Dunaszerdahely
Tavaly november elseje óta senkinek sem kell elmagyarázni, mit jelent Szlovákiában a Dunaszerdahelyi AC és a pozsonyi Slovan közötti labdarúgó-mérkőzés. Hivatalosan a mai napig nem tudjuk, hogy a szlovák kommandósok miért rontottak rá a szerdahelyi szurkolótáborra, miért vertek agyba-főbe tucatnyi embert, s kis híján holtra az élete első mecscsére kilátogatott Lengyel Krisztiánt. (A súlyos sérüléseket szenvedett fiatalembernek azóta saját, fekete színű széke van a VIP-lelátón, de tegnap sem itt, sem máshol nem láttuk.) Nem hivatalosan amúgy pontosan tudjuk, mi és miért történt. Az egy évvel ezelőtti találkozóra Magyarországról is érkezett durván ezer drukker, a keményebb fajtából, és nem kizárólag azért, hogy sportélménnyel gazdagodjon. Hanem hogy megünnepelje az első bécsi döntés hetvenedik évfordulóját. A magyargyűlölet örvényében egyre mélyebbre süllyedő szlovák hatalomnak ez már sok volt. 1991, a fradisták emlékezetes pozsonyi elpáholása óta a DAC–Slovan különben is a nemzeti szembenállás kifejezésének a színtere. Mint Csíkszeredában a Sport Club– Steaua hokimeccs.
Egy év alatt sok víz lefolyt az itt, a közelben elterelt Dunán. Mondvacsinált okokra hivatkozva idén augusztus 21-én Sólyom László magyar köztársasági elnököt nem engedték be Szlovákia, életbe lépett a magyar kisebbséget diszkrimináló szlovák nyelvtörvény. (S ami kissé furcsa, sőt gyanús, Magyarországon is a dunaszerdahelyi rendőrterror után szigorították a stadionokban a rendőri intézkedést, kitiltva a „nem oda illő” feliratokat és rigmusokat.)
Éppen a feszült politikai légkörre való hivatkozással halasztották el szeptember 13-ról október 28-ra az idei DAC–Slovan összecsapást. Hétköznapra, délután fél hatos kezdéssel, hogy lehetőleg Magyarországról és Pozsonyból is minél kevesebben érkezzenek.
Durván nyolcezren így is öszszegyűltek, a lelátok szinte teljesen megteltek a kezdésre. S bár a törvény tiltja a használatukat, nem kellett nyomozni a magyar nemzeti jelképek után. A magyar sálat, Nagy-Magyarországgal és magyar címerrel díszített meggypiros pólót viselő, Gyöpös becenevű szurkolót meg is kérdeztem: szabad? „Persze, mindent szabad, csak a zászlóra ugranak. Pozsonyban egy multinál dolgozom, ott se szólnak, ha magyarul beszélek.” Zoli másképp látja a helyzetet, szerinte ferde szemmel néznek arra, aki a fővárosban magyarul szólal meg. Az egyik helyi kolléga pedig azt mesélte, a hivatalokban, ahol eddig magyart használták, érezhetően szlovákra váltottak.
A Felvidéken sem egységes a magyarság. Ezt a focimeccsen is megtapasztalhattuk. A mérkőzés kezdetekor a keleti lelátón végiggördült egy hatalmas, több mint ötven méter hosszú magyar zászló, felcsendült a Himnusz, miközben a főtribün népe zömében ülve és csendben szemlélődött. A helyi kemény mag nem ijedős, hol a „Ria-ria Hungária”, hol az „erdélyi változatról” átköltött „Magyarországé, Magyarországé, lesz még Felvidék Magyarországé!” csendült fel, csak a Slovant gyalázó rigmus szólt szlovákul. A 18. percben – tavaly akkor tört ki a balhé –, „Soha többé rendőrterrort!” feliratú drapériát függesztettek ki a nézők, s egy percre feketébe burkolózva hátat fordítottak a játéktérnek.
Szerencsére a durván kétszáz fős Slovan-tábor és a rendőrség is passzívan figyelte az eseményeket.
A DAC kezdőcsapatában két magyar, Novota Jan, azaz Jani és Bognár Zoltán lépett pályára, a kispadon pedig Németh Krisztián (nem az U20-as klasszis) és Lénárt Tamás, valamint tiszteletbeli magyarként az NB I-ből ismert macedón Alekszandar Bajevszki várt bevetésre. Aki ezt kevesellné: szlovák egy sincs a keretben, légiós annál több, Kanadától Litvániáig széles skálán. Maga a labdarúgó-mérkőzés olyan volt, mintha csak egy átlagos NB I-est láttunk volna. Elfogadható iram, sok hiba, kevés szép jelenet. A meccs így időről időre átment nemzeti és politikai tüntetésbe, utóbbi jeleként az MKP-t elhagyott Bugár Béla is megkapta a magáét: „Bugár Vojtech takarodj MOST!” A 62. percben a sokadik petárdarobbanás és foganatlan figyelmeztetés után a játékvezető tíz percre félbeszakította a találkozót. Az izgalmak ezután is kiszorultak a pályáról, mintha egy vendégjátékost megdobtak volna, a műsorközlő közölte is, még egy kihágás, s a bíró berekeszti a játékot.
A végén az egyik Slovan-játékosnál elpattant a húr. Amikor lecserélték, Masaryk (nomen est omen) beintett a hazai közönségnek. Csak az eredmény nem változott. Maradt a 0-0, amit a dunaszerdahelyiek sikerként értékeltek. A DAC ezzel továbbra is ötödik, hét ponttal lemaradva a Besztercebányától, a pozsonyi Slovan pedig második a Zsolna mögött.
Ezt persze csak mi mondjuk így. De legalább Dunaszerdahely tartja magát.
origo.hu
Mutatjuk a drámai, halálos vízi balesetben megsérült hajót
