Se veled, se nélküled

Immár hivatalos a sportág berkeiben hetek óta nyílt titokként kezelt hír: Vereckei Ákos viszszatér korábbi edzőjéhez, Sári Nándorhoz. A kétszeres olimpiai bajnok kajakos azért csatlakozik Sári csoportjához, hogy Kammerer Zoltánnal ütőképes, világbajnoki aranyéremre esélyes párost alkosson. Részleges szakmai önállóságáról azonban nem hajlandó lemondani, különösen ősszel az edzések javát egyedül, s ami még meglepőbb, a triatlonista Kuttor Csaba segítségével végzi.

Ellenfelei, bírálói, sőt korábbi csapattársai bizonyára azt gondolják, Vereckei Ákos megint agyal. Miért nem áll be zokszó nélkül a sorba, miért jár külön utakon?
– Senkit sem akarok megbántani, de ideje túllépni a kajak-kenuban nálunk lassan fél évszázada honos szokásokon. A falkában való örökös edzés nemcsak jobb teljesítményre ösztökél, hanem fel is őröl. Ha például az edző egy tízszer négyperces tréninget vezényel, akkor azt a tíz tanítványa tízféleképpen hajtja végre. Van, aki az elejét, van, aki a végét nyomja meg, van, aki végig vizezik, van, aki leszakad, és így tovább. Pedig csak egyféleképpen lehet jól végigcsinálni az edzést. Van olyan munka, amit egyedül hatékonyabban el lehet végezni, mint csoportban. Én már régóta szorgalmazom ezt. Körülbelül négy éve járom a saját utamat, s a tapasztalataim szerint előbbre is léptem.
– A Pekingben egyesben elért hatodik hely, továbbá ez az év, amikor ki sem jutott a világbajnokságra, nem feltétlenül ezt bizonyítja.
– Mutasson valakit, aki a kajakosok közül többre vitte! Nem csapathajóban, hanem egyéniben. Az idei év pedig másról szólt. Eredetileg nem is akartam a világbajnokságon indulni, csak egy megkésett próbálkozás erejéig ültem be a második válogatón Sári Nándor négyesébe Kammerer Zoltánnal és Kucsera Gáborral. Ami viszont arra feltétlenül jó volt, hogy megerősítsen korábbi meggyőződésemben: csak akkor van értelme csapathajóban versenyezni, ha világklasszisok alkotják a legénységet. Be kell látnom, ezt akár kényszernek is nevezhetem, erre csak Sári Nándor csoportjában van esély.
– A gyakorlatban hogyan fog működni a se veled, se nélküled edzésmódszer?
– Az ősszel többnyire egyedül evezem, olykor azért megjelenek a közös tréningeken is, hogy a többiek lássák, milyen teljesítményre vagyok képes, s mivel kell a külső kontroll, alkalmanként Nándi elkísér egy-egy edzésen. A téli munkát lehet közösen végezni, tavasszal pedig beállok a sorba, az lesz ritkább, mikor önállóan kajakozom.
– A magyar kajak-kenu a várakozásokat alulmúlva is két aranyérmet szerzett Pekingben, Kuttor Csaba viszont a sértés szándéka nélkül nemzetközi szinten középszerű triatlonista. Ha ő újat tud önnek mutatni, abból az következik, hogy a kajak-kenu amatőr sportág, nemde? Arról már nem is beszélve, hogy a döntése erős kritika a magyar edzői karra nézve.
– Tetszik, nem tetszik, a triatlonban fejlettebbek az edzésmódszerek. Avagy úgy is fogalmazhatnék, a kajak-kenuban nem mi estünk vissza az elmúlt években, hanem a riválisok hagytak minket faképnél. Kuttor Csaba több olyan tanácsot adott, amiket az edzéseimbe építve érzem, hogy a javamra
válnak.
– Mire lesz ez elég, avagy mi a célja a következő évre és 2012-re nézve?
– Nem akarok szerénytelennek mutatkozni, de két olimpiai aranyéremmel a hátam mögött engem csak az aranyérem motivál. Megvan rá az esély, hogy Kammererrel jövőre jó kettest alkossunk, s az sem zárható ki, hogy Londonban ismét győzelemre esélyes négyesben üljek.