Noha az amerikai tudományos hírportál az idei évre időzített kérdését inkább amolyan intellektuális vitaindítónak szánta, a honlapjukra látogató olvasó is meggyőződhet arról, hogy a nagy tekintélyű amerikai liberális internetes újságban, a The Huffington Postban is publikáló John Brockman által útjára indított téma igencsak megmozgatta a világsajtót. Tekintélyes napilapok, hetilapok boncolgatják a kérdést a német Frankfurter Allgemeine Zeitungtól a Newsweeken át az olvasók kezébe adva a gondolatok fonalát.
A kérdés valóban aktuális, és az elmúlt tizenöt-húsz év – még a magyar viszonylatokat figyelembe véve is – hűen bizonyítja azt, hogy az internet amellett, hogy meggyorsítja, megkönnyíti az emberi kommunikációt, az egymás közötti kapcsolattartás szintjén lényeges társadalomformáló szereplővé lépett elő. Az 1990-es évek közepén még csodaszámba ment az – mondjuk a középiskolai számítógéptermekben szabad internetkapcsolatra váró kisdiákok között –, ha élő kapcsolatban tudtak csevegni egymással mondjuk Európa és Észak-Amerika között. A mIRC elnevezésű egyik első csevegő-, angol nevéből gyakran csak chatprogramnak köszönhetően számtalan magyar diák köszörülte angol nyelvtudását amerikai lányokkal és fiúkkal társalogva. Ma a chatelés már bevett gyakorlat, és a videobeszélgetés – amit a múlt század utolsó évtizedének közepén csak a tudományos-fantasztikus filmekből ismerhettünk – a mindennapi élet részévé vált.
A számítógépes operációs rendszereket és kiegészítő programokat gyártó Microsoft amerikai cégóriás jóvoltából 2002-ben életre keltett MSN Messenger és annak számtalan továbbfejlesztett változata segítségével ugyanis már – másfél évtizeddel az interneten történő, élőben folytatható beszélgetés elterjedése után – bárki, bármikor, teljesen ingyen kezdeményezhet és folytathat videocsevegést egymással a világ bármely két pontjáról. A csevegőprogramok világában felnövő gyerekek esetében azonban azzal a veszéllyel is számolni kell – ahogy lassan arról számtalan nyelvészeti doktori disszertáció is megemlékezik –, hogy az internetes chatelés olyan nyelvi normákat, saját nyelvezetet alakított ki, amely kellő felkészítés, nevelés nélkül teljesen átformálhatja, roncsolhatja a ma használatos nyelvi kommunikáció rendszerét. Ezen programok használatával pedig az élő és az alkalmazott nyelvhasználat tovább növelheti a generációs szakadékot a nemzedékek között.
A kommunikációs forradalom mellett – amely számtalan szakember szerint az emberek egymás közötti érintkezésének kézzel fogható elhidegülését, személytelenségét és az ismeretségek futószalagon való gyártását okozta – az internet és a hozzá kapcsolódó alkalmazások felgyorsították az információk és hírek áramlását, egyúttal elrejthetetlenné tették az egyes személyeket. Az internetes közösségi portálok – mint az iwiw, a Facebook, a Hi5 vagy a MySpace –, és a nagy kapacitású nemzetközi videomegosztó portálok – például a YouTube – miatt szinte senki sem maradhat észrevétlen. „Ha nem vagy rajta az interneten, akkor tulajdonképpen halott vagy” mottó ma olyannyira igaz, hogy ennek ellenkezője miatt szinte semmi sem maradhat rejtve. Fiatalkori botlások a felgyorsult híráram miatt azonnal lelepleződhetnek, akárcsak korábbi erotikus tartalmú fényképek vagy videók. Elég egy rossz fotó plusz egy rosszakaró, és egy perc alatt tízezrek nézhetnek bele bárki magánéletébe. Ez a „nyitottság” vezetett odáig, hogy az internet miatt számtalan politikus bukott bele addig rejtett magánügyébe, egy-egy botrányába, nem feltétlenül önszántából, hanem például egy családtagja révén. Így derülhetett például ki a brit polgári hírszerzés (MI6) tavaly ősszel hivatalba lépett új vezetőjének, John Sawersnek a lakcíme is, amit – több magánjellegű fotóval együtt – saját felesége töltött fel a Facebookra. De az is köztudott például, hogy manapság a nemzeti titkosszolgálatok, hatóságok először a közösségi portálon keresik meg az általuk megfigyelni kívánt vagy gyanúsnak vélt személyeket. Ahogy a 2006-os budapesti tömegtüntetések után – egyes sajtóhírek szerint – tette azt a magyar rendőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal.
Az internet a magánszféra mellett a közösségi életet is teljesen átalakította. A közösségi portálok használatának, valamint az egyre gyakoribb, illetve hosszabb internetes szörfölésnek a munkáltatók örültek a legkevésbé, és ezért a szabad böngészés letiltását, moderálását alkalmazzák. Számtalan olyan, főleg az Egyesült Államokban történt eset látott már napvilágot, amikor túlzott Facebook-, vagy film- és zeneletöltő programok használata miatt rúgtak ki egy-egy munkavállalót.
Az internet hatása a politikát sem hagyta érintetlenül. Sokan állítják például, Barack Obama a Facebookon győzte le tavaly ősszel republikánus riválisát, John McCaint. Akárcsak azt is, hogy a Twitter nélkül nem lett volna akkora visszhangja és publicitása az iráni elnökválasztás utáni teheráni demonstrációknak. Az internetes hadviselés a magyar politikai életet sem kímélte. Gyakran hallottuk ugyanis, hogy ez vagy az a magyar párt saját választási honlapjának feltörésével vádolta meg ellenfelét. Arról nem is beszélve, hogy a politikai alakulatok folyton az interneten gyűjtött információk alapján összeállított választási névjegyzékek készítésével gyanúsítgatják egymást.
origo.hu
Megrázó gyilkosságok – nő a feszültség a magyar társadalomban
