Nem csúsznak be: futsaloznak

Január 19–30. között Magyarország – Budapest és Debrecen – rendezi meg a hetedik futsal Európa-bajnokságot. Néhány éve még a sportrajongók zöme visszakérdezett volna: hogy mit? Ma már a nagy többség tudja, hogy a futsal a labdarúgás teremben játszott változata – de nem teremlabdarúgás –, mégis érdemes megismerkedni a szakággal kicsit részletesebben.

2010. 01. 15. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Először is az elnevezést érdemes tisztázni. Akár a portugál (futebol de Saläo), akár a spanyol (fútbol sala) eredetből indulunk ki, mindkettő arra utal, hogy a futsalt teremben játsszák. Mivel a magyarban a footballra önálló szót alkottak egykoron – amikor erre még volt igény és törekvés –, adódna, hogy a futsalnak is legyen magyar neve. A szakág hazai képviselői szerint a teremlabdarúgás megjelölés mégis félrevezető, mert ezalatt, akárcsak egész Európában, nálunk is a palánk között játszott focit értik. Helytelen a kispályás labdarúgás is, mert ezt a nálunk nagy hagyományra visszatekintő válfajt öt plusz egy fővel művelik, ráadásul nem is kötelezően teremben, a futsalban viszont szigorúan négy plusz egy a létszám. A minifutballban – amely egy magyar származású szakember, Gaal Endre ötlete nyomán Belgiumból indult útjára – pedig a kapu mérete nem stimmel, ott elfektetett kézilabdakapuba kell betalálni.
A magyar terminológiai problémákon persze még felülemelkedhetnénk, ám amióta a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1988-ban, legalább annyira üzleti, mint szakmai meggondolásból, befogadta égisze alá a játékot, érdekében áll, hogy a „brandet” védje és erősítse, ezért ragaszkodik a saját elnevezéshez. Ezért tetszik, nem tetszik, a futsal csakis futsal.
A műfaj legnagyobb előnye, hogy kézilabdapályán, kézilabdakapura játsszák, tehát nem kell külön kapu és palánk, ami jelentősen csökkenti a költségeket. A létszám, mint utaltunk rá, négy plusz egy fő, a játékidő tiszta kétszer húsz perc, tehát holtidőben áll az óra. Nincs bedobás, csak berúgás, s négy másodpercen belül minden esetben – tehát ki- és szabadrúgáskor is – játékba kell hozni a labdát. Tilos a becsúszószerelés, ez alól csak a kapus kivétel a büntetőterületen belül. A legfontosabb szabályok között megemlítendő, hogy a sorfalnak öt méterre kell állnia a labdától, s a hatodik szabálytalanságtól az ellenfél tíz méterről úgynevezett kisbüntetőt végezhet el. Az „igazi” futballhoz képest mégis talán a labda a legnagyobb különbség. Alig pattan, ezért könnyű lekezelni, ám teljesen más technikával kell megrúgni.
Sok tehát az újdonság, de ettől azért még a futsal is labdarúgás. Ennek csalhatatlan bizonyítékaként ebben a műfajban is a brazilok a világ legjobbjai. Az eddigi hat világbajnokságból ötöt megnyertek, csak egy trófeát engedtek át a spanyoloknak. Ronaldo és Ronaldinho közismerten a futsalból nőtt ki, de Rivelino, Zico és Socrates is kispályán ismerkedett meg a játék alapjaival. Akik járatosak ebben a szakágban, állítják, Brazíliában tizenkét-tizennégy éves korig mindenki futsalban pallérozódik.
– A nagypályás futballra készülve is először szűkített területen játszanak a gyerekek. Ám jelentős különbség van a között, hogy ez csupán kiegészítő kelléke a képzésnek, s a rossz végrehajtásért csak karhajlítás a büntetés, avagy élesben, gólra megy a játék. Nagyobb a felelősség és ezáltal az összpontosítás. Téves az a felfogás, amit, sajnos, idehaza is sokan vallanak, miszerint a futsal és a labdarúgás egymás vetélytársa. Előbbi ideális felkészítés a nagypályára, mert a négy a négy elleni játékelemek ott is sokszor visszaköszönnek, szemben az öt plusz eggyel, amit csak nálunk művelnek – így indokolja a futsal létjogosultságát szakmai oldalról Kozma Mihály szövetségi kapitány.
A szakvezető nem tévesztendő össze a Honvéd egykori csatárával, aki a hetvenes években háromszor volt gólkirály, s Münchenben olimpiai ezüstérmet szerzett. S nem csak az mutatja a hazai futsal lemaradását, hogy „Kozma II Mihály” hiába kapitány már hat éve, még mindig sokan keverik a névrokonnal. Hanem az is, hogy a válogatott teljes első sorával két éven át légióskodott a jobb lehetőséget kihasználva – Székelyudvarhelyen.
A hazai rendezésű Eb nagy kiugrási lehetőség. A tornán először vehet részt tizenkét csapat, a négy hármas csoportból az első és második helyezettek jutnak a negyeddöntőbe. Azt gondolnánk, hazai pályán ez a minimum, ám az erőviszonyok nem mellettünk szólnak.
– Nálunk csak durván ezer igzolt játékos van, a cseheknél harmincezer, az azeriek pedig komplett csapatot honosítottak Brazíliából – fejtegeti Kozma Mihály. – Ennek dacára legalább az egyik meccsünket meg akarjuk nyerni.
Nagy a teher, de ha ez könnyít a helyzeten, a svédek és a portugálok ellen a Puskás-stadionban sokkal nagyobb volt a tét. Futsalban egyelőre szinte nem lehet veszteni. Nyerni persze jobb lenne.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.