhatunk. A püspöki konferencia körlevele tehát már nagyon is aktuális volt.
A társadalmi probléma fontossága ellenére a körlevélnek nem sok ismertetése vagy bírálata jelent meg a nyomtatott magyar sajtóban. A legmerészebb megoldást a Magyar Fórum választotta: a teljes terjedelmében közölt körlevélnek ugyanis a szerkesztők a Mindent elfelejteni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erősíti címet adták. A mondat csakugyan szerepel a szövegben, ezért formálisan nehezen támadható a megoldás. Csak éppen az MKPK arra utalt, hogy a kommunizmus igyekezett lerombolni a vallási és nemzeti identitást, a főcím viszont azt sugallja, hogy éppen a körlevél buzdít magyar és keresztény azonosságunk elfelejtésére.
Ennél sokkal tovább mentek a különféle internetes honlapok. Az Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház nevű szervezet a következő gondolatokkal kezdte állásfoglalását: „A magyar katolikus konferencia legfrissebben kiadott körlevelével az arcátlanság új csúcsait ostromolja. Megfeledkezve évezredes irtó hadjáratáról, melyet a pogánynak nevezett vallások és hívőik ellen folytatott – pénzt, energiát nem kímélve és aljas hazugságok szövedékét szőve –, most újabb rúgásra lódítja lábát a már földre került ellenség ellen, a totális kiirtás nem éppen szeretettől vezérelt célját újra szeme előtt lebegtetve.” És ahogyan az internetes folklórban lenni szokott, ez a reakció még a szalonképesebbek közé tartozik, hiszen számtalan nehezen minősíthető és idézhetetlen vélekedés született a püspöki konferencia tagjainak származásáról és a körlevél ebből következő valódi indítékairól.
Ez a világhálóra visszaszorult fortyogás talán csupán valóban hazafias buzgalomból és némi tudatlanságból táplálkozik. De az is lehet, hogy sokkal mélyebb, esetleg üzleti természetű érdekeket sértett a katolikus tanítás tisztaságának megőrzése mellett kiálló püspökkari körlevél.
origo.hu
Eltűnt egy ALDI-ból egy 15 éves fiú Budapesten
