Oda a nagy ház

S Z Ó L Ó

Az ember a Lada mellett áll, mutatja, mit kell kipakolni a csomagtartóból. A vékony férfi engedelmesen hordja és rakja a földre a használt holmit: könyvet, vasalót, bakelitlemezt, aggregátort, gyerekoverallt, rádiót – mindent, ami bolhapiacra való. Ez itt persze nem bolhapiac, csak a tejes melletti placc a földön, épp szombat van, a tejeshez sokan jönnek, előbb-utóbb átesnek a ponyván, és megakad valamin a szemük. A vékony férfi valamit elronthat, mert a ladás lekever neki egyet, erre az behúzza a nyakát, és gyorsít. A ladás beül az autóba, a vékony ott marad, megpróbálja elsózni az árut. A bevételből neki is jut egy-két rakétára való.
„A csicska alávetett személy, aki félelemből, tiszteletből, anyagi érdektől hajtva vagy befolyásolhatósága okán viselkedésében és szavaiban más(oka)t maga felett állónak ismer el, előtte vagy előttük meghunyászkodik, azt vagy azokat alázatosan kiszolgálja.
Eredetileg V alakú paszomány a tisztiszolga zubbonyujjának elején, amely a tisztiszolgák jelképévé vált, ezáltal a szó később magát a személyt jelentette.” (szlengblog)
A legfelháborítóbb, amikor a rendőrség és a sajtó felfedezi a spanyolviaszt. Magyarországon köztudott, hogy vannak csicskák, több ezren, egyes helyeken rabszolgának hívják őket, miként az sem nagy titok, hogy jogosítványt lehet vásárolni. De ahogy nem azonosítják a hamis vezetői engedélyeket a rendőrök az életben – a jogosítvány megszerzéséhez minimum írni-olvasni kell tudni, anélkül képtelenség letenni a KRESZ-vizsgát –, ugyanúgy elfordítják a fejüket, amikor megpillantják mondjuk ezt a magányosan ácsorgó, sovány férfit a főút mellett, a ponyvánál. Pedig odamehetnének hozzá, elkérhetnék az igazolványát, a lakcímkártyáját, a kereskedői engedélyét, hisz mégiscsak közterületen árusít, és talán gyorsan kiderülne az is, hogy ennek a férfinak semmiféle papírja nincs. Csakhogy faluhelyen, kisvárosban a dolog másként történik. Megy a rendőrautó, benne a rendre vigyázva forgatja a fejét a két rendőr; az egyik odaszól a másiknak: Nézd, már megint ott a Józsi, kitette a placcra a Karesz. És szépen mennek tovább.
Sorolhatjuk az eseteket. Ismerősöm mutatja, melyek azok a házak, amelyekből kiforgatták a tulajdonost. Úgy szokták, mondja, hogy a tulaj eladósodik, meg iszik is, adnak neki kölcsönt, és hogy vissza tudja fizetni, odaveszik szolgálni. Tán kap valami kis pénzt, de folyton kölcsön is kér, mert inni csak kell, és a kis pénz arra nem elég. Így az adósság nemhogy csökkenne, de szépen gyarapszik, és hipp-hopp, oda a nagy ház. Már a gazda nevén is van. Hogy mi történik ezután a nincstelenné vált emberrel? Sok választása nem marad: beköltözik rabszolgának a birtokra, ahol egy idő után elfogy a maradék önérzete is, a függés jelenti a biztonságát. A többi már igazán a gazdán múlik. Van, amikor a csicska papírjait használja rendőrségi feljelentésre, szabálysértési eljárás kivédésére, cégalapításra, de az is lehet, hogy tényleg nem kell mást tennie a csicskának, csak disznót takarítani, és leadni a nyugdíját. A csicskában általában az a legjobb, hogy meg lehet alázni, és ebben talán benne van a revánsvágy is. A csicska ugyanis az esetek többségében magyar, a gazda meg cigány.
Nyilvánvaló persze, hogy a csicskatartás, e modern kori rabszolgaság problémájának a megoldása nem rendőrségi kérdés. Meg is hátráltak előle a hatóságok Békésben, mert bizonyítani szinte lehetetlen, és nehéz olyan sértettet találni, aki lelkileg elég erős lenne ahhoz, hogy a vallomását fenntartsa. A rendőrség nyilván csak kényszerszereplő, de mit lehet tenni egy olyan országban, ahol a szociális háló lyukán egy csorda elefánt is átfér, ahol hiányzik a globális szemlélet a társadalmi kérdések megoldásához, mert a hatalom birtokosait csak azok a területek és projektek érdeklik, amelyek mellé sok, lehetőleg uniós pénz is van rendelve. Meg egyébként is, a csicskasorban lévő ember nem az a kimondott politikai célszemély. Érdekérvényesítő képessége nulla, szavazni nem szokott. Itt vége is a történetnek?