Foltos felkészülés, átütő siker

Almási Zoltán a hétfői utolsó fordulóban ugyan kikapott az amerikai Gata Kamskytól, ám négy plusszal zárva így is vele holtversenyben az élen végzett a Reggio Emilia-i sakkversenyen. További nyolccal gyarapította Élő-pontjai számát, így már az első húszat ostromolja a világranglistán.
– Még bosszankodik, vagy már tud örülni?
– Már tudok örülni, sőt egy percre sem voltam elkeseredve. Álmomban sem hittem volna, hogy öt plusszal vágok neki az utolsó fordulónak. Karácsony előtt bárányhimlős lettem, ami harminchárom évesen nagyon megviseli az embert. Öt napig lázasan nyomtam az ágyat, foltosan utaztam ki, s még most is van rajtam néhány heg.
– Sakkberkekben mondogatják is, hogy nagyon tehetséges, de a felkészültségében még vannak foltok.
– Szerencsére ezt mások is elmondhatják magukról.
– A Kamsky elleni utolsó parti a laikusnak elég egyoldalú egykapuzásnak tűnt. Talán túlzottan is elégedett volt az addig elértekkel?
– Nem hinném, hogy lélektani okok miatt kaptam ki. Vesztenivalóm nem volt, már csak nyerhettem. Igyekeztem meglepni Kamskyt, olyan változatot választottam, amit eddig nem nagyon játszottam, de sokat elemeztem. Persze ő sem most mászott le a falvédőről, érdekes állás alakult ki, ám elhúztam magam, s nincs mit szépíteni, csúnyán keresztbe vert.
– A versenyre 2704 Élő-ponttal nevezett, az új világranglistán 2710-zel szerepel, amivel a huszonhatodik, a Reggio Emiliában szerzett 8,3 ponttal pedig már a 2720 pontot és a huszadik helyet ostromolja. Jegyezték már ilyen magasan?
– Helyezésben igen, 1998-ban voltam már tizenhetedik is, ám akkor csupán 2655 Élővel. Hiába, egyre több a nagymester, inflálódnak a pontszámok.
– S mi az oka az évtizedes vargabetűnek?
– Ha tudnám, akkor én lennék a legokosabb ember a világon. Az elmúlt években is többször sikerült feljebb kapaszkodnom, igaz, nem ennyire, de rendre vissza is estem. Ezért az a célom, hogy megtartsam ezt a pozíciót.
– Azért nem mer magasabbra tekinteni, mert ódzkodik a kemény munkától? Sokan állítják, hogy tehetség dolgában nem marad el Lékó Pétertől, ám pályatársa sokkal szorgalmasabb, ezért tart előrébb.
– Szerintem tehetségesebb vagyok, vagy legalábbis voltam, mint Péter, ezt ő is elismeri. Kétségtelen, néhány évet a kelleténél lazábbra vettem, de nem ez az egyetlen ok, amiért ő bekerült az első tízbe, én pedig nem. Nagyon jó menedzsment állt mögötte, három évvel fiatalabb nálam, nagyobb szenzációnak hatottak az ő eredményei, ezért hamarabb bekerült abba a körbe, hogy a legjobbakkal játszhasson, amit ki is használt.
– Azzal, hogy tagja a legjobb huszonötnek, megnyílnak a kapuk?
– Ezzel önmagában semmi sem változik meg. A legnevesebb tornákat legfeljebb tizennégy résztvevővel rendezik meg, s többnyire ugyanazokat hívják meg. Az első tízbe, 2750 Élő-pontig kellene eljutnom, ami már tényleg szédítő magasság, de képesnek érzem magam az elérésére. Márciusban rendezik meg az egyéni Európa-bajnokságot, amelyen szeretném megtenni az első lépést ebbe az irányba.
– A csapat-világbajnokság viszont éppen most zajlik, Magyarország nélkül.
– Sajnos nem ez az első eset.
– Ősszel a sakkolimpián legalább a legjobb csapattal állunk ki?
– Én mindenképpen ott leszek, s úgy tudom, Lékó Péter is, akkor pedig már Polgár Judit sem hiányozhat. Valószínűleg Berkes Ferenccel és Balogh Csabával kiegészülve erős csapatunk lesz, szeretnénk ismét jó eredményt elérni.