Hazudott Blair Irakról?

A Blair-kormány már 2002 februárjában elhatározta, hogy az Egyesült Államok oldalán megtámadja Irakot azzal a szándékkal, hogy eltávolítsa Szaddám Huszeint az ország éléről. Ez a szándékos félrevezetés a lehető legmesszebb menő titoktartást tette szükségessé, aminek az lett az eredménye, hogy a hosszú ideje szándékolt katonai akcióra a hadsereget nem lehetett időben és kellőképpen felkészíteni.

Álcázandó, a brit hadsereg kezdetben síléceket tartalmazó csomagokat küldött Irakba, és az egyik egységnek katonai szállítógépek híján utasszállító repülőgépen kellett a frontra utazni úgy, hogy minden katonának öt töltény volt a zsebében, és minden más felszerelést a többi utassal együtt kellett feladni, mint közönséges útipoggyászt. Néhány katonánál a repülőtéri biztonsági alkalmazottak megtalálták a töltényeket, és könyörtelenül elkobozták tőlük.
Ilyen bizarr esetekre derített fényt a brit Sunday Telegraph London iraki inváziójával kapcsolatban. A konzervatív lap szerint – amely meg nem nevezett katonai forrásból származó szóbeli értesülésekre, valamint jókora dokumentumanyagra építi leleplező írását – hasonlóan elképesztő készületlenségre vallott, hogy a brit szárazföldi egységek kommunikációs berendezései „déltájban órákra megbízhatatlanná váltak a hőség miatt”.
Gordon Brown egyébként vizsgálatot rendelt el az ügyben, az így felállított rendkívüli bizottság Sir John Cilcott vezetése alatt kedden kezdi meg munkáját. A Sunday Telegraph oknyomozásából ugyanakkor már kiviláglik, hogy Tony Blair, az akkori miniszterelnök szándékosan félrevezette a parlamentet és a közvéleményt, amikor még hetekkel a hadjárat megkezdése előtt is tagadta, hogy Nagy-Britannia az Egyesült Államok oldalán támadásra készül Irak ellen, hogy a beavatkozásnak nem Szaddám Huszein eltávolítása a célja, és hogy Irak részéről tömegpusztító fegyverek bevetésének veszélye fenyegeti a világot.
A brit fegyveres erőknél szokásos hadjáratvégi zárójelentésekből az is kiderült, hogy a katonai siker csak az iraki fegyveres erők „harmadrangú” minőségének volt köszönhető, és hogy Bagdad eleste után a brit hadvezetés nem tudta, milyen további feladatok várnak rá.
A külügyminisztérium csak 2003 februárjában, három héttel a hadjárat kezdete előtt hozta létre azt a csoportot, amelynek a fegyveres harc beszüntetése utáni teendőket kellett meghatároznia.