Brüsszel már nem is szeretné leplezni, hogy az orosz–ukrán háborúban nem az ártatlan civilek biztonsága, a békesség és az értelmetlen öldöklés befejezése a fontos.
Ursula von der Leyen és a sleppje ugyanis nem csinál titkot abból, hogy a háborúval kiváló alkalom nyílt arra, hogy azokat az országokat, amelyek nem állnak be a sorba, új módszerrel ostorozzák – teszik mindezt úgy, hogy bebújnak a harcok mögé.
Szolgáljon nagyszerű példaként az Oroszország elleni szankciós csomagok sora, amelyek bár az oroszokat tizenhetedik alkalommal sem kényszerítették térdre, de legalább szinte mindegyikkel sikerült jól kibabrálni a közép-európai országokkal, amelyek nem hajlandók feláldozni egy pici szuverenitást sem a brüsszeli Soros-oltáron. Brüsszel az orosz energiahordozókat már régóta szeretné tiltólistára tenni, de nem azért, hogy az oroszoknak fájjon, sokkal inkább azért, hogy a magyaroknak és a szlovákoknak fájjon. Az ukrán propaganda pedig akár egy svájci óra, olyan pontosan ült fel a vonatra, amellyel nyomást gyakorolhatnak az épeszű országokra.
Nem olyan régen történt, így tisztán emlékezhetünk arra, hogy az egyik magyarországi dollármédium egy lejárató célzatú cikkben azt vetette a szemünkre, hogy Magyarország és Szlovákia 5,4 milliárd euró értékben vásárolt orosz energiahordozókat a háború kitörése óta eltelt három évben. Még Brüsszelben is elsírták magukat a meghatódottságtól, amikor a cikk hatásvadász jelleggel megírta, hogy mennyi rakétát lehet venni ebből a pénzből. A négyes számot betegesen imádók ugyanakkor izgalmukban elfelejthették közölni, hogy
az Európai Unió csak tavaly 22 milliárd eurót költött orosz energiahordozókra. Ez még annál is több pénz, mint amennyit Ukrajnának adtak – talán erre még Volodimir Zelenszkij is felhúzná a szemöldökét. A házi feladat egyszerű, kedves Von der Leyen, hiszen volt német védelmi miniszterként talán meg tudja tippelni, hány rakétát jelenthetett 22 milliárd euró – csak tavaly.
A dollármédiát lassan nyugodtan átnevezhetjük hrivnyamédiának – igaz, anyagilag sokkal rosszabbul járnának a zsoldosok. Ha megfelelő összeg érkezik a számlára, még azt is leírnák, hogy a fű olyan kék, mint az ég – a lényeg a megrendelés, ugyebár.
Az Európai Unió legszűkebb balliberális köre szankciókról papol, de valójában a neki nem tetsző országokat szemelte ki magának, hátha így kikényszerítheti a szolgalelkűséget. Úgy vélik, ha már eléggé fáj a magyaroknak és a szlovákoknak, majd másképp szavaznak a fülkékben, és egy Brüsszelnek megfelelő kormány ülhet a mostani helyére.
Az egyik legfontosabb szabály a brüsszeliták klubjában, hogy a cél szentesíti az eszközt. Már nemcsak az energiahordozókról (olaj, gáz) van szó, hanem például azokról a nukleáris fűtőelemekről is, amelyek az atomerőművek működtetéséhez szükségesek, és amelyeket éppenséggel Oroszországból éri meg a legjobban megvásárolni. Ursula von der Leyen magasról tesz arra, hogy hányszorosára emelkedne a háztartások rezsiköltsége, hogy hány családot kergetnének csődbe, hogy évtizedes családi vállalkozásokat, emberek sokaságának gyerekkori álmait tennék tönkre, amelyeket évtizedek kemény munkájával építettek fel. Még két pöffeszkedés közben sem érdekli a brüsszeli buborék állandó lakóit, hogy mi történik a közép-európai emberekkel. A feladat ki van adva, a pénzért pedig keményen meg kell dolgozni.
A szankciók mellett egy másik fegyvert is a zsebekben tartanak a brüsszeliták. Az úgynevezett hetes cikkely szerinti eljárás már 2018 óta egy olyan tőr, amelyet szeretnének végre beledöfni a magyar nép hátába, a buboréklakók ezzel máig sem hagytak fel. Az EU egyik testülete, az Általános Ügyek Tanácsa már számos témában ezzel az eszközzel akarta megkerülni a magyar kormány vétójogát az uniós állam- és kormányfők testületében, most éppen Ukrajna gyorsított uniós csatlakozása a cél.
Ha a kommunista időszak legsötétebb bugyrait felidéző módszerekkel sikerülne megvonni Magyarország szavazati jogát, akkor megszűnne minden akadály egy háborúban álló ország azonnali uniós felvétele előtt. Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nemrég már kirakta a lapokat az asztalra. Azt mondta, Brüsszelnek alternatív tervei is vannak arra az esetre, ha Magyarország ellenáll.
Kifejtette, hogy B és C tervük is van Ukrajna uniós csatlakozására.
A helyzet az, hogy Európa olyan sebességgel halad a saját vesztébe, hogy hamarosan Ázsia lesz a fejlett Nyugat – keleten. Már nemcsak arról van szó, hogy egy háborúban álló országot akarnak gyorsított eljárásban felvenni az Európai Unióba, és már rég nemcsak arról van szó, hogy egy végletekig lerombolt, a rendszerszintű korrupciótól elsorvadt országot integrálnának az európai közösségbe, hanem már azt is simán vállalnák Brüsszelben, hogy teljes csődöt kell jelenteni néhány éven belül, ha sikerül a tervük. A Fitch nemzetközi hitelminősítő intézet szerint Ukrajna fizetésképtelen, az infláció egyre nő, az ország gazdasági és kormányzati stabilitása pedig egyre romlik. A jelentés kiemeli, hogy Ukrajna újjáépítési költségei rendkívül magasak lesznek, továbbá az ukrán korrupció súlyosságát is hangsúlyozza. Ezek tudatában talán a következő tagjelölt lehetne Kuba, Szudán vagy Afganisztán is – mindegy, csak a csatlakozás után hajtsák végre az összes parancsot, amit kapnak Brüsszelből.
Nagy kérdés, hogy a brüsszeliták miből akarják fizetni Ukrajna újjáépítését. Nos, szerintük néhány magyar és szlovák büntetés már jó kiindulási pont lehet.
