Virágéletű pillanatok

Kőszálon termett sajgó liliom címmel a magyar szecesszió bútortervezőinek munkáiból nyílt kiállítás az Iparművészeti Múzeumban. A műveket nem csak elismerés, értetlenség is fogadta – erre utal a Molnár Ferenc vígjátékából kölcsönzött cím.

Érvényre juttatni és megszilárdítani a magyar közönség körében a jó ízlést, az érzéket a szép formák iránt fölébreszteni és tovább művelni, a művészi alkotások iránt az érdeklődést minél általánosabbá tenni, előmozdítani mindent, ami feltétele, hogy hazai iparunk művészileg fejlődjék – Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter nyomán így fogalmazta meg 1897 júliusában programját a Magyar Iparművészet első száma. A Magyar Iparművészeti Társulat, a múzeum és az iskola közlönyének krédója egybecseng a XIX. század végén megszülető, magyar szeceszszió hitvallásával, amely az emberi környezet egészének megnemesítését tűzte ki célul.
A millenniumi esztendőket nemcsak az újra fellángoló historizmus vagy a nemzeti eklektika fémjelzi, az iparművészeti társulat által meghirdetett modern nemzeti irányzat építészeket, képző- és iparművészeket serkentett új gondolatokra a talmi, stílusokat utánzó, polgárias lakáskultúra hosszú árnyékában. A szellemesség, a praktikum, a játékosság és a kifinomult ízlés érhető tetten az Iparművészeti Múzeum most megnyílt bútortörténeti kiállításán, amely a „hosszú századforduló”, az 1896 és 1914 közötti évek szecessziós bútortervezését mutatja be.
A velencei művészeti kiállításon vagy éppen a torinói világkiállításon egykor több ízben is sikert arató bútorokat a kiállítás kurátora, Somogyi Zsolt négy egységbe csoportosította, archív felvételek segítségével az eredeti környezetben is bemutatja. Így a magyar szecesszió kezdeteit, a magyaros stílust fémjelző Faragó Ödön lakószobájának tárgyai visszaköszönnek ránk az 1912-es Lakásművészet folyóirat lapjairól is, archív fotó őrzi Erzsébet királyné kerti szobáját, amely bútorainak másodpéldányai Londonból érkeztek a tárlatra. A nemzetközi hatásokat is művészetébe építő
Spiegel József, Horti Pál művei éppúgy megtekinthetők a kiállításon, mint a Gödöllő Művésztelep alkotóinak „tiszta forrás” keresése, Lajta Béla, Vágó József, Kozma Lajos késő szecessziós munkássága.