Arány-metszés

Elefánt úr és Egérke az anyakönyvvezető elé járulnak, mondván, szeretnének egybekelni. Elvileg az anyakönyvvezetőnek bólintania kellene, de csak kibukik belőle: nem hamarkodták el? Biztos, hogy összeillenek? Egérke kissé elpirul, majd a hasára mutat: már megesett a baj. Az aranymetszés annyi, hogy a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik az egészhez, de az arányok, túl uncián és Óperencián, túl Hencidán és Boncidán is fontosak. Mindez Godzilla nyomán akként is kifejezhető, hogy a méret olykor a lényeg. Nagyon nem mindegy, hogy mi mekkora. Pár centin is múlhat. Törzs Jenő sámliról csókolt, hogy lefelé csókolhasson, mert egy nő nem lehet magasabb a férfinál – a hagyományok szerint.
A mérték a méret magasiskolája, és nemegyszer a súlyból következik. Súly, hely, tömeg. A fizikától az erkölcsig terjed jelentésük, jelentőségük, és mindent összevéve rendet eredményeznek. A természet rendjét. A kozmosz harmóniáját. Amit szabad Jupiternek? Helyedre, Néró. A nagyság átka? Csekélységünk. A bolygó csak visszaverheti, a csillag bezzeg sugározhatja is a fényt. Előjoga. Szíve joga. Önsúlyuk alatt a legerősebb csontú dinoszauruszok is összeroppantak bizonyos súly fölött. A legszélesebb fesztáv, amely nemére nézvést amúgy madáré lehet, hozzávetőleg három méter. Arisztotelész fizikája szigorúan hierarchikus. E fizika megdőlt, ám a Föld sarkaiból kifordulva is a talpunk alatt maradt, és az ég sem szállt el a fejünk fölül.
Az evolúciós versenyben állítólag az nyer, aki tiszteli az arányokat, igen ám, de mit kezdjünk az emberrel, aki gyakorlatilag a legkevésbé sem tiszteli saját határait? Az ember, aki már eddig is enyhén szólva túlnyerte magát az evolúciós versenyben, mindig is átlépett a Rubiconon, a rá kiszabott határokon, és sohase ragaszkodott az aránymetszés törvényeihez. Amely szerint például a mamut reménytelenül nagyobb és erősebb őnála.
Ami önbizalom egyfelől, az másfelől aránytévesztés. Vajon e nélkül az aránytévesztés nélkül képes lett volna-e az ősember elhinni fegyverek által ígért hatalmát a nálánál sokkalta nagyobb vadállatok fölött? Ahogy a sportban a győzelemhez elengedhetetlen a lehetetlenség reménye, úgy a fegyver alkalmazása során is elengedhetetlen a hit: sikerülni fog. Az ősemberek tudták, hogy fegyvereik által lényegében arányokat sértenek meg, és vesznek semmibe, mintegy a természettörvényt cáfolják, és a természetet alázzák. Kultúrájukban a vadászat ezért lesz mágikus cselekedet, amelynek sikere mindig egyfajta kisebb csoda. Dávid és Góliát története vagy épp a leleményes Odüsszeusz győzelme a nálánál sokkal nagyobb Küklopsz fölött mind-mind e nagy, korai aránytévesztést dokumentálja. E nélkül az aránytévesztés nélkül az ember sohase válhatott volna óriássá, copyright Iljin–Szegál. Ez az aránytévesztés űzte fajunkat a sarkvidékekig, taszította mély bányákba, és vonzotta fel a Holdra – copyright Madách Imre: „vonzza, űzi és taszítja egymást”. Ép elmével, a világrend letéteményeseként melyik futóbolond hinné el magáról, hogy hatalmasabb lehet, mint egy bálna vagy egy mamutfenyő, és kérdem én, melyik őrült állna Szajan-Susenszkojénél a Jenyiszej elé, ekképp kiáltván föl mint gát: állok elébed, csak a testemen át?
Vegyük észre: a hódításhoz, az invázióhoz, a kolonializáláshoz mindig fel kell függeszteni, zárójelbe kell tenni az épp aktuális arányokat. A hódítás így értelmezve: fantazmagória. Nem véletlen, hogy a hódítók szinte mind egyben fantaszták is. Esetük egyébként híven példázza, hogy ugyanaz az aránytévesztés, amely egy ideig megdicsőít, egy idő múlva romlásba is vihet. Hitlernek sohase volt arányérzéke. Sohase figyelt okvetetlenkedő tábornokaira vagy épp a térképre. A következőképp okoskodott: ha az ősember túljárhatott a mamut eszén, akkor az árják miért is ne győzhetnének ugyanezzel az erővel a nagy Szovjetunió fölött? Hitlert később ugyanaz az attitűd sodorta önmegsemmisítésbe, amely által előbb sikerre vitte rémálmait.
A bioszférát felsőbbrendű, nietzschei emberként igába hajtó emberiség most hasonló fordulópont előtt áll. Ugyanaz az attitűd, amely eddig sikeressé tette, immáron veszélyezteti. Most már az mentené meg a végső öszszeomlástól, ha végre észrevenné magát. Ha magasabb szinten ismét ráébredne bizonyos arányokra és törvényekre. Vagy már ott tartunk? Nyelvi szinten a legbrutálisabb környezetkárosító beruházást is környezetbarát biopanírba, biopapírba csomagolják. És ez nem kis szó. Kezdetben volt az Ige? Az is szó volt kezdetben. Úgy gondolnánk, ma már senki sem mer előállni merész természetátalakító utópiákkal. És akkor egyszer csak jön Bill Gates a nagy ötlettel: „Gyilkoljuk meg a hurrikánokat!” Őneki erre is van megoldása. Normális ez az ember, hahó?
A huszonegyedik század megteremtője „klíma” primissimaként a felmelegedési világpánik hatására visszatért a legrosszabb tizenkilencedik századi forgatókönyvekhez. Buffalo Bill és Verne Gyula korába, Buffalo Bill Gates. Mert akár egy Verne-könyv címe is lehetne: Hurrikángyilkosok az Atlanti-óceán fölött. Utazás a Föld középpontjába és hurrikángyilkosság. Szelídítsük meg a hurrikánokat, sok-sok hajó, csövek meg miegymás. A fiatal Karinthy élvezte volna, de mi?
Bizony, végtelenül elkeserítő, hogy egy olyan ember, akit a Windows program megalkotójaként mégiscsak a természettudomány világába volnánk hajlamosak sorolni, ennyire tudománytalanul gondolkodik. Egy ember ötvenmilliárd dollárral a zsebében nekem ne legyen kiskamasz! Egy ilyen kaliberű, kvalitású ember nem álmodhat rosszul, mert ha egy ekkora ember ennyire primitíven álmodik, akkor a világ nincs biztonságban. Ez megváltoztatja a jelenkor kockázati besorolását. Figyelem, szellemi terrorveszély!
A hurrikánok, akárcsak a napkitörések vagy épp a szupernóvák, hozzátartoznak a kozmikus rend eredeti arányaihoz. A hurrikánok megszelídítésének ötlete ostobaság. Legalább akkora ostobaság, mint volt egykor az orosz folyók délre terelésének ötlete. Az orosz folyók szerencsére ma is északra folynak, de azért az Aral-tó csak belehalt a nagy álmodozásba. Némely mohamedánok javasolták a Micimackó betiltását, mert szerepel benne Malacka, és ez disznóság. Szerintük. A következő lépés: Bill Gates javasolni fogja, tiltsák be Shakespeare Lear király című drámáját, mert alkalmas a légkör nyugalmának megzavarására – „Fújj, szél”.