Feltöltődés az Ájurvéda fellegvárában

V I L Á G U T A Z ÓIsten saját országának nevezik Indiában Kerala államot, amely az ősi gyógyászat, az Ájurvéda egyik fellegvára. A kezelések mellett persze a tengerért és a csodás természeti látnivalókért, kulturális kincsekért is érdemes repülőre ülni. A testi-lelki feltöltődésnek megvan az ára.

Elefánt baktat a Kerala állambeli Kovalam városka széles fövenyű tengerpartján, hátán egy olasz fiatalemberrel, aki éppen itt, Dél-Indiában keresi szerelmét. A gazdag, gyönyörű, ám eddig szörnyen magányos lány már alig várja, hogy végre találkozzanak. Nagy meglepetésre nem kell számítani, a történet ugyanúgy folytatódik, mint az évente készülő ezernél is több indiai film szinte mindegyikénél: kicsit szenvedünk, majd táncolunk és énekelünk, jön néhány elefánt, végül a szerelmesek egymásra találnak és mindenki boldog lesz. A szappanopera forgatására véletlenül toppanunk be, de ha már így alakult, a rendező biztat bennünket, maradjunk csak, nem zavarunk. A helyszín talán fontosabb is, mint maga a történet, ezért is lesz az alkotás címe: Szerelem Keralában. Merthogy India déli államáról, amelynek fővárosa Thiruvananthapuram, egyszerűbben Trivandrum, nem túlzás azt állítani, földi paradicsom. Pontosabban „Isten saját országa”, ahogyan a helyiek nevezik. India egyik leggazdagabb és legfejlettebb térsége ez, egészen más világ, mint amivel a zsúfolt Delhiben vagy a mindig lüktető Mumbaiban, az egykori Bombayben találkozhatunk. A csaknem negyvenezer négyzetkilométeres államban három magyarországnyi ember él, de még sincs tömeg, legalábbis messze nem akkora a zsúfoltság, mint az ország északabbra fekvő nagyvárosaiban. Kerala az ősi indiai gyógyászat, az Ájurvéda – ami szanszkrit nyelven az élet tudományát jelenti – egyik fellegvára, így a szálláshelyek többsége különleges terápiás lehetőségekkel várja az ide érkezőket. Az egészséges életmód ráadásul nem csupán a turistacsalogatásról szól, hanem fontos része az itt élők gondolkodásának. Sokan vegetáriánusok, vagy ha esznek is húst, akkor csirkét vagy halat fogyasztanak, nem vagy csak ritkán isznak alkoholt, s a turisztikai hivatal meghívására Keralába érkezett magyar újságírókon kívül gyakorlatilag senki nem dohányzik. Rengeteg a gyümölcs, talán a legnépszerűbb a piros banán, s gyakorta használják a kókusz különféle származékait, olajában sütnek például, illetve azt használják a masszázshoz is. Az egészségfilozófia lényege a nyugati orvoslással szemben nem a betegségek kezelése, hanem azok megelőzése. S ennek meg is látszik az eredménye – meséli vezetőnk, Krishna Varier – Keralában a várható élettartam, 80-85 év. Fontos adat, hogy az írni-olvasni tudók aránya 99 százalék, az egy családra jutó gyerekek aránya pedig 1,7, vagyis a több mint egymilliárdos lakosságú India nagy részével szemben itt csökken a lélekszám. A helyiek malajálamul beszélnek, ami összesen körülbelül negyvenmillió ember anyanyelve, egyike India 22 hivatalos nyelvének. De szinte mindenki tud angolul is, vásárlás, utazás, szállásfoglalás esetén nem okoz gondot a kommunikáció. A keralai lakosság körülbelül 55 százaléka hindu, negyede muzulmán, csaknem húsz százaléka keresztény.
Pénzkereseti lehetőséget az idén válságban tengődő turizmus mellett sokaknak a halászat jelent, Indiának pedig dollármilliárdjai származnak évente ebből az ágazatból. Kochi városban jutunk el egy tengerparti halpiacra, ahol a frissiben kifogott árura, akárcsak egy árverésen, hangosan licitálnak a vevők. Az viheti a halakat, aki a legtöbbet adja értük. Többségük vendéglős, akik még így is kedvező áron juthatnak hozzá az alapanyaghoz. Az egyik árusnál még cápát is kínálnak, de megnyugtat, nem a strand közelében, hanem messze, a nyílt vízen fogták.
Érdekes kirándulást tehetünk a Trivandrumtól 85 kilométerre, Tamil Nadu államban fekvő Kanyakumariban, ami India legdélebbi pontja, egyben mitikus hely a hinduk számára. Úgy tartják, aki itt, az Arab-tenger és az Indiai-óceán találkozásánál megmártózik a vízben, az az ősök előtt tiszteleg. S egyben a tamilok nagy nemzeti művét, a Thirukkuralt szerző, Krisztus után 200 körül élt Tiruvalluvar előtt is, akinek negyven méter magas sziklaszobra a part közelében, egy kicsiny szigeten áll. Nagy a nyüzsgés erre, a környék gyakorlatilag egy hatalmas piac.
Aki viszont inkább a teljes nyugalomra vágyik, annak az Allepey környéki édesvizű tavakat és lagúnákat érdemes felkeresnie, ahol remek hajóutakat tehet. Ezek a vízi járművek úszó házak, ahol szoba, konyha is a vendégek rendelkezésére áll, megfelelő személyzettel. A rizsföldekkel és pálmaerdőkkel övezett víz nyugalmát legfeljebb a rengeteg kacsa töri meg, más zavaró körülményre nem kell számítani. A délben kezdődő, másnap délelőttig tartó túra három étkezéssel két főre körülbelül kétszáz dollárba kerül.
Dél-India tényleg minden igényt kielégítő úti cél, az egyszerű, életszagú szálláshelyektől a luxusig, a hátizsákos turizmustól a gyógykúrákig számtalan lehetőség kínálkozik. Egyetlen probléma az ár, főként az odajutás költsége, hiszen egy európai átszállással Delhibe vagy Mumbaiba lehet utazni, onnan még egyszer repülőre kell szállni, ha nincs több napunk arra, hogy szárazföldön tegyük meg a nagy távolságokat. Az utazásszervezők 5-600 ezer forinttól hirdetik a túrákat, aminél egy jó helyi vezető megtalálásával biztosan ki lehet hozni valamivel kedvezőbb költségvetést is, s az indiai állami légitársaság akcióit is érdemes figyelni.

Mankó: Pestről frankfurti átszállással Mumbaiba érdemes utazni, onnan pedig helyi járattal Kochiba vagy Trivandrumba. A helyi légitársaságok (Air India, Jet, Kingfischer) többnyire megbízhatók.