Jórészt felcserélhető vagy elhagyható mozaikok időben egymás utáni sorjázása Giacomo Casanova önéletírása. Így nem könnyű egységes művet alkotni a terjengős Casanova-szöveg alapján. Filmje készítésekor Fellini élt is azzal a lehetőséggel, hogy mellékes hangulati elemeket központivá téve, s az időbeliséget is felborítva átlépje az alapmű nyújtotta lehetőségeket. Ács János drámája Fellini módszerét követi, s miként a nagy olasz filmrendező, a grandiózus látvánnyal egybeolvasztott, önvallomásos hangvételt tette adaptációja kötőanyagává, úgy Ács is egészen más következtetéseket levonva a műből, szintén az atmoszféra erejét használja elsődleges szervező elvként.
Ács János darabjának ősbemutatója négy és fél évvel ezelőtt volt Kecskeméten a szerző rendezésében, aki nem véletlenül ragaszkodott már akkor ahhoz, hogy maga vigye színre alkotását. A négy és fél évvel ezelőtti ősbemutatóhoz képest mintha tovább munkált volna a téma Ács gondolataiban. Az akkori, kissé széteső adaptációt most az Új Színházban jóval kiérleltebb előadás követte. Az új rendezés legfontosabb szervező elemévé Ács szemmel láthatóan a révületet tette, azt a különös, Casanovából áradó eksztázist, amely így meghatározójává lett az önálló epizódokra épülő játéknak, s működésbe hozta a szöveget is. A főhős nyolcéves koráig tartó önkívületi állapota hangsúlyosan szimbolikusnak tűnik, hiszen Casanova a későbbiekben is kívül áll saját cselekedetein, valami különös, az eksztázissal egyező elvont éberség tartja hatalma alatt. Néha megjelenő, a külső világnak szóló, páratlannak ható éleslátása is ennek a révületnek az eredménye.
A Casanovát alakító Almási Sándornak döntő szerepe van a szöveg élővé tételében. Vibráló, a folyamatos önkívületet pontosan érzékeltető játéka szuggesztív erejű, megrendítően hiteles azonosulása a figurával pedig azt az érzetet kelti, mintha Ács eredetileg is őrá írta volna a darabot. A többi szereplő magas minőségű játéka megfelelően illeszkedik Almási szerepformálásához, gondolhatunk akár az Anya-Színésznő (ezzel együtt apáca, és szexuális vágyait felületes ezotériával fedő, könnyedén átrázható idősödő dáma) Takács Katalinra, a Voltaire-ként különösen kiemelkedő Apa-Színész Hirtling Istvánra, a szendétől a vágyakozón át a (majdnem) őrültig kiváló Hős-Színésznő Pálfi Katára és a minden pillanatában erős, hangsúlyosan ironikus Vass Györgyre. Földes Eszter egyetemi hallgatónak feltételezhetően ez volt pályafutása eddigi legjobb alakítása. A díszlet (Gyarmathy Ágnes) és a zene (Kamondy Ágnes) pedig szelíd tapintattal idézi a bennünk élő (s nem feltétlenül ebben a formában létező), kissé romlott, kissé felvilágosult, kissé a reneszánszhoz visszakanyarodó 18. század képét.
(Casanova nuovo. Új Színház; Bubik István Stúdiószínpad. Író-rendező: Ács János.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
