Vita a horvát–szlovén megállapodás után

Jadranka Kosor horvát és Borut Pahor szlovén kormányfő szeptember 11-i ljubljanai megállapodása, miszerint Szlovénia feloldja a horvát uniós csatlakozási tárgyalások tavaly december óta tartó blokádját, Horvátország pedig cserébe ünnepélyesen kijelenti, hogy a csatlakozási folyamatban részéről benyújtott dokumentumok semmilyen értelemben nem előlegezik meg a két ország között még eldöntetlen határt, nem szűnő vita tárgya mindkét országban.

Az ellenzék és a kormányzó pártok soraiban is feltámadt a gyanú, hogy nem ér annyit ez a kompromisszumos megoldás, mint amennyire a miniszterelnökök becsülik. A szlovén hazafias jobboldal két vezére, a horvátellenességéről közismert Zmago Jelincic, a Szlovén Nemzeti Párt (SNS) és Radovan Zerjav, a Szlovén Néppárt (SLS) elnöke állt az elégedetlenkedők élére. Előbbi szerint Pahor elárulta a szlovén nemzeti érdekeket, az utóbbi kilátásba helyezte: népszavazást fog kezdeményezni Horvátország EU-tagságáról. Janez Jansa volt kormányfő, a jobbközép Szlovén Demokrata Párt (SDS) elnöke sajnálkozását fejezte ki, hogySzlovénia homályos ígéretek fejében lemondott a blokádról, az egyetlen hatékony eszközről, amellyel a mihamarabbi uniós csatlakozásban reménykedő horvátokat az igazságos (értsd: Szlovéniának kedvező) határkijelölésre rábírhatja. Horvát oldalon Stjepan Mesic államfő lelkesen ünnepelte, hogy Kosor aszszonynak sikerült „gólt lőnie” a szlovénok kapujába. Először az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (SDP) is üdvözölte a megállapodást, majd firtatni kezdte, vajon minden részletet elárultak-e arról.
A gyanú nem alaptalan. Egy ilyen nyilatkozat, mint a mostani, megtételét Horvátország már korábban is felajánlotta, Szlovénia azonban nem elégedett meg vele, célravezetőbbnek tartotta az uniós csatlakozás blokádját. Feloldásáért valóban nem sok konkrét engedményt kapott, hacsak nem számítjuk annak, hogy menesztették a horvát szakértői csapat legkompetensebb tagját, Davorin Rudolf tengerjogi szakértőt. Megállapodtak a nemzetközi közvetítésben, amit Szlovénia eddig elvetett. Most azért ment bele, mert annak alapja Olli Rehn uniós bővítési biztosnak a határkérdés megoldására tett második javaslata lenne. Ezt azonban annak idején Horvátország nem fogadta el. A két javaslatban közös volt, hogy a döntés nemzetközi egyeztető fórumon szülessen meg. Míg azonban ennek tagjait az első változatban a két érdekelt országból delegálnák, illetve javaslata alapján választanák, s megegyezés hiányában a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) döntene, addig a szlovén érdekeknek kedvezőbb második javaslatban az EU jelölné ki, s az ICJ szerephez juttatása homályban marad. A felek megállapodtak abban is, hogy a határkérdés rendezésének alapja az 1991. június 25-én, vagyis a Szlovénia függetlenné válásakor érvényes állapot lesz a vitatott határszakaszokon (a Muravidéken, Isztriában és a Piranói-öbölben). Ez sem újdonság, de az akkori állapotot változatlanul nem egyformán értelmezik.
A mostani megállapodással tehát csak rövid távon jártak jól: Horvátország folytathatja a csatlakozási tárgyalásokat, de továbbra is fennáll a veszély, hogy Szlovénia népszavazáson „csapja be előtte az ajtót” az EU-ba. Szlovénia ezzel kilépett a rosszfiú szerepéből, de mivel még egyszer nem élhet a blokád lehetőségével, ébren kell tartania a horvátok veszélyérzetét a népszavazás rémével. Pillanatnyilag mindkét kormánynak jól jön ez a „feltupírozott” siker, hosszú távon azonban fenntartja a feszültséget.