Először is az elnevezést érdemes tisztázni. Akár a portugál (futebol de Saläo), akár a spanyol (fútbol sala) eredetből indulunk ki, mindkettő arra utal, hogy a futsalt teremben játsszák. Mivel a magyarban a footballra önálló szót alkottak egykoron – amikor erre még volt igény és törekvés –, adódna, hogy a futsalnak is legyen magyar neve. A szakág hazai képviselői szerint a teremlabdarúgás megjelölés mégis félrevezető, mert ezalatt, akárcsak egész Európában, nálunk is a palánk között játszott focit értik. Helytelen a kispályás labdarúgás is, mert ezt a nálunk nagy hagyományra visszatekintő válfajt öt plusz egy fővel művelik, ráadásul nem is kötelezően teremben, a futsalban viszont szigorúan négy plusz egy a létszám. A minifutballban – amely egy magyar származású szakember, Gaal Endre ötlete nyomán Belgiumból indult útjára – pedig a kapu mérete nem stimmel, ott elfektetett kézilabdakapuba kell betalálni.
A magyar terminológiai problémákon persze még felülemelkedhetnénk, ám amióta a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1988-ban, legalább annyira üzleti, mint szakmai meggondolásból, befogadta égisze alá a játékot, érdekében áll, hogy a „brandet” védje és erősítse, ezért ragaszkodik a saját elnevezéshez. Ezért tetszik, nem tetszik, a futsal csakis futsal.
A műfaj legnagyobb előnye, hogy kézilabdapályán, kézilabdakapura játsszák, tehát nem kell külön kapu és palánk, ami jelentősen csökkenti a költségeket. A létszám, mint utaltunk rá, négy plusz egy fő, a játékidő tiszta kétszer húsz perc, tehát holtidőben áll az óra. Nincs bedobás, csak berúgás, s négy másodpercen belül minden esetben – tehát ki- és szabadrúgáskor is – játékba kell hozni a labdát. Tilos a becsúszószerelés, ez alól csak a kapus kivétel a büntetőterületen belül. A legfontosabb szabályok között megemlítendő, hogy a sorfalnak öt méterre kell állnia a labdától, s a hatodik szabálytalanságtól az ellenfél tíz méterről úgynevezett kisbüntetőt végezhet el. Az „igazi” futballhoz képest mégis talán a labda a legnagyobb különbség. Alig pattan, ezért könnyű lekezelni, ám teljesen más technikával kell megrúgni.
Sok tehát az újdonság, de ettől azért még a futsal is labdarúgás. Ennek csalhatatlan bizonyítékaként ebben a műfajban is a brazilok a világ legjobbjai. Az eddigi hat világbajnokságból ötöt megnyertek, csak egy trófeát engedtek át a spanyoloknak. Ronaldo és Ronaldinho közismerten a futsalból nőtt ki, de Rivelino, Zico és Socrates is kispályán ismerkedett meg a játék alapjaival. Akik járatosak ebben a szakágban, állítják, Brazíliában tizenkét-tizennégy éves korig mindenki futsalban pallérozódik.
– A nagypályás futballra készülve is először szűkített területen játszanak a gyerekek. Ám jelentős különbség van a között, hogy ez csupán kiegészítő kelléke a képzésnek, s a rossz végrehajtásért csak karhajlítás a büntetés, avagy élesben, gólra megy a játék. Nagyobb a felelősség és ezáltal az összpontosítás. Téves az a felfogás, amit, sajnos, idehaza is sokan vallanak, miszerint a futsal és a labdarúgás egymás vetélytársa. Előbbi ideális felkészítés a nagypályára, mert a négy a négy elleni játékelemek ott is sokszor visszaköszönnek, szemben az öt plusz eggyel, amit csak nálunk művelnek – így indokolja a futsal létjogosultságát szakmai oldalról Kozma Mihály szövetségi kapitány.
A szakvezető nem tévesztendő össze a Honvéd egykori csatárával, aki a hetvenes években háromszor volt gólkirály, s Münchenben olimpiai ezüstérmet szerzett. S nem csak az mutatja a hazai futsal lemaradását, hogy „Kozma II Mihály” hiába kapitány már hat éve, még mindig sokan keverik a névrokonnal. Hanem az is, hogy a válogatott teljes első sorával két éven át légióskodott a jobb lehetőséget kihasználva – Székelyudvarhelyen.
A hazai rendezésű Eb nagy kiugrási lehetőség. A tornán először vehet részt tizenkét csapat, a négy hármas csoportból az első és második helyezettek jutnak a negyeddöntőbe. Azt gondolnánk, hazai pályán ez a minimum, ám az erőviszonyok nem mellettünk szólnak.
– Nálunk csak durván ezer igzolt játékos van, a cseheknél harmincezer, az azeriek pedig komplett csapatot honosítottak Brazíliából – fejtegeti Kozma Mihály. – Ennek dacára legalább az egyik meccsünket meg akarjuk nyerni.
Nagy a teher, de ha ez könnyít a helyzeten, a svédek és a portugálok ellen a Puskás-stadionban sokkal nagyobb volt a tét. Futsalban egyelőre szinte nem lehet veszteni. Nyerni persze jobb lenne.
