Olvasóinktól

Varga Villő (Passaic, New Jersey): Magyar Kálmán elemző hozzászólásával teljes mértékben egyetértek (Országimázs: ijesztgettek Magyarországgal, Magyar Nemzet, január 6.). A New York-i magyar évad csak hangzatos, pufogtatós programcímekben bővelkedett, tartalmában, valós kultúrértékekben szánalmasan szegény és irányított volt. Nyilvánvalóan az anyaország részéről kidobott pénz volt, azonban az úgynevezett Magyar Kultúrközpontot vezető Orsós László Jakab úr és barátai remekül megéltek belőle. Magyarország és a kinti magyarság hírét nemhogy öregbítette volna, ellenkezőleg… De nyilván nem is ez volt a cél. Hanem, ahogy a cikkből kiderül, Magyarországot fajgyűlölőként mutatni be, ahol a jobboldali, félfasiszta pártok tobzódnak, ezért tartani kell a magyaroktól (tehát éppenhogy ellenpropaganda folyt). Nem lepődünk meg az efféle hangoktól, hiszen az amerikai sajtóban író (lefizetett, vagy önkéntes) újságírók, politikusok (részben magyar, részben nem magyar származásúak) is hasonló húrokat pengetve nyilatkoznak Magyarországról a rendszerváltozás óta. Így ez a „nagyszerűen” és „kultúráltan” megszervezett programsorozat ugyanezt a benyomást igyekezett elmélyíteni – csak ezúttal Magyarország pénzén, báli ruhába öltöztetve a farkast.

Rusvay Gábor (Vác): Köszönetemet fejezem ki a Vélemény rovatban közölt Kemény Csaba-cikk megjelentetéséért (január 13.). Egy, a szövegben gondosan elrejtett gondolatot emelek ki. E mondat világít rá az írás apropójára, azaz a politikai felelősség áthárításának szándékára: „Az MSZP-nek az SZDSZ-szel való politikai kapcsolattartása és az ezzel járó ideológiai és politikai kompromisszumai, s ezekben a neoliberalizmusnak tett folyamatos engedményei, meghátrálásai miatt fordult a baloldali közvélemény napjainkra az MSZP ellen.” A szemem előtt már látom a 4+8 éves szoclib kormányzás kompromisszumokat elutasító „baloldali közvéleményét”! Az írás befejező gondolatával kapcsolatban fel kell hívnom a filozófus szerző figyelmét, hogy etikátlan tanáccsal szolgál az „elvtársaknak”, hiszen hazugságot ajánl. (Bár az említett politikai körben elfogadott, egyáltalán nem megvetendő cselekedetre hív fel.) Szerinte ugyanis egyértelműen ki kell jelenteni, hogy az MSZP a kapitalista rendszer keretei között is a bérből, fizetésből élő polgártársaink érdekeit következetesen képviselő baloldali pártnak vallja magát…

Nádasdy N. Andrea (Budapest): Tanulságos tapasztalat egy aktuális témához: sok-sok évvel ezelőtt, amikor még New York-i lakos voltam, jobban mondva Queensboroughban laktam, de a 39-es utcában dolgoztam Manhattanben, beütött egy két és fél hétig tartó metrósztrájk. A többség metrón járt dolgozni. Pestiesen mondva, meg voltunk lőve. De mit is tett a polgármester? Kinyilatkoztatta, hogy autó nem közlekedhet egy vagy két utassal, hanem köteles felvenni mindenkit, aki kéri. Ugyanis a hidakon a városon kívül eső településekről sokan jártak be, de ők is már régen megtanulták, hogy érdemes csoportosulni, és mindennap egy másik szomszéddal bemenni, így mindenki csak egyszer használta az autóját hetente. Mindennap elindultam kényelmes cipőben gyalog, s amikor elfáradtam, bekéredzkedtem egy autóba, majd amikor már kipihentem magamat, visszatértem a gyalogláshoz. Senki sem zúgolódott, a hivatalok sem panaszkodtak, ha késtünk, mindenki fegyelmezetten, jókedvűen és derűsen viselte a sorsát. Nem kérdőjeleztük meg, hogy miért merészelnek a metrósok sztrájkolni, sőt biztattuk őket, hogy tartsanak ki, amíg el nem érik a céljukat. Esténként ugyanazon módszerrel mentünk haza. Budapesten a városvezetésnek eszébe sem jut a lakosság érdekeit figyelembe venni. A szabadrablásnak és az egymás elleni acsarkodó magatartásnak ideje véget vetni. És nem kell zsörtölődni amiatt, hogy a buszsofőrök nem hajlandók egy félig széteső járművel kimenni a garázsból.