Kép Budapestről

Szerdán kiderült: nem jelölték Golden Globe-ra a Kaméleon című magyar filmet; az Oscarra azonban még esélyes. Kálomista Zsuzsanna, a Hungaricom Kft. vezetője szerint bármilyen magas színvonalú alkotások készülnek, külföldi forgalmazásuk egyelőre inkább kulturális misszió, mint üzlet.

Felkapják a fejüket a külföldi forgalmazók, ha azt hallják, hogy magyar film?
– Ha nagyon lassan is, az utóbbi években helyreállni látszik filmjeink külföldi megbecsülése. Mivel hosszú ideig senki sem foglalkozott a külhoni értékesítéssel, a külföldiek többnyire a nagy öregeknél, Jancsó Miklósnál, Szabó Istvánnál tartanak, az újabb filmes generációkról nem tudnak semmit. A Csak szex és más semmi hazai sikere után hátizsákkal mentünk az első filmvásárra, házaltunk, vetítési lehetőségeket vettünk. A következő évben már a saját standunkon mutattuk be a Zuhanórepülés című akciófilm előzetesét, s azt kérdezgették az emberek: ez tényleg magyar film?
– Hogyan működik a filmvásár? Bérel az ember egy standot, és kiteszi a portékát?
– Pontosan. A standon csak az előzetest lehet megtekinteni, s ha valakit komolyan érdekel, megnézheti az egészet a filmvásár ideje alatt a mozivetítéseken, vagy kér egy „megtekintő” DVD-t. Mikor először voltunk ilyen vásáron, a Csak szex és más semmit először egy japán, majd egy német cég vette meg, Németországban szinkronizálták is; megvásárolta egy cseh, egy lengyel és egy ausztrál televízió, valamint egy koreai és egy orosz forgalmazó. A következő évre standot béreltünk Cannes-ban, és felvettük a kapcsolatot itthon mindazokkal, akik nyitottak voltak rá, hogy külföldön áruljuk a filmjeiket.
– Nem mindenki nyitott rá?
– Talán még van némi bizalmatlanság, és akad, akinek nagyobb nemzetközi ügynökség forgalmazza a filmjét. Az egyik ilyen alkotás a Szabadság, szerelem volt, amelyet a Fortissimo Film nevű gigacég forgalmazott. A producer, Andy Vajna azonban úgy döntött, hogy átadja nekünk, mert szerinte a magyarok hatékonyabban tudnak magyar filmet forgalmazni. A mi filmjeinket azért nehéz eladni, mert furcsa a nyelvünk a külföldiek számára, sokan idegenkednek tőle. De ha sikerül átlépni ezt az akadályt, bekövetkezik az áttörés. A Konyec nagyon megtetszett egy japán forgalmazónak, és aztán láttuk a fényképeket, ahogy hosszú sorokban állnak az érdeklődők a jegypénztáraknál; a mozik belsejét átépítették, hogy tükrözzék a film díszleteit. Később jelentkezett egy japán légitársaság, hogy vetíthesse, így aztán a Tokió–Los Angeles járaton magyar filmet is néznek az utasok. Nemrég Tajvanból jelentkezett egy forgalmazó azzal, hogy Goda Krisztinának, a Szabadság, szerelem és a Kaméleon rendezőjének a filmjeit akarja megvenni. A Kaméleonnak októberben volt a repülőgép-premierje Tajvanban.
– Jó üzlet a külföldi forgalmazás?
– Én inkább kulturális missziónak tartom. Ha egy magyar alkotás sikert ér el a munkánk nyomán, akkor megismerik a világban a rendezőt, keresni kezdik a filmjeit, felfigyelnek a helyszínekre, és a következő magyar filmet már más szemmel nézik. Egyelőre nemigen lehet megélni ebből, ha nem kapnánk állami támogatást, képtelenek lennénk működni. Amikor elkezdünk foglalkozni egy filmmel, fesztiválokra is nevezzük, ami bevétellel nem, viszont rengeteg kiadással jár. Az idén kétszáz fesztiválnevezést bonyolítottunk le. Hetvenhét fesztiválon vettünk részt, ebből öt igen rangos. Viszont az Immigrants – Jóska menni Amerika! című film tíz napon belül három díjat nyert.
– Olykor egzotikus országokba jutnak el a magyar filmek, a nagy fesztiválok is egyre távolabb zajlanak a nyugati világtól: Sanghaj, Dubaj, Korea… Új piacok nyílnak a filmipar globalizálódásával?
– De mennyire! Az egyik cég, amely most vásárolt tőlünk filmeket, Malajziában, Indonéziában, Bruneiben és Vietnamban fogja játszani őket. Levelezünk a világ minden táján élő emberekkel Ausztráliától Los Angelesig. Nyugat-Európát nehezebb bevenni, talán azért, mert ott nagyon erős a nemzeti filmgyártás. Az oroszok viszont rendkívül nyitottak, négy-öt orosz forgalmazóval vagyunk állandó kapcsolatban.
– Az itthoni forgalmazással kapcsolatban mi a tapasztalatuk, menynyire szeretjük a hazai filmeket?
– Hullámzó az érdeklődés. Ha olyan új magyar film kerül a mozikba, amely minőségi és szórakoztató, az emberek szívesebben beülnek a következő itthon készült filmre. Gyenge filmmel azonban le lehet rombolni, s aztán újra kell építeni a bizalmat.
– Szórakoztató közönségfilmeket forgalmaznak, amelyek sokak szemében a pazar igénytelenséget jelenti.
– Ez ellen mindig tiltakoztam. Az a jó film, amelyet sokan megnéznek.
– Forgalmazói szemmel nézve biztosan…
– Lehetnek jó filmek, amelyek nem olyan széles közönségnek szólnak, de legalább a nagy nemzetközi fesztiválokon, a szakmai közönség előtt elérhetnek eredményt, aztán lassan eljutnak a nézőkhöz is. Mindenesetre kénytelenek vagyunk abból kiindulni, hogy a magyar nézőt nehéz bevinni a moziba, különösen a jelenlegi jegyárak mellett. Azzal lehet vonzani a nézőket, ha valamelyik kedvencüket láthatják. Nagyon nehéz olyan filmmel dolgozni, amelyikben új arcok vannak, akármilyen jó is. A Kaméleonnal itthon könnyű dolgunk volt az ismert rendező és színészgárda miatt, de a műfaji meghatározást mi találtuk ki hozzá: nem akartuk azt mondani, hogy romantikus vígjáték, mert bár vonzó, ez nem egészen igaz. Azt sem akartuk, hogy romantikus thriller legyen a megjelölés, mert bár igaz, ez nálunk egyáltalán nem vonzó. Azt mondtuk rá, hogy szélhámosfilm. Aztán átlépte a százötvenezres nézőszámot, és nagyon jó kritikákat kapott.
– A Golden Globe már elúszott. Milyen esélyei vannak a Kaméleonnak az Oscarra?
– Ez a jelölés közelebb segítette volna az Oscarhoz is. Kissé csalódottak vagyunk. Több mint húsz éve nem jelöltek magyar filmet ilyen rangos díjra, az utolsó talán Szabó István Hanussen című alkotása volt. Mindenesetre a kampány javában tart, s rengeteg pénzt és energiát emészt fel. Az utolsó pillanatig, vagyis a február 2-i bejelentésig nem tudhatunk semmit biztosan, de teljes erővel folytatjuk a munkát: rengeteg hirdetési felületet vásárolunk, és sikerült elérnünk, hogy Goda Krisztinával interjút készítsenek a Hollywood Reportban.
– Ha nem nyernek, ez mind hasztalan erőfeszítésnek bizonyul?
– Ha az Oscar-jelölést megkapnánk, az új lendületet adhatna a magyar filmkészítésnek. De ha nem kapjuk meg, annyit mindenképp elértünk, hogy sokan felfigyeljenek Magyarországra. A legnagyobb forgalmazók érdeklődnek a Kaméleon iránt, nemrég a Fox stúdió is bekérte. Ma kaptam New Yorkból levelet, amelyben a díjat megszavazó Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia egyik tagja írja: nagyon jókat hallott a filmről, és kér egy DVD-t. Az egyik kritika egyébként azt is megírta a Kaméleonról, hogy gyönyörű képet fest Budapestről…