Brüsszel már nem is szeretné leplezni, hogy az orosz–ukrán háborúban nem az ártatlan civilek biztonsága, a békesség és az értelmetlen öldöklés befejezése a fontos.
Ursula von der Leyen és a sleppje ugyanis nem csinál titkot abból, hogy a háborúval kiváló alkalom nyílt arra, hogy azokat az országokat, amelyek nem állnak be a sorba, új módszerrel ostorozzák – teszik mindezt úgy, hogy bebújnak a harcok mögé.
Szolgáljon nagyszerű példaként az Oroszország elleni szankciós csomagok sora, amelyek bár az oroszokat tizenhetedik alkalommal sem kényszerítették térdre, de legalább szinte mindegyikkel sikerült jól kibabrálni a közép-európai országokkal, amelyek nem hajlandók feláldozni egy pici szuverenitást sem a brüsszeli Soros-oltáron. Brüsszel az orosz energiahordozókat már régóta szeretné tiltólistára tenni, de nem azért, hogy az oroszoknak fájjon, sokkal inkább azért, hogy a magyaroknak és a szlovákoknak fájjon. Az ukrán propaganda pedig akár egy svájci óra, olyan pontosan ült fel a vonatra, amellyel nyomást gyakorolhatnak az épeszű országokra.
Nem olyan régen történt, így tisztán emlékezhetünk arra, hogy az egyik magyarországi dollármédium egy lejárató célzatú cikkben azt vetette a szemünkre, hogy Magyarország és Szlovákia 5,4 milliárd euró értékben vásárolt orosz energiahordozókat a háború kitörése óta eltelt három évben. Még Brüsszelben is elsírták magukat a meghatódottságtól, amikor a cikk hatásvadász jelleggel megírta, hogy mennyi rakétát lehet venni ebből a pénzből. A négyes számot betegesen imádók ugyanakkor izgalmukban elfelejthették közölni, hogy
az Európai Unió csak tavaly 22 milliárd eurót költött orosz energiahordozókra. Ez még annál is több pénz, mint amennyit Ukrajnának adtak – talán erre még Volodimir Zelenszkij is felhúzná a szemöldökét. A házi feladat egyszerű, kedves Von der Leyen, hiszen volt német védelmi miniszterként talán meg tudja tippelni, hány rakétát jelenthetett 22 milliárd euró – csak tavaly.
A dollármédiát lassan nyugodtan átnevezhetjük hrivnyamédiának – igaz, anyagilag sokkal rosszabbul járnának a zsoldosok. Ha megfelelő összeg érkezik a számlára, még azt is leírnák, hogy a fű olyan kék, mint az ég – a lényeg a megrendelés, ugyebár.
Az Európai Unió legszűkebb balliberális köre szankciókról papol, de valójában a neki nem tetsző országokat szemelte ki magának, hátha így kikényszerítheti a szolgalelkűséget. Úgy vélik, ha már eléggé fáj a magyaroknak és a szlovákoknak, majd másképp szavaznak a fülkékben, és egy Brüsszelnek megfelelő kormány ülhet a mostani helyére.
Az egyik legfontosabb szabály a brüsszeliták klubjában, hogy a cél szentesíti az eszközt. Már nemcsak az energiahordozókról (olaj, gáz) van szó, hanem például azokról a nukleáris fűtőelemekről is, amelyek az atomerőművek működtetéséhez szükségesek, és amelyeket éppenséggel Oroszországból éri meg a legjobban megvásárolni. Ursula von der Leyen magasról tesz arra, hogy hányszorosára emelkedne a háztartások rezsiköltsége, hogy hány családot kergetnének csődbe, hogy évtizedes családi vállalkozásokat, emberek sokaságának gyerekkori álmait tennék tönkre, amelyeket évtizedek kemény munkájával építettek fel. Még két pöffeszkedés közben sem érdekli a brüsszeli buborék állandó lakóit, hogy mi történik a közép-európai emberekkel. A feladat ki van adva, a pénzért pedig keményen meg kell dolgozni.
